Nyári Miki példaképet választ (1980)

Olyan arcot vág, mint régen, amikor a Taigetoszról beszélt, ahol az életre alkalmatlan gyerekeket ledobták. Olyan, mintha egyenesen azt mondaná: látod, milyen vagy, neked még egy példaképed sincs!

Hát akkor megpróbálom, hogy legyen. Na de ki?

Például Ságvári Endre, akiről most tavasszal tanultunk. Ügyvéd, mint ami én is akarok lenni. És vívó, mint én is meg mint apa unokatestvére volt, aki Rómában él. Ságvári harcolt a nácik ellen, ami azt jelenti, hogy a nagyiék meg apa és anya oldalán állt, akiket bántottak.

Minden stimmel, csak az zavar, hogy kommunista, én meg még nem. Csak próbálok az lenni, de kínos, hogy úgy lépjek be a KISZ-be az év végén, amikor végzünk, hogy nem hiszek az egészben, csak anya meg apa meg az osztályfőnököm akarja, azért, hogy a gimnázium végén majd felvegyenek az egyetemre. Ságvári különben nemcsak antifasiszta volt, aki harcolt a nácik ellen, hanem zsidó is, de ezt nem az iskolában tanultuk, csak úgy rájöttem. Hasonlít az arca a kerek szemüvegével a Szerb Antaléra, akiről tudom, hogy ezért ölték meg, és Árpira, apa unokatestvérére, akit szintén deportáltak.

Ságvári fegyverrel a kezében halt meg 1944-ben. Harcolt azokkal szemben, akik a zsidókat elhurcolták vagy segítettek a náciknak. Ezt nem tanították, kikövetkeztettem. Én is harcoltam volna.

Ságvári vívó, ügyvéd és antifasiszta: jó lenne példaképnek.

Ságvári pont olyan, mint én, csak igazi kommunista, ezért mégsem lehet teljesen a példaképem, mert az nem igazságos a kommunizmusban, hogy csak akkor vesznek fel egyetemre, ha KISZ-tag vagyok, hiába vagyok jó tanuló. És hogy ezért kell belépni a KISZ-be. Ahhoz szerintem először igazi kommunistának kellene lenni, így hazugság az egész. Nem hiszem, hogy Ságvári ezt akarta volna.

Én nem vagyok kommunista, de szeretném, ha majd felvennének egyetemre, mert apa és anya is szeretné, hogy oda járjak, mert azt mondják: diploma nélkül nem lehet érvényesülni. Azt mondják, ahhoz, hogy felvegyenek, nem kötelező, de jó, ha legalább egyszer elmegyek építőtáborba is. Nem értem, hogy függ össze az egyetem meg a KISZ, pláne az építőtábor, ahol pont olyan munkát végez az ember, amit nem kell, ha diplomája van. Apa is azt mondja, azért ment egyetemre, hogy ne kelljen fizikai munkát végeznie. Azt, mondjuk, én se szeretnék.

Én próbálok kommunista lenni, erősen gondolok rá, hogy egyetértsek a kommunista elvekkel meg a forradalommal, azzal pedig, hogy a társadalmi javakból mindenki szükségletei szerint részesüljön, teljes mértékben egyetértek, de a proletárdiktatúrával nem, mert hogy a szegény embereknek segíteni kell, az igaz, de nem úgy, hogy más emberektől erőszakkal elveszik a tulajdonukat. Az nem kommunizmus, hanem rablás, és így vagy nem is lehet kommunizmust csinálni, vagy akkor az nem igazságos dolog.

Nem szeretem, ha valami igazságtalan. És azt sem, hogy ez például nincs benne a történelemkönyvben.

Építőtáborba is jelentkeztem, pedig semmilyen táborba nem megyek szívesen, mert engem ott bántani szoktak, mert ellentmondok. Ráadásul együtt kell tusolni meg aludni idegenekkel, és sok igazságtalanság történik, például a legkisebbeket meg is verik. Vagy az, hogy két héten át dolgozunk mindennap, és nem fizetnek érte. Semmiképpen nem vagyok kommunista, mert ha a kommunista rendszer az, hogy a munkáért nem fizetnek, és hogy KISZ-tagnak, illetve kommunistának kell lenni ahhoz, hogy az ember egyetemre mehessen, akkor ez nem igazság.

Vajon mit tanítanak ott a jogi egyetemen az igazságról, ha ilyen hazugságok kellenek ahhoz, hogy felvegyék az embert?

Nem értek egyet. Ráadásul csak egy párt van meg egy KISZ, és mind a kettő kommunista. És akik mást gondolnak, azoknak nem lehet saját pártjuk, mint Nyugaton, amit csak kritizálnak, pedig logikus, hogy ha az emberek nem értenek egyet, akkor nem lehet őket összezárni egy pártba. Szerintem az nem szabadság, ahol egyből lehet csak választani és kötelező belépni, ha egyetemre akar menni az ember. Ságvári biztos nem értene ezzel egyet.

Apa azt mondja, ő „nagy vonalakban” egyetértett a párttal, amikor a születésem után belépett, de anya utána azt súgja a fülembe, hogy csak a mi javunkat akarta, és ő volt az utolsó a munkahelyén, aki párttag lett. Anya például nem párttag, pedig próbálják beléptetni, de ő nem akar.

Kíváncsi vagyok, Ságvári mit tenne az ő helyében.