Nagy N. Péter: Jászai Mari és Nagy Imre

Mintha a mexikói Alfonso Cuarón rendezné az itteni hatalmi performance-okat is. Világsikerű, Roma című filmjének szereplőitől tudható, hogy a rendező volt az egyetlen, aki ismerte a teljes forgatókönyvet. Mindenki más csak az aznap felvett jeleneteket kapta meg, ezekhez pedig egymásnak ellentmondó instrukciókat. Mondhatni, egymásra uszította a szereplőket. Ki-ki csak a maga igazát ismerte, a műét nem. A rendező azt mondta, azért szervezte így a forgatást, mert az élet is ilyen. Kaotikus.

Ezt látjuk mi is. A főbb szereplők sejthetik, mi következik, hiszen azonos filmben játszatják őket, de mégis állandó a meglepetés.

Kósa Lajos például kapott egy jelenetet a rendezőtől túlórakeret munkacímmel. Melózzon vele. Figyelik, mire jut. Lázár menjen Szegedre, intézze el Botkát, Márki-Zayt, meglátják, hogy boldogul. Úgy fest, kezd türelmetlenné válni. Nézzük meg, mit szól Csányi Sándor ahhoz, hogy már csak a második leggazdagabb magyar ember. Mészáros Lőrinc nyilván nem reagál arra, hogy ő az első. Semmi köze hozzá.

Hova tegyük ugyanakkor, hogy a mélységes szociális elkötelezettséggel nem kormánypárti L. Ritók Nóra kaphatta a Csányihoz erősen kötődő Prima Primissima közönségdíját? Ez ugyanolyan figyelemre méltó, mint az, hogy az irodalom kategóriában Medgyessy Péter egykori minisztere, Görgey Gábor nyerhetett.

Napról napra jönnek a nehezen értelmezhető új jelenetek. Toljuk ki Nagy Imrét a helyéről. Mi lesz? Alig néhány hónappal azután, hogy meghalt a szobor költségeinek nagy részét álló Demján Sándor, Csányi Sándor egykori társa a Prima Primissima-csapatban és állandó váltótársa a gazdagok listájának élén. Az a Demján Sándor, aki nem bírván tovább nézni, hogy épp Nagy Imrének nincs szobra Budapesten, nagyobb részt saját költségén állíttatta azt, amelyet néhány napja úgy szorítottak ki onnan, mintha csak tüntető lenne.

A mostani forgatókönyvíró előtt vajon ott van-e Nagy Imre híres 1956. október 28-i beszéde? Ha igen, talán értjük is, hogy a más rendezők által szervezett tüntetés- és sztrájkhangulatban nem szívesen szembesül vele. Mintha ma lenne. „Széles körű program kidolgozását határoztuk el, amelynek keretében a munkásság megelégedésére rendezni kívánjuk a régi, jogos követeléseket és sérelmeket, többek között a bér- és normakérdést, a minimális bérek alsó határának és a legalacsonyabb nyugdíjaknak a felemelését, figyelembe véve a korábban eltöltött éveket, és a családi pótlék növelését.”

A 2018 legvégén meghozott kormányrendelet szerint legkorábban 2020. január elsejétől emelkedhet az öregségi teljes nyugdíj legkisebb havi összege. A nyugdíjminimum bő tíz éve 28 500 forint. Ehhez sok más szociális ellátást is kötnek, így azok is befagytak. Az árvaellátás szintén marad, továbbra is 24 250 forint.

Nagy Imre 1956. október 28-án a súlyos lakáshelyzetben segítséget ígért. Állami, szövetkezeti és magánkezdeményezésből az addiginál sokkal több lakást.

Megfontolandó.

Ahogy például Bécsben vagy a pesti XIII. kerületben, amelynek határára tolnák most át a szobrát, és ahol, körülbelül egyedül az országban, visznek is komoly szociálisbérlakás-programot.

A kormány javaslatot terjeszt az Országgyűlés elé, mondta Nagy Imre akkor, hogy az ország címere ismét a Kossuth-címer legyen. Honnan máshonnan tolnák most ki őt, mint a Kossuth tér mellől?

És hová? A Jászai Mari térre. Felületesebb rendező azt gondolná, hogy üzenetértékű a volt MSZMP-pártközpont dominálta hely. Van ott azonban egy csendesebb üzenet is. Jászai Mari még mélyebb szegénységből indult, mint Nagy Imre. Még a nyomornál is rosszabb helyzetből, hiszen hatalmas termetű apja, egy ácsmester a mostohája bemondására nap mint nap sóba mártott kötéllel verte véresre. Ha épp nem ütötte a nyolc gyerek valamelyikét, dolgos, jó ember volt. Jászai emlékirataiban azt írja: „Kevesebb szeretettel még nem neveltek fel gyereket, mint engem. Emberi kezet csak akkor éreztem hozzám érni, ha ütött.”

A magyar színpad egyik első nagy tragikája később nagy sikerű, de keserves életében mindent megtett, amit tehetett a szegényekért, a megvertekért. Hozzá tolják át Nagy Imrét. Biztosan tudja a rendező, hogy mit csinál? Hogy kiket hoz össze itt képletesen, miközben a valóság is egyre gyakrabban és hangosabban produkál ilyen találkozásokat?

Ismerik Jászai emlékiratainak mottóját?

„Csak a tehetségesek és a rajongók érdemlik meg az ember nevet. A többiek, a közönyösek, a szemétdombra valók: ott rohadjanak el.” 

Ez a rendezői instrukció is szereplőkre vár.