Változás! Már szerdától hozzájuthat az újságárusoknál a legfrissebb 168 Órához!

Somfai Péter: Amerika közel van

2020. július 8. 12:17 - szerző: Somfai Péter

Gimnáziumi osztályfőnökömre, a nagy tudású Kövendi Dénesre mindent lehetett mondani, csak azt nem, hogy az akkori rendszer elkötelezett híve lett volna, de becsületére szolgáljon, igyekezett nem „megzavarni” a világnézetünket. Egy alkalommal az került szóba, miért élnek olyan jól, és keresnek sok-sok pénzt Amerikában, noha a szüleink semmivel sem dolgoznak kevesebbet, mégis legfeljebb Moszkvicsra futja. Kövendi tanár úr megsimogatta a bajszát, mindig így tett, ha fogas kérdést kapott, és azt mondta: mert itt mindenkinek van munkája, a szüleink béréből pedig eleve levonja az állam az ingyenes oktatás és gyógyítás költségeit.

Kövendi tanár úr bizonyára sűrűn simogatná a bajszát, ha ma kellene a kérdéseinkre válaszolnia. Mivel tudná megmagyarázni, hogy az emberek többsége ma sem él olyan jómódban, mint Amerikában, pedig akinek munkája van, most sem dolgozik kevesebbet. Igaz, munkahellyel sem mindenki rendelkezik. Éppen a napokban lépett életbe az az új törvény, amely szerint az a félmillió ember, aki nem fizeti a társadalombiztosítás rá eső összegét, vagy ne akarjon beteg lenni, vagy fizesse meg az orvosi ellátás teljes költségét, netán szép csendesen haljon meg, és ha teheti, temesse is el saját magát. (Emlékszem, nem is olyan régen erre is voltak ötletei a hatalomnak.)

E téren kétségtelenül közeledünk már Amerikához. Az előző, szép emlékű demokrata elnöknek volt egy hamvába holt kísérlete a szegényeket is magába foglaló társadalombiztosítás bevezetésére, de republikánus utódjának szinte az első dolga volt, hogy visszavonja ezt az intézkedést. Most dühöng az a „kínaiak által odaexportált” vírus, a baltimore-i Johns Hopkins egyetem adatai szerint az Egyesült Államokban van a legtöbb fertőzöttje, több mint 2,7 millió, ott a legmagasabb a halálos áldozatok száma is, már megközelíti a 129 ezret. A halottak többsége a szegény, egészségbiztosítással nem rendelkező populációból kerül ki.

Mi most viszonylag könnyen – egyelőre – megúsztuk a dolgot. Senkit nem küldtek haza az orvosok meghalni, mert a taj száma pirosan villogott a rendelőben, de ki tudja, mi lesz fél vagy egy év múlva, ha visszatér az a fránya COVID? Már a veszélyhelyzet idején is kiderült, hogy akárcsak az amerikaiak, egészségügyi szempontból mi sem vagyunk egyformák. Ha az elmúlt hónapokban valakinek más betegsége jelentkezett, netán meg kellett operálni a kitüremkedő sérvét, választhatott: megvárja, amíg újraindul az állami egészségügyi szolgálat, vagy esetleg magánorvost keres. Egy kisebb, egynapos sérvműtét – a legismertebb privát klinikán – félmillió forint, egy terheléses kardiológiai vizsgálat 85 ezer. Ha netán CT-re vagy MRI-re volna szükség, és nem akar valaki fél évet sorba állni, megcsináltathatja akár már másnap 30-60 ezerért. Ahogyan a Doku rovatunkban is sorra vettük, így működik ma a mi konzervatív, illiberális államunk, az egészségügy gyengélkedéséből gazdag emberek üzlete lett.

Úgy tizenöt évvel ezelőtt, amikor még mifelénk is más szelek fújtak, egy kevéssé elismert egészségügyi miniszter azt javasolta, legyen minden magyar embernek állampolgári jogon egységes alapbiztosítása, aztán akinek megéri, köthessen külön is kiegészítő biztosítást a professzori műtétre, az egyágyas, tévés szobára, a vendéglőből hozatott ételre. De akkor a konzervatív, még nem illiberális ellenzék hangosan tiltakozott, hogy ez az ország kettészakadásához vezetne, a gazdag gyógyulna, a szegény, mint Amerikában, meghalna.

Most övék a hatalom, és lám, ott tartunk, hogy Amerika (e téren) sokkal közelebb van, mint szeretnénk.