Szénási Sándor: A hidegben

2020. február 4. 09:35 - szerző: Szénási Sándor

Kínos dolgok történnek olykor.

Itt van ez az interjúnak álcázott agyhalál, amelyet az M1 közszolgálati csatorna hordott ki lábon, és amelyben Karácsony Gergely főpolgármestert szembesítette Mészáros Kata műsorvezető a maga tíz szóból álló nyelvi készletével, és olyan színvonalon, amibe még Fürjes Balázs államtitkár is belepirult, meg is írta, hogy ha ez a műsor az önkormányzati választás előtt megy le, ma sokkal több ellenzéki polgármester és képviselő lenne. A politikai túlteljesítés kontraproduktív ugyanis.

Az esetről eszünkbe jut egy másik beszélgetés 2018 januárjából az M5-ön, Ez itt a kérdés címmel adták le, és ebben Trombitás Kristóf Keresztély riporter Hodász András katolikus pappal és Szőnyi Szilárddal, a Feltámadott a gender szerzőjével értekezett a melegek gyógyíthatóságáról, ugyanazzal a kellemetlen utóhatással. Az, hogy a baloldal undorodni fog a dologtól, várható volt, nem is ez a lényeg, hanem az a fanyalgó hallgatás, ami a fideszes médiában a fideszes újságírót ért támadásokat követte. De volt ennél rosszabb is, a Fidelitas alelnöke, Falusi Vajk azt a dilemmáját posztolta ki, amely szerint Trombitás Kristóf Keresztély ugyan tehetséges ember, csak az nem derült még ki róla, hogy miben. A mondat T. K. K.-t szakmai mivoltában nem megkérdőjelezte, hanem megsemmisítette, ami azért, lássuk be, nem egy baráti gesztus.

Mind Mészáros, mind Trombitás ügyében itt érünk el a lényeghez, az ő politikai létezésük könyörtelenségéhez. Az igazságról és a bajtársiasságról van szó.

Az elsővel könnyen végezhetünk. Azt, hogy a politikai kontextuson, tehát a pártelköteleződésen túl egyáltalán nincs és nem is lehet igazság, a Fidesz találta ki régen, és már régen is pont akkora baromságnak tűnt, mint ma. De hát ez az orbáni axióma rendkívüli módon megkönnyíti a pártkatonák életét, mivel a hűségen túl nem követel tőlük semmit, se észt, se lelkiismeretet, de belenyugvásra készteti az egyáltalán nem ostoba és tehetségtelen és valaha a jobboldalon elsősorban világnézeti azonosulást kereső művészeket, újságírókat és főosztályvezetőket is. A világ már csak ilyen, felosztott, vagy ide állsz, vagy oda, ha lelkifurdalásod támad, lépj ki a csapatból, menj ki a hidegre, vagy panaszkodj otthon anyunak. Ennyi.

A bajtársiasság más tészta. Trombitás Kristóf Keresztély Facebook-bejegyzésében azt írta, hogy nem az a lényeg, kinek van igaza, hanem az ellenfelek kartácstüze alatti összezárás. Amiben, tekintve az igazság fenti definícióját, T. K. K.-nak százszázalékosan igaza van, sértődöttsége a hatalom védte bensőségből történt pillanatnyi kizárása okán jogos, mint ahogy Mészáros Katának is borzasztó lehetett átélni azt a váratlan és mondhatatlan űrt, amibe Fürjes Balázs egy mondata belelógatta. Az ugyanis arról szólt, hogy Mészáros ártott a saját közösségének, vagyis az ott betöltött helye megkérdőjeleződhet, létezése az akolmelegben haszon nélküli.

Márpedig a falkán kívül nincs élet. Illetve van, de az egyéni létezéshez a szellemi és egyéb képességek megléte elengedhetetlen, és ha ilyesmikkel nem bírunk, vagyis önfenntartásunk érdekében nincs mit mozgósítanunk, az bizony zuhanást és magányt szül.

De a szorongató pillanatok elmúltak. Trombitást felmentette a Médiatanács, a témát gond nélkül újra megcsinálta egy másik műsorban, Mészárossal kapcsolatban pedig kiderült, hogy az interjú után a főnöke megdicsérte. A rend helyreállt.

De ők ketten már tudják, amit tudnak.