Ónody-Molnár Dóra: Elvetélt életek

2019. szeptember 19. 06:05 - szerző: Ónody-Molnár Dóra

Orbán Viktor fordítani akar a demográfiai trenden, legalábbis ezt mondja. Nos, tegyük fel, hogy a népességnövekedés témájával kivételesen valóban nem politikai terméket árul, hanem tényleg azt szeretné, hogy fordulatot érjen el e „nemzeti sorskérdésben”. Tegyük fel, hogy az őszinte elköteleződése miatt nem engedi el ezt az ügyet tíz éve, annak ellenére hogy ebben még annyi sikert sem ért el, mint a fociban.

Csakhogy a családpolitikában is elveszítette kapcsolatát a valósággal, saját kitalációi, rögeszméi rabjává vált. Olyan családkép él a fejében, amely nincs összhangban a szociológiai realitással és a hétköznapokkal. Megcélzott egy olyan társadalmi csoportot, amely lényegében nem létezik. Illetve csak és kizárólag a NER kiváltságos rétegében akadnak olyan fiatal párok, amelyek megfelelnek az orbáni eszménynek. Azokra a szerencsésekre kell ilyenkor gondolni, akiknek – a politikai kapcsolatoktól és az állami megrendelésektől nem függetlenül – már van vitorlásuk a Balatonon és autójuk a teremgarázsban, akik naponta járnak a város legdrágább éttermeibe és maximálisan ki tudják használni a csok előnyeit, mert az államtól érkező pénzt újabb és újabb ingatlanba fektetik, azt pedig kiadják. Nekik jut pénzük bébiszitterre, magánbölcsődére, magánegészségügyre, magániskolákra. Nekik, ha – ne adja isten – sérüléssel születik gyerekük, akkor nem az átlagcsaládok kiszolgáltatottságával kell szembesülniük, mert pénzen tényleg sok minden megvehető. Amikor a Fidesz családról, gyerekvállalásról, népszaporulatról beszél, mindig erre a körre gondol. Rájuk optimalizálja az akcióterveket, az adórendszert, a támogatásokat. Csakhogy ebben a pozícióban annyira kevesen vannak, hogy még azzal sem tudnának hozzájárulni az áhított demográfiai fordulathoz, ha mindannyian kétszer annyi gyereket szülnének, mint amennyit Kövér László minimumelvárásként megfogalmazott.

Ez az az ellentmondás, ami miatt nem jutnak egy gyerekről a kettőre. Akarják, erőltetik, mégsem megy. Nem csoda, hogy ilyenkor növekszik a frusztráció. Mivel az fel sem merül bennük, hogy esetleg a kiindulópontjuk rossz, és a módszeren kéne változtatni, marad az ökölrázás és a szitkozódás, amit senki sem tud olyan hitelesen előadni, mint Kövér László, aki legutóbb egy demográfiával foglalkozó konferencián mutatta meg páratlan szakértelmét a témában. Beszédének fókuszában a legnagyobb veszélyek egyikeként az abortusz állt.

Ez persze épp olyan áltudományos mellébeszélés, mint amikor az emberminiszter az illuminátusok ármánykodására vezeti vissza a magyarság számának csökkenését. Számtalan nemzetközi kutatás – köztük a WHO-é – kimutatta, hogy nem lesz több gyerek, ha szigorítják az abortuszt. Lesz viszont több halott vagy meddő nő, mert a tiltás rendszerint az illegális abortuszok számának növekedését, valamint az abortuszturizmus fellendülését hozza. Valaki érvelhet az abortusz ellen vallási alapon, de azt nem mondhatja, hogy az abortusz lehetősége az oka a negatív demográfiai folyamatoknak, mert ez bizonyítottan nem igaz.

Viszont, ha már itt tartunk, mennyivel jobb lenne, ha Kövér és pártja nem olyasmivel foglalkozna, amihez nincs közük – tőlük független nők önrendelkezésével –, hanem azzal, amivel megbízta őket a nép, már amennyiben az ökölrázás és szitkozódás helyett cselekedni is akarnának. Hiszen a demográfiai helyzetet az egészségben töltött életévek számának növelésével is lehetne javítani. Az Eurostat friss adatai szerint tízből nyolc haláleset elkerülhető lenne Magyarországon, ha az egészségügy jobban működne. Azaz magyarok tízezreinek szakítja meg az életét mesterségesen egy várólista, egy kórházi fertőzés, egy elmaradt vizsgálat.

És akkor a külföldre távozó félmillió magyarról még nem is beszéltünk.