Rózsa Péter: Kenőpénz

2019. október 29. 13:06 - szerző: Rózsa Péter

A korrupcióról szólva Bod Péter Ákos közgazdászprofesszor azt írja: Az Eurobarometer 2017-es nagymintás felmérése szerint a legtöbb uniós tagállamban többséget alkotnak azok, akik a hatósági emberek jóakaratának ajándékkal, pénzzel való megszerzését elítélik, de mindenhol találhatók olyanok, akik a döntéshozók korrumpálását elfogadhatónak tartják. Ezek aránya a megkérdezetteken belül hazánkban a legnagyobb:

a magyarok 50 százaléka rendben levőnek tekinti az ajándékadást, 39 százaléka a pénzfizetést. E két viselkedési norma magyar mutatója, mondani sem kell, toronymagasan meghaladja a nyugati országokét, de még a románnak, bolgárnak is kétszerese.

De mi lehet ennek az oka? – kérdem én. Hát a hálapénz. Keresve sem találni a közelben olyan országot, ahol a szocializmus idején ilyen mértékben elterjedt volt a szolgáltatások árán felül juttatott baksis. Emlékezzenek vissza, a hatvanas évek közepétől a benzinkutas, a pincér, a kávéfőző kisasszony, a takarítónő, az autószerelő, a szobafestő, na és elsősorban az orvos, a kórházi nővér és a betegszállító kérés nélkül kapott pénzt a hivatalos áron felül, mert csak így remélhettük, hogy a tankoláskor nincs túlpörgetve a számláló, a kávé nem zaccból készül, a takarítónő a szekrény mögött is felmos, az autószerelő nem valami ócska, javított, hanem új alkatrészre cseréli a rosszat, a szobafestő nem hagyja ki az enyvet a mosófestékből, az orvos odafigyel ránk, nemkülönben a nővér, és a betegszállító sem felejti a huzatos lépcsőházban a tolószékben ücsörgő nagymamát.

Így éltünk, és ez annyira a vérünkké vált, hogy ma nem az állami szintre emelt korrupción, a sokszor csillagászati összegek eltüntetésén hüledezünk, hanem nem hüledezünk. Nem, mert a csúszó-, hála- és ajándékpénz adása, ez a mocskos kis alkukra épülő rendszer természetes. Maga a rendszer természetünknek kedves. Ha ugyanis magunk naponta gyakoroljuk kicsiben, a nagybani eseteket is lenyeljük. Ennyi. Vagy mostantól nem így lesz? A Borkai-ügy nem rázta már fel eléggé a társadalmat? Nem volt elég, hogy ott számolatlanul – ja és persze számla nélkül – ezer eurók repkedtek a jachton szolgálatot teljesítő kisasszonyoknak, a milliárdos földértékesítési és egyéb akciók hasznát Luxemburgba vándoroltató nagyurak nem kerültek már elég közeli képbe? A hajókázós orgia felvételeit látva nem lehet, hogy végre sokan úgy gondolják, a baksissal, mutyikkal végül ugyanahhoz a gusztustalan, bulis világhoz sorolják magukat, amelynek láttán most hüledeznek? Először ezt kellene leváltani. Utána jöhet a NER maga. / Rózsa Péter