Szentpéteri Nagy Richard: A hatalom és az alkotmányozás
A koronavírus tombolásának idején, midőn sokan – kényszerből vagy önként, otthon vagy másutt – zárt helyen tartózkodnak, és a magány óráiban megnövekszik az olvasásra szánt idő, talán nem érdektelen olyasmivel is foglalkozni, aminek nincs sok köze e betegséghez. Legfeljebb a társadalom betegségeihez. Egyszer alighanem belátjuk majd, hogy a kórok e két válfaja sokszor összefügg egymással.
Mindenesetre nekünk most azzal a kérdéssel kell oldanunk a kényszerpihenő egyhangúságát, hogy mi köze van a fő hatalomnak az alkotmányozáshoz, mert a hatályos Alaptörvény ebben a kérdésben nem pontos, de ha mégis arra törekszünk, hogy megértsük, akkor irdatlan következtetésekre kell jutnunk. Az Alaptörvény szerint ugyanis a hatalom a néptől ered, vagyis a főhatalom forrása a nép, de – mint korábban láthattuk – ez nem azt jelenti, hogy a nép közvetlenül gyakorolná a hatalmat (legfeljebb időnként), hiszen e gyakorlást rábízza a parlamentre (és ténylegesen is csak a parlamentre). Valójában Magyarországon az alkotmányozást is rábízza a parlamentre, mert az alkotmányalkotó hatalom ugyancsak a parlamentnél van.
Más országokban (ahol van alkotmány), az alkotmányt nem a törvényhozó hatalom hozza, mert a törvényhozó hatalomra a törvényhozás van bízva, nem az alkotmányozás.
Az alkotmányozás a népre van bízva, mert a nép ezt a hatalmát nem bízta senkire, hanem megtartotta magának. Ha e hatalom nem a népnél lenne, akkor nem jelentene semmit a népszuverenitás (így se sokat jelent), és végképp nem lenne értelme az alkotmánynak, amelyet a nép hoz (az más kérdés, hogy ezt hogyan teszi).
Ha az alkotmányozó hatalom nem a népé, akkor nem világos, mit jelent az a tétel, hogy a főhatalom forrása a nép. Ez olyannyira nem világos, hogy alkotmányalkotó hatalom nélkül a főhatalom forrásának lenni teljesen értelmetlen. Ezt az értelmetlenséget az Alaptörvény hozza létre (ekként hasonlatos a megelőző alkotmányhoz is), amely az alkotmányozást a nép kezéből kiveszi, és magának tartja fenn. Ilyenformán voltaképpen fordítva ülünk a lovon, mert az Alaptörvény kimondja, hogy a főhatalom a néptől ered, de egyben világossá is teszi, hogy nem.
Magyarországon a főhatalom gyakorlója minden tekintetben a parlament, amely ezt a hatalmát nem adja senkinek, legkevésbé a népnek, amelytől az Alaptörvény szerint e hatalmat kapta, de amelytől ennek gyakorlását megtagadja. Hazánkban az alkotmányozó hatalom kizárólag az Országgyűlést illeti, a népnek se tényleges, se formális, se valódi, se informális beleszólása nincs.
A népnek valójában nemcsak alkotmányt alkotó hatalma, hanem alkotmánymódosító hatalma sincs, mert az Alaptörvényhez csak az Országgyűlés nyúlhat hozzá (amely rendszeresen módosítja is az Alaptörvényt), a nép soha, sőt népszavazáson még burkolt alkotmánymódosításra irányuló kérdést sem szabad feltenni. E szerint Magyarországon mindenféle csip-csup ügyről lehet népszavazni (ha az a parlament hatáskörébe tartozik) – elvileg –, de ha a kérdés fontossága eléri azt a nívót, hogy Alaptörvény-módosítást vonna maga után, akkor a népszavazást a néptől meg kell tagadni.
Ez természetesen teljességgel faramuci állapot, hiszen a világ számos országában éppen az alkotmánymódosítást szokta a nép végezni (népszavazáson), a törvényhozásra tartozó ügyeket pedig a törvényhozásra szokta bízni (az alkotmányban). Nálunk fordított a helyzet. Hazánkban referendummal Alaptörvényt módosítani tilos.
Pedig az alkotmányozás hatalma már csak azért is szokott a népnél lenni, mert az alkotmány arra való, hogy korlátozza az államhatalmi ágakat, ideértve a törvényhozó hatalmat is; de ha az alkotmányozás a törvényhozó hatalomnál van, akkor hogyan várható el, hogy korlátozza önmagát? A törvényhozó hatalomnak természetesen nem is kell korlátoznia önmagát, hiszen erre nem a törvényhozás, hanem az alkotmány való, de ha az alkotmányt a törvényhozás alkotja meg, akkor minek egyáltalán alkotmány?
Ezt az egyszerű és legitim kérdést Magyarországon nagyon is világosan és élesen kell feltenni. Ha egy országban egy egykamrás törvényhozás bármikor (kétharmaddal) eldöntheti, hogy mi az alkotmány, akkor ott nincs alkotmány. Azért nincs, mert formálisan nem teljesül az alkotmány fogalmi eleme.
Az alkotmány attól alkotmány, hogy az államra kötelező. Ha van egy hatalmi ág (a törvényhozó hatalom), amelyre az alkotmány nem kötelező (hiszen maga állapíthatja meg, hogy mi legyen kötelező rá), akkor az az ország lehet szép ország, boldog ország, sőt még demokratikus ország is, de alkotmányos állam biztosan nem lehet.
