Szabó Brigitta: Veszélyzóna

2019. június 14. 06:07 - szerző: Szabó Brigitta

Elképesztő sok megmentenivalója van a kormányzatnak. Megmenti a magyarokat a „migránsoktól“, az Európai Uniótól, a civilszervezetektől, megmenti a lakosságot a balliberális médiumoktól és újságíróktól, de már harcolt a karvalytőke vagy az offshore-lovagok ellen is. Rendületlenül küzd. Most éppen a magyar gazdaságot akarja megmenteni. De tulajdonképpen kitől is?

Varga Mihály pénzügyminiszter az Országgyűlés gazdasági bizottságánál tartott meghallgatásán közölt részleteteket a köztudatba már hónapokkal korábban bevezetett gazdaságvédelmi akciótervről. Ahogy mondta, a kormányzat a 13+1 intézkedéssel a világgazdaság és az eurózóna lassulásától szeretné megvédeni a magyar gazdaság eredményeit.

Ennek érdekében egyszerűsítik az adórendszert, adókulcsokat csökkentenek, adókat vonnak össze, két százalékkal csökken a szociális hozzájárulási adó, egy százalékkal a kisvállalati adó mértéke, kivezetik az egyszerűsített vállalkozói adót. A tervek szerint öt százalékra csökken a szálláshely-szolgáltatások áfája, a kistelepüléseken épülő lakásoknál pedig ötmillió forintig visszatérítik az áfát.

Letették a Mercedes-Benz gyár új képzési központjának ala
Fotó: MTI /Ujvári Sándor

A lassulás pedig tényleg jön és valóban fel kell rá készülni. Az Európai Bizottság a tavalyi prognózisában az eurózóna GDP-jére 1,9 százalékos bővülést mondott 2019-re, majd idén év elején már csak 1,3 százalékot. A 2020-as előrejelzést pedig 1,7 százalékról 1,6 százalékra módosította. Indoklása szerint erre a világban zajló kereskedelmi háborús feszültségek, a Brexit-körüli bizonytalanságok és az olajár megugrása miatt volt szükség. A bizottság megjegyzi, hogy ugyanakkor számos tagállamban továbbra is erőteljes a belső kereslet, amelyet az uniós források is támogatnak.

A kormányzatnak tehát igaza van abban, hogy lépni kell, mert tényleg nehezebbek lesznek a körülmények.

Csakhogy az akciótervnek, ahogyan a Fidesztől megszoktuk, megint nagyobb a füstje, mint a lángja. Megint a kommunikáción és nem a ténylegesen ható cselekvésen van a hangsúly. Az intézkedések jól hangzanak, de nem bátrak és nem elegendők arra, hogy lassuló világgazdasági környezetben és az uniós támogatások jelentős csökkenése esetén ellensúlyozzák azt a 2,5 százaléknyi GDP-kiesést, amelyet a két tényező okoz.

Nem értik vagy nem akarják érteni, hogy hosszú távon ható, jelentős, reformértékű változásokra van szükség ahhoz, hogy a magyar gazdaság képes legyen megállni a lábán. Nem akarnak érdemben hozzányúlni az oktatási rendszerhez, hogy az új kihívásoknak megfelelni tudó munkaerő legyen hadra fogható, nem akarják rendbe tenni az egészségügyet, hogy az emberek hosszan és jól tudjanak dolgozni, nem értik, hogy nem a családok röghöz kötése a megoldás az otthonteremtési támogatásokkal, hanem mobilis társadalomra van szükség. Nem értik, hogy végre foglalkozni kellene a nyugdíjrendszerrel, mert néhány évtized, és a bérből, fizetésből élő járulékfizetők nem fogják tudni eltartani a nyugdíjasokat.

Lehet, hogy nem kellene mindenkit megmenteni mindenféle nem létező veszélytől, hanem hagyni kellene, hogy mindenki tegye a dolgát, és ehhez kellene megteremteni a körülményeket. Nem azt kellene sulykolni a társadalomba és a vállalkozásokba, hogy veszélyben vannak, hanem épp ellenkezőleg, hogy biztonság és béke van az országban. Az állandó harckészültségbe belefáradtak az emberek, és fásultságukban nem tudnak mást tenni, mint fejet hajtani egy olyan kormányzatnak, amely feudális társadalmat épít, korrupt, a szegényeket elnyomja, a gazdagokat még gazdagabbá teszi, és a pillanatnyi előnyszerzésért és áljólétért bármit képes feláldozni. Ha van is veszély Magyarországon, annak forrását belül kell keresni, mégpedig a NER rendszerében. / Szabó Brigitta