Tamás Ervin: Egy vödör jeges víz, meg az ellenzék

2018. november 9. 07:50 - szerző: Tamás Ervin

2014-ben egy kezdődő, majd gyorsan el is múló világdivatnak hódolva temette maga alá a baloldal közös főpolgármester-jelöltje a váltásban bízó, amúgy is a kelleténél vérmesebb reményeket. Elég volt egy magára öntetett vödörnyi jeges víz, s az arról készült videó.

Mintha valahol, áttételesen, ez a vödörnyi víz gyűlne ismétlésre 2019-ben az ellenzék háza táján.

Pedig Budapest, következne az ismerős elemzés, nyerhető volna. Ezt egyébként még a legutóbbi önkormányzati választás is jelezte, hiszen a totálisan félresikerült kampány fő sodra mögül az utolsó pillanatban előbukkanó Bokros Lajos 36 százalékkal végzett Tarlós István mögött.

A kormánypártoknál már eldöntetett, a sokáig a visszavonulását lebegtető Tarlóst rábeszélték az indulásra, mert egyértelmű, hogy a fővárosban jóval népszerűbb, mint a Fidesz, sok tekintetben sikerült neki bizonyos fokú autonómiát felmutatni úgy, hogy a miniszteriális vagy a kerületi szintű csörték elsimításában általában Orbán Viktor sietett segítségére. Így egyszerre lehetetett szuverén és lojális városvezető, ugyanakkor soha semmiféle korrupciós szál nem vezetett hozzá. Hogy most, Budapest gigaprojektjeinek kormánybiztosi irányításával és a főváros gennyesedő sebeinek nyűgével miként képes maradása kialkudott feltételeinek tartalmat adni, az a jövő zenéje. Mindenesetre a kormányzat mindig is hajlamos volt Budapest kirakatát fényesíteni, az ezt hivatott elképzelések legyőztek minden szakmai, pénzügyi ellenállást, ugyanakkor az alapvető nagyvárosi üzemeltetés, a közművek, az utak, a közlekedés, az egészségügy maradt a szürke, elhanyagolt zónában, a szociális feszültségek pedig még markánsabbá váltak a kilakoltatásokkal és a hajléktalantörvénnyel.

Mondják, Tarlós jó városgazda, de nem várospolitikus. Az első kérdés az, hogy a kormánypártokkal szembeni erők föl tudnak-e mutatni olyan alternatívát, amely az amúgy nem a Fideszbe szerelmes budapestieket fölvillanyozza, megérzik-e, hogy egy új főpolgármester a látványos attrakciók mögött hozzáfog a sebek gyógyításához, élhető, békésebb, komfortosabb várost akar teremteni.

A jelenlegi előkészületeket, politikai mozgásokat látva az ellenzéki pártok közül egyik sem látja át igazán a kihívás nagyságrendjét, a választási csapda pedig mintha ugyanolyan jól működne, mint az országgyűlési voksolás idején.

Az esélyt valamennyien a saját szájízük szerint profilírozzák, bontják szeletekre. A viszályban összezsugorodott, integritásukban bizonytalan szervezetek kétségbeesetten keresik saját jelöltjüket, akit meglepő módon most mintha a médiatérben otthonosan mozgó Puzsér Róbert személyében találtak volna meg. Puzsér üzenete szimpla, de könnyen szerethető, sétálóvá tenni a Belvárost. A többi szerinte a szakemberek dolga. Jellemző, hogy ezzel a számos mellékkörülményt félresöprő vággyal máris körbeutazta a fórumokat, s bár bizonyos villámfelmérésekből kiderül, hogy esélye fikarcnyi, jelenleg ő Tarlós István leghangosabb kihívója. Bizonyára előkaparnak még mellé néhány bátor vállalkozót azok a csapatok, amelyek ilyenkor önállóságuk teljes vértezetében mindig színre lépnek, majdani törmelékszavazataikkal múlhatatlan szolgálatot téve a kormánynak.

