Tamás Ervin: Hátha

2019. július 5. 06:08 - szerző: Tamás Ervin

Tévedtem. Azt hittem, hogy ez az előválasztás a sokadik menekülés a semmibe, s ha nem, csak arra szolgál, hogy különböző pártok, szervezetek, emberek bodicseket adjanak a másiknak. Ráadásul öncélúan, de rutinszerűen, amit már úgy un a maradék nagyérdemű, hogy káromkodva hátrál ki az egészből. Sok minden miatt alakult másképpen, holott volt benne bodicsek szép számmal, de kivételesen talán még azok is hasznot hajtottak. A figyelemeltérítés azonban változatlanul amatőr hiba. Mert miközben a hatalom nemzetközi szinten sorra vétóz meg minden épelméjű kezdeményezést, tiltakozást, a hazai pályán pedig változatlan eltökéltséggel irt ki már régóta torkán akadt intézményt, csapatot, szándékot, s építi másutt elképzelhetetlen módon klientúrája befolyását, vagyonát – a túloldalon ismét azzal múlatják az időt, hogy Szanyi Tibor dühödt ámokfutását megfékezzék, kiderítsék az igazi okát, hogy Kálmán Olga miért maradt távol az előválasztás eredményhirdetésétől. De mindig csak oldalazva, sunnyogva szeretnének tisztázni valamit, szembenézés helyett küldöncökkel üzengetve, újabb és újabb meséket föltálalva, amelyek közül mindenki kedvére válogathat, mit tart hitelesnek. Ráadásként MSZP-csetepaté kezdődött Csepelen, Újpesten pedig a sértődött egykori parlamenti képviselő gründolt bosszúból hasonló nevű szervezetet, mint amilyen címen az ellenzéki összefogás indul.

Fotó: Merész Márton

Mellesleg az ellenzék belső erőviszonyain változtatott az uniós voksolás, a kormánykoalíció előnye változatlan. Így tehát több mint röhejes azon dekázni, hogy Karácsony Gergely győzelmével a DK kudarcot szenvedett, mégsem sikerült ledarálnia a szocikat. A lényeg ennél személyesebb. Gergőből a finisben Gergely lett, Kerpel-Fronius Gábor és Kálmán Olga belépése végre kihozta belőle az alvó és nem a fogatlan oroszlánt, ráadásul partnereivel polemizálva tulajdonképpen az igazi ellenféllel csatázott. Logikus, hogy sokan most benne látják az ellenzék vezéralakját, neki lesz alkalma a pástot a szűk lehetőségeket kicselezve a nyilvánosság színterévé tenni. El lesz látva tanácsokkal és rágalmakkal is.

Ilyen körülmények között végzetes hiba, ha visszavedlik töprengő értelmiségivé, szelíd motorossá a krosszmotoroktól hemzsegő terepen. Minden szavával erőt és határozottságot kell sugallnia, gesztusokkal egykori vetélytársai felé, kemény elhivatottsággal a jelenlegi nómenklaturával szemben. Anno Gorbacsov mosolya mögött vasfogakat látott az elemző. Vajon Karácsony képes lesz-e ezt elővillantani? Vajon képes lesz-e támogatói csapata ehhez őt hozzásegíteni? A hozzáértés párosulhat-e eleganciával, szakértelem az értelemmel, szellemesség a közérthetőséggel? Újdonsült társai, konkurens pártjai elbúcsúztak-e személyes tüskéiktől, felülemelkednek-e szűken értelmezett győzni akarásukon, amelyek eddig minduntalan totális vereséget okoztak? Karácsonynak kérlelhetetlenül kell fellépnie a háta mögötti mutyik, politikai számítgatások, rosszízű alkuk ellen, különben kampánya azonnal olyan gellert kap, amely helyrehozhatatlan, hiszen a ráerősítő hangszórók telíteni fogják az étert.

Budapest és több nagyváros esetleges „elfoglalása” létfontosságú, de nem fog alapvető politikai változásokat kiváltani. Orbán Viktor nem szelídül meg, nem lesz egy csapásra higgadt és tárgyilagos, pláne kezes vitapartner. Ő erőközpontnak vél minden talpalatnyi helyet, s minden eszköz bevetésére kész, hogy akarata domináljon. Lábhoz tett fegyverrel hasztalan próbál valaki eredményt elérni, kardot forgatva is kevés az esély tankok ellen. Adott esetben mégis ez az egyetlen kínálkozó esély. Képződhet forrás, vízió, tartalom és produkció. Összehasonlítási alap. Észlelhető különbség. Amin egyszer csak nem fog a szemfényvesztés, a lózung, a hamisság, az izom.

Könnyű szkeptikusan viszonyulni a reményhez, amely annyiszor tört már darabokra. Hatásos Armagedonnak nyilvánítani a mai Budapestet, rózsaszínűvé festeni a jövő fővárosát, de ennél sokkal plasztikusabb, reálisabb, nem pedig ködszurkáló képet kell felfestenie az ellenzék jelöltjének és csapatának. A hátsó traktus valamennyi fegyelmezetlen, disszonáns lépése a tisztességes szándékot fogja megkérdőjelezni. Pontosan azt, amivel esetleg nyerni lehet.

Naivitás – legyintek magamra. De rántsanak már egyszer a vállukon, hátha.