Puzsér Róbert: Válasz Molnár Richárdnak

Kedves Richárd!

Köszönöm szíves soraidat! Örülök, hogy te is hiszel abban, hogy előbb-utóbb képesek leszünk Budapestet zöld és emberi léptékű várossá tenni. Azért léptem be a politikai térbe, hogy igényt teremtsek a főváros újratervezésére autóról emberre, betonról zöldre, kallódásról cselekvésére, szolgaságról szabadságra. Köszönöm a kritikát, kérlek, engedd meg, hogy néhány elemére érdemben válaszoljak!

Először is jelzem, hogy nem rúgtam le magamról a két százalékos LMP-t, mint a büdös zoknit. Az engem provokáló újságírónő kérdésére – mely szerint mit kezdek a párt választási összeomlása után az LMP-vel – válaszoltam, hogy „ugyan mit kéne tennem, mi közöm nekem ahhoz, hogy ők épp összeomlanak, akkor se rugdosnám el őket magam mögül, ha két ezreléket érnének el”. A hvg.hu újságírója jellemző módon a kontextusából kiragadott félmondatot idézve alkotott címet cikke fölé – ez generálta a hisztit és a sértődést. Kár volna persze azt hinni, hogy ezen bármi is múlott: az EP-választás eredménye már azelőtt szétverte a politikai centrum koncepcióját, hogy az emberek szavazhattak volna róla. Az ütés nyomán megrogyott LMP sietve kihátrált szövetségünkből – ezt a csatát elvesztettem.

Kár volna tagadnom: mindvégig kétségeim voltak afelől, hogy van-e esélyem erős szövetséget szervezni ezekből a pártokból, ahogy afelől is, hogy mennyire voltak valóban elkötelezettek a centrumpolitika iránt, hisz az elmúlt hónapok politikai küzdelmeiben rendre magamra maradtam – azt sem tudtam elérni, hogy a fővárost huszonöt éve fosztogató Fidesz-MSZP parkolási maffia ügyében parlamenti vizsgálóbizottságot kezdeményezzenek. Mégis úgy gondoltam, meg kell próbálnom a politikai centrumban új pólust képezni belőlük, mert az ország és az ellenzék közös érdekének éreztem, hogy a Jobbikból egy mérsékelt, konzervatív, jobbközép erő, az LMP-ből pedig egy elveiért kiállni képes, rendszerkritikus, zöld párt váljon. Sőt: ahhoz, hogy az ellenzék érdemben ki tudja hívni a Fideszt,  meggyőződésem szerint két egymással versengő, ugyanakkor együttműködni tudó ellenzéki tömbre volna szükség.

Nem lehet Gyurcsány Ferenc és Karácsony Gergely mögé beterelni valamennyi ellenzéki szavazót, s amíg a DK-MSZP pártszövetség meg a Fidesz által finanszírozott ellenzéki média minduntalan ezt erőlteti, addig az ellenzék újabb és újabb vereségre van ítélve.

Munkám intenzitását talán joggal kéred számon: bizonyára standolhattam volna többet, tarthattunk volna több kerületi rendezvényt és több szakmai konferenciát – bár az utolsó háromról már nem számolt be a sajtó. Jelzem ugyanakkor, hogy a választásig még hátra van négy hónap, felhívom továbbá a figyelmedet arra, hogy engem nem pénzel sem a parkolási maffia, sem Zugló lakossága azért, hogy kampányoljak: civil vagyok, aki a szabadidejében dolgozik ezen a projekten. Az elmúlt fél évben programot írtunk, előválasztásról tárgyaltunk, pártokkal szövetkeztünk és szervezetet építettünk – ahonnan te nézed, talán nem látszik, de elég sokat dolgoztunk.

Én nem Karácsony Gergely vagyok, mögöttem nem áll ott a balliberális politikai hálózat minden pénzével és befolyásával, hogy csak szerepelnem és hazudoznom kelljen. Azért, ami az ellenfeleim számára adottság, nekem meg kell dolgoznom. Nincsenek sem millióim, sem baráti médiumaim, ahol olyan szeretettel és elfogadással látnak, mintha csak hazamennék. Nem panaszkodom, mert a fentiek helyett van autonómiám, s mert nem vagyok és nem is leszek hivatásos politikus, számomra nem megélhetési kérdés, hogy sikeres legyek – hogy úgy mondjam: megengedhetem magamnak az igazmondás luxusát, amiről Karácsony Gergely még csak nem is álmodhat.

Nem keresem az emberek tetszését, nem szolgálom ki az önzésüket, a félelmeiket, a hiszékenységüket, a babonáikat, a vágyaikat és a falánkságukat – s úgy gondolom, épp ez tesz alkalmassá a politikai szerepre. Amikor Winston Churchill szembenézett a britek háborútól való félelmével, nem az járt az eszében, hogy miként ígérhetne nekik még hosszabb békét, hanem hiteles diagnózist adott a helyzetről, felvázolt egy népszerűtlen programot, és tudomásul vette, hogy az emberek elzavarják, ugyanakkor mindvégig készen állt vezetni őket. Így működik egy demokrata, így működik egy államférfi – úgy gondolom, hogy így kell viszonyulni a politikához, ügyeink intézéséhez, a választói érdekek képviseletéhez.

Ezzel áll szemben a posztmodern politikus, Karácsony Gergely, aki mindent és bármit megígér, aki zöld és baloldali, aki leváltja Orbán Viktort és bekerékpározik a miniszterelnöki hivatalba, aki elszámoltatja Papcsák Ferencet és leváltja Tarlós Istvánt, aki rendbe teszi a parkolást és megmenti a Városliget fáit, aki ingyenessé teszi a gyógyszereket és bevezeti az alapjövedelmet, s aki remeg a következő pozícióért, mert teljes létezését az emberek tetszésére tette fel. Te Karácsony Gergelyben hiszel – én viszont azért jöttem, hogy ennek az alávaló működésnek az alternatíváját képezzem, mert ez államcsődöt, szegénységet, nemzeti együttműködést meg olyan közéletet okoz, ahol már semmi nem jelent semmit, de legalább mindenki lop.

Az köztünk a legfőbb nézetkülönbség, hogy szerinted a Fidesz rosszabb, mint a DK meg az MSZP, ezért vissza kell lépnem, vagy el kell fogadnom egy általuk oktrojált antidemokratikus előválasztást. Tudod-e, Richárd, miért nem kétfordulós az önkormányzati választás? Nem azért, mert a Fidesz egyfordulóssá tette – hanem mert az MSZP-SZDSZ koalíció 1994-ben önző hatalmi szempontok mentén megcsonkolta ezt a demokratikus intézményt. Bizony, akkor még nekik volt kétharmaduk, és a jobboldal volt széttöredezett – mára fordult a kocka. Olyan biztos, hogy ez a neoliberális elit különb ennél az illiberális elitnél, pusztán mert az utóbbi uralma épp most zajlik, Gyurcsány országrontását pedig lassan belepi a feledés?

Egyszer tegyük már fel jól a kérdést: miért nem a DK és az MSZP jelöltje lép vissza? Miért nem ők engednek? Hol van az megírva, hogy minden körülmények közt nekik kell megvívniuk Orbán Viktor jelöltjével? Talán csak nem azért övezi nemzeti konszenzus, hogy mindig és csakis ők hívják ki a narancsuralmat, mert épp ők azok, akik biztos, hogy soha nem fogják azt leváltani?

Barátsággal: Puzsér Róbert