Nagy N. Péter: Fészekparaziták előnyben

2019. november 18. 13:45 - szerző: Nagy N. Péter

Ferencz Orsolya személyében van űrkutatási miniszteri biztos Magyarországon, miközben nincs a lakásüggyel foglalkozó ember a kormányban. Mintha előbb lenne a kormánynak űrpolitikája, mint lakásstratégiája. Ez hogy lehet? A biztos korántsem fölösleges. De hogy ne legyen szabad szemmel látható a lakásügyek felelőse?! Egyébként a Pénzügyminisztérium az, ezen belül Gion Gábor államtitkárnak és Balogh László helyettes államtitkárnak ad az szmsz kiemelt hatáskört. Gyakran találkozunk velük?

Nem így Ferencz Orsolyával. Az űrkutatási munka szervezése mellett fideszes indulóként ráadásul ismét megnyerte körzetét (Tisztviselőtelep) október 13-án a VIII. kerületi önkormányzati választáson. Figyelemre méltó! Kivált, hogy a kerületben is van a lakása. Vagyonbevallása szerint négy. Ahány gyereke. Ez így éppen arányos. Egyetemen tanít hosszú ideje, sikeres szakember – miért ne alakulhatna a lakáshelyzete optimálisan?

Ferencz Orsolya
Fotó: Echo TV/YouTube

E kerületben élve azonban nyilván ő is tudja, hogy helyzete kivételes. A többség bajban van. Nem függetlenül a kormányzattól, amelynek közreműködője a markánsan jobboldali űrbiztos.

Annak a hatalomnak a részese, amely sokat foglalkozik a lakhatással. De nem önmagáért. A népességfogyást állítaná meg, akár lakásáldásosztással is. Most, hogy a kormány ebbe nagyon belelendült, még mindig kevesebb lakás épül, mint 2010 (!) előtt bármikor, és kevesebb gyerek is születik, mint a kétharmad hatalomra jutása előtti fél évszázad akármely esztendejében.

Az adatokból az derül ki, hogy az illiberális állam, bár nagyon sok tekintetben képes érvényesíteni az akaratát, a valóság legfontosabb részei előtt kapitulál. Ha netán a szándék meg is volna rá, akkor sem képes segíteni a többségnek, hogy tisztességes körülmények között gyerekeket nevelhessen.

Például egy fővárosi pedagóguspár, ha már lakik valahol, aztán felveszi a három gyerekre a tízmilliós babavárót, majd a csokot, talán tud lépni, de mit gondoljon arról, mi lesz 18-20 év múlva? Ha nem változik radikálisan a helyzet, hogy költözik be még három család a szülői hatvan négyzetméterre? Ritkaság, hogy az idők során négy lakás sorakozzon fel egy családban. Majd bérelnek a gyerekeik, és oda szülnek? Vagy inkább, mint most is látjuk, sehova?

Spontán kihívás ez a helyzet az új, nem fideszes önkormányzatoknak. Nyilván várnak tőlük valamit. Karácsony Gergelytől külön is. Csakhogy ahogy lakáspolitikája nem volt eddig Budapestnek, úgy lakásai sincsenek. Bécs, Berlin Barcelona, Poznan és még egy sor európai nagyváros küzd és áll egymás mellé, hogy megakadályozza, ellenpontozza az ingatlanok és bérleti díjak hozzánk képest nem is olyan nagy, de komoly emelkedését. Berlin például – amiként New York is – a lakbéremelés tiltásával. Ennél bonyolultabb megoldásokkal is próbálkoznak sok helyen. Akkor van baj, ha a jogszabályok pénztől a jogosítványokig szinte mindent elvesznek az önkormányzatoktól. Mint nálunk. Kicsit Barcelonában is. Ott a lakhatási mozgalom mégis egymás után másodszor ad polgármestert. Az említett pesti VIII. kerületben egy sor ilyen civilszervezet állt be Pikó András később győztessé vált csapatába. Feltehető, hogy elmennek majd a falig.

Lenne feladat mindenhol. Nálunk a 25 és 29 év közöttiek jóval több mint a fele még mindig a szüleivel él. Többnyire azért, mert nem akar, még inkább azért, mert nem tud hová költözni. 2008-ban ez az arány még 48 százalék volt, ám mára kezelhetetlenül elszabadultak az árak a nagyvárosokban, kivált Budapesten. Novák Katalin családügyi miniszter pedig azt mondja, nem építenek bérlakásokat, mert a magyarok a tulajdont szeretik. A nagy többség csak szeretné. Botránysorozat bizonyítja viszont, hogy a fideszes elit például szívesen bérel – igen olcsón, mondjuk a Várban. De ha venni kell, azt is megoldják.

A többség viszont sajnos egyre inkább megértheti a fészekparazita hangyaboglárkákat, bár remélhetőleg nem teszi. A kis állatok hernyóként ugyanis, egy bizonyos kort elérve, a növényekről ledobják magukat a földre, és olyan illatanyagot bocsájtanak ki, úgy ciripelnek, mint a hangyakirálynő vagy a hangyalárvák. Azt akarják elérni, hogy a hangyák bevigyék őket a bolyba. Ez ritkán sikerül, de a faj túléléséhez ez is elég. Ha bent vannak, a hangyák táplálják őket. Egy teljes kolóniát kell becsapniuk ehhez. Szociálparaziták, mondják a tudósok. Ők még visszafogottak a kakukkokhoz képest, akik hasonló logikával élve idegen fészekbe helyezik a tojásaikat. A kikelő fiókájuk borzalmas vérengzésbe kezd, hogy egyedül maradjon, csak őt táplálja a tojásaitól, fiókáitól megfosztott fészekgazda. És megteszi. A kakukk védett madarunk.