Ne dicsérjük már az egypártrendszert!
Azt állítja Kardos Gábor
filozófus (a Magyar Nemzetben), hogy „Kína elég hosszú történelme során gyakorlatilag soha nem folytatott hódító háborút a falon kívül, hogy területét növelje, vagy gyarmatokat szerezzen”. A szerző a gyarmatosító angolszász szabad világgal és demokráciával állítja szembe Kínát, és leszólja a Tibetért aggódó hangokat (a kínai miniszterelnök budapesti látogatásakor a rendőrségre beidézett tibetiekre célozva).
Ezzel szemben a tény az,
hogy Kína elég hosszú történelme során természetesen sokszor folytatott olyan háborút, amellyel területét megnövelte, méghozzá a sokszorosára. Elég csak a Han-dinasztiára gondolni, vagy akár éppen Tibetre, amelyet bizony a kínaiak nagyon is meghódítottak. Ettől még Kína fantasztikus kultúráját illik tisztelni, mai eredményeit pedig lehet csodálni, ám mindebből egyáltalán nem következik, hogy egy szabad és demokratikus országban, amilyennek Magyarország tartja magát, meg kell akadályozni egy esetleges Kína-ellenes, Tibet-barát demonstrációt. Az meg végképp nem, hogy a kínai egypártrendszert dicsérjük a „gyarmatosító” nyugati demokráciákkal szemben.