Mindezen talán valóban úgy lehetne csak felülemelkedni, hogy az összes szóba jöhető jelölt egy előválasztáson mérkőzik meg egymással, s eredményét mindnyájan tiszteletben tartva a győztes lesz Tarlós kihívója. Érett demokráciákban sikerrel futtatható le egy ilyen procedúra, ám félő, hogy társadalmunk jelenlegi állapotában az esemény megtorpedózása, manipulálása, netán megcsonkítása több mint valószínű. Mert bár az eljárás valamelyest élét veszi az összefogásvágy kudarcos emlékeinek, egyetlen jelölt mögé állni valamennyi, ellenzékben lévő szervezetnek, pártnak láthatóan továbbra is nehéz lecke volna. Ha viszont néhány partizán induló a pályán marad, oda az előválasztás legfőbb erénye, a szavazatmaximálás.

Érdekes módon azonban, ahogyan eleddig a szocialisták is elálltak az ilyesfajta megmérettetéstől, úgy most láthatóan rokonszenveznek vele. Az MSZP ugyanis kínos helyzetbe került saját kulcskereső játéka közben. A vesztésben komoly rutint szerzett várospolitikusa, Horváth Csaba ugyanis nem lép magától hátra, s csak úgy ukk-mukk-fukk társai sem engedhetik meg maguknak, hogy a nemrég még miniszterelnök-jelölt társutas, Karácsony Gergely javára döntsenek. Márpedig Karácsony, bár a tavalyi választásokat követően homályban hagyta indulását, megpedzette, sőt egy monstre előválasztáshoz kötötte bejelentkezését. Ám ahogyan 2014 tavaszára csekély eredménnyel járt a szocialisták fogadókészsége, s csak a Demokratikus Koalíció és a liberálisok igenje tette listavezetővé Karácsonyt, úgy ma már Fodor Gábor is sértődött. Maradna csupán, ha marad, a DK. A búra tehát összetörik, mielőtt alkalmaznák. A szocialistáknak azonban a személyi feszültségek miatt fontos, hogy döntés helyett előválasztással iktassák ki Horváthot, a Párbeszéd első emberének arca azonban jócskán kophat, mert ahelyett hogy idejekorán fölépítenék, végül ismét egy végtelenített huzavona szereplője lesz. Előrehoznak és a várható varietés epizódokkal könnyen komolytalanná tehetnek egy jelentős téttel bíró kampányt.

A szocialisták a jelenlegi felmérések szerint a Jobbikkal versengenek a legerősebb ellenzéki párt címéért, csakhogy olyan számokkal, amelyekre egyiküknek sincs túl sok okuk büszkének lenni. A többieknek még kevésbé. Ettől válik pikánssá a mindentől és mindenkitől független Puzsér Róbert bejelentkezése, amibe a baloldalt a pokolba kívánók belekapaszkodhatnak, egy számára sikeres előválasztás esetén pedig az MSZP és a DK fejet hajthatna. Mint a mesében.

Az önmaga jelöltjeként színre lépő médiaember mindenesetre váltott, s feltételekkel belemenne az előválasztáson való részvételbe. A szocialisták, akik még ki sem dolgozták a processzus részleteit, kelepcébe kerültek. Aligha fogadhatják el az internetes szavazást, mert ennek tisztasága még nehézkesen és költségeket nem kímélve is nehezen ellenőrizhető, visszautasítani pedig annyit jelent, hogy elárulják, ők voltaképpen csak Horváth és Karácsony mérkőzésében érdekeltek. Puzsér selejtezőbe engedése egyébként számos további kockázatot rejt, hiszen „játékból” mozgósítaná azokat, akik a baloldalt a hátuk közepére sem kívánják, ugyanakkor eszükbe sem jut őt ténylegesen a főpolgármesteri székbe juttatni.

Egy ilyen szcenárió végképp összezavarna, lejáratna egy előválasztást, a voksolásra jelentkezőket kiszűrni pedig már csak azért is lehetetlen volna, mert a hátsó traktusban a kurzus eminens érdeke segíteni szándékukat. A kezdeményezők saját dugájukba dőlnének, ha a kelleténél is rigorózusabb, izzadtan kifundált, kritikusai által rögvest antidemokratikusnak, előre lejátszottnak titulált szabályokkal szűkítenék a szavazásra jogosultak számát, az eredmény pedig így sem volna senki számára meggyőző. Egyedül Tarlós pozícióját erősítené.

Félő tehát, hogy az MSZP, egy belső konfliktustól mentesülni akarván, ismét magára húz egy jókora terhet, amit, ha letesz, kínos, ha felemeli, agyonnyomhatja.