Ónody-Molnár Dóra: A takarító

2019. január 26. 06:00 - szerző: Ónody-Molnár Dóra

Egy időben Victor, a takarító jutott eszembe Palkovics Lászlóról. Aki látta a Nikita című filmet, tudja, mi volt a feladata a Jean Reno által játszott fickónak. Ő tüntette el azokat a nyomokat, amelyeket a bérgyilkosok hagytak maguk után. És bőven volt mit eltüntetnie. A 2011-es Széll Kálmán-terv drasztikus megszorításainak egyik áldozata a felsőoktatás volt. Az ágazat akkor olyan sebeket kapott, amelyeket azóta sem hevert ki. A válságos állapotot a 2011–12-es diáktüntetések tették a szélesebb nyilvánosság számára is érzékelhetővé. A legfőbb elkövetőt a lebukás fenyegette, esetünkben az, hogy kiderül, az ellenzéki évek alatt végig a megszorításokat szapuló Orbán Viktor kormányon maga is megszorítást hajt végre. Ilyenkor jön jól a takarító.

Palkovics 2014-ben, amikor felsőoktatási államtitkári pozícióba került, a legfőbb szereplők megosztásával és a kifárasztós tárgyalási taktika bevetésével lassanként pacifikálta a területet. Ahogy Victor a hullákat oldotta fel savval, ő a maradék egyetemi autonómiát tüntette el nyomtalanul. Jött aztán a kancelláriarendszer, és a rektorok pisszeni sem mernek azóta sem, holott a finanszírozás mértéke még mindig nem érte el a 2009-es szintet.

Fotó: MTI/Kovács Tamás

Mindeközben akadt takarítanivaló a közoktatásban is bőven. Hoffmann Rózsa, majd Czunyiné Bertalan Judit után az összeomlás szélére kerülő állami intézményfenntartó központ maradt hátra. A félresikerült átalakítást egyre szélesebb körű tiltakozások kísérték, mert tanárok, szülők, diákok egyszerre fuldokoltak a megszorítások következményei miatt, és küzdöttek a megtaníthatatlan és megtanulhatatlan mennyiségű tananyaggal. Ez volt a kockás inges demonstrációk időszaka.

De jött László, és rendet tett. Persze a tetem – esetünkben a gyerekek jövője – elásásával csak annyit ért el, hogy a látvány ne legyen annyira felkavaró, a kárból semmit nem sikerült helyrehozni. Az egy központból irányított iskolarendszer 58 központból irányítottá vált, ami a lényegen semmit sem javított, ettől még centrális maradt. A tanszabadság nem állt helyre, a túlterhelés nem csökkent, a társadalmi mobilitás nem javult. De hát ez volt a megrendelő akarata, a profi csak teljesíti a megbízást. A takarító leszerelte az elégedetlenkedőket, és lám, az oktatásban évek óta nyugalom van. A gyerekek nem olvasnak ugyan jobban, a megfelelő végzettség nélküli iskolaelhagyás aránya nem csökken, sőt, de neki nem az a dolga, hogy az oktatás tényleges problémáit megoldja, hanem az, hogy ne legyen balhé.

Így ment ez 2018-ig. Akkor azonban valami megváltozott, és ami azóta történik, már nem a takarításról szól. A technokrata válságmenedzser takarító miniszteri bársonyszéket kapott. Most már nem a korábbi vezetők után hagyott káoszt kell felszámolnia, hanem előállíthatja a sajátját. Önéletrajzának kitörölhetetlenül része lett, hogy a minisztersége idején üldözték el a CEU-t, és az ő idején rohanta le a kormány az Akadémiát. Utóbbit ráadásul a főszereplésével. Mivel Palkovics nem tartozik az egybites fideszes pártkatonák sorába, pontosan tudja, mekkora veszteség a magyar felsőoktatásnak és az egész országnak egy olyan intézmény távozása, amelyet több tudományterületen a világ száz legjobbja között jegyeznek. A Magyar Tudományos Akadémia ellen indított támadás pedig nem nyugalmat hozott, hanem viszályt, békétlenséget, zűrzavart.

Hol van már a csendes takarító, a szenvtelen problémamegoldó? Mintha Victor szakmát váltott volna, és ma már ő hagyná a színen azokat a hullákat, amelyeket korábban eltüntetnie kellett. A parancsot kiadták, meg kell gyilkolni az Akadémia önállóságát, le kell vadászni az elnökét, fel kell robbantani azokat a kutatóintézeteket, amelyek a kormányzati propagandába nem illeszkedő tudományos eredményeket publikáltak.

Az egykori takarító munkába állt. Új szerepkörében is úgy dolgozik, ahogy korábban, módszeresen, szisztematikusan, érzelmektől mentesen. Valószínűleg ezt a küldetését is sikerrel hajtja majd végre, de mégsem lehet többé nyugodt. Túl sok a szemtanú, túl mélyek a sebek. És nem árt az óvatosság, mert amikor sok a hulla, a nagyfőnök akkor szokott küldeni valakit, aki takarít. / Ónody-Molnár Dóra