Nagy N. Péter: Csak a szemüket ne nézd

2019. szeptember 12. 06:00 - szerző: Nagy N. Péter

Öregek hosszan elnyújtott, döbbent tekintete.

Ezzel kell látnunk a híres énekes autóbalesetet szenvedett kisfiának halálát is. A nyilvánosság kénytelen átengedni magán az eleve reménytelenül sebzett vitát arról, ki szenved jobban, az anya vagy az apa, ki viselje sorsát a testvérárván maradt másik fiúnak. Tudhatjuk, mi történt a virrasztás és a temetés óráiban, de azt soha nem foghatjuk fel, milyen volt és lesz a tekintete annak az idős férfinak, aki elé a sors belökte szegény kisfiút. Az eddigi ismeretek szerint az autó vezetője mindent helyesen tett, nem hibázott, és mégis. Koppanás, sikoly, zuhanó test. Semmit nem láttunk, érzékeltünk, mégis, már érezzük, hogy valami kiszívta körülöttünk, belőlünk az életet. Tekintetünk a „hátha mégse” esélyét keresi, miközben már tudjuk, minden reménytelen. Egyszer ki kell szállni az autóból.

Ezzel a tekintettel nézhetjük mi is az elmúlt hetek néhány történését, amelyeket nem láthatott kívülálló, de mégis, itt történtek, előttünk.

Itt jött haza egy férfi a Rózsadombon, hogy első mozdulatával leszúrja hatalmas kutyáját, Killert, így hívták, hogy szakadna ránk az égbolt, majd az élettársát, akit az állat védelmezhetett, a kisfia következett, majd magával fejezte be a pusztítást.

Ilyen csak egyszer történhet az életünkben, hogy aztán később ezt adjuk tovább az emberi természet iszonyú mélységeit szemléltetve.

De napokon belül itt volt a következő. Megint csak szinte a szemünk előtt.

A hír, hogy a hálószobában összekötözve találták egy andornaktályai házban anyát és ötéves lányát, akiket az asszony volt férje ölt meg. Egyiküknek sem hagyott esélyt a férfi, akinek a válás után most kellett volna kiköltöznie a házból. Ehelyett gyilkolt, majd magát is megölte. A nő nyolcvanéves nevelőanyja talált rá lánya és ötéves unokája megkötözött holttestére.

Senki ne lássa az idős asszony tekintetét.

Még mindig egy néhány hetes időintervallumon és azon a szűk téren belül vagyunk, ahol élünk.

Egy hónapra elrendelték annak a férfinak a letartóztatását, aki a gyanú szerint megölte édesanyját Mohácson, tájékoztat az MTI.

A férfi összekötözte hetvenhat éves édesanyjának kezét és lábát, majd egy serpenyővel többször, nagy erővel a fejére ütött. Az asszony a helyszínen meghalt. Holttestét szőnyegbe tekerve, bútorokkal körülrakva a ház egyik, hűtőszekrénnyel eltorlaszolt szobájában találták meg.

Nem tudjuk, miért történt.

A következő pokolnál legalább a motívum ismert. Pénz. A téboly itt már egy ideje rács mögé került, de most volt a vádemelés.

Egy 27 éves férfi Körömben négy éven át rendszeresen bántalmazta a vele együtt élő édesanyját és édesapját, valamint mozgáskorlátozott nagymamáját. Esetenként 400 és 3000 forint közötti összeget kényszerített így ki rokonaitól, de volt, hogy cél nélkül, csak indulatból ütött, nemritkán egy közben hajtogatott gyermekmondóka ritmusára.

Egyik eset sem a világtól elzárva történt. Ez utóbbi ember például az udvaron is verte hozzátartozóit. A rózsadombi családirtóra is kihívták többször a rendőröket, volt, hogy kimentek, volt, hogy nem. Szinte mindegy is.

Egy riportkötetben úgy írja le a maga esetét az áldozat, egy fiatal nő, hogy a rendőrök jóindulatúak voltak, javasolták, veresse meg valakivel fenyegetőjét. Ez még mindig jobb, mint a szabályos magánvádas eljárás, amelynek része a békítő szembesítés, rendes folytatása pedig az újabb agresszió. Oka van annak, hogy az isztambuli egyezmény nem is engedi ilyen esetekben a szembesítést, és csak remélhetjük, hogy e tekintetben csupán a véletlen műve, hogy Magyarország nem hajlandó ratifikálni az általa aláírt megállapodást. És nem is tartja be.

Jánossomorján az áldozatok voltak a tettesek.

Úgy találkozhattunk a gyásszal, amint a város szívbemarkoló szavakkal búcsúzik két öreg tanárától. A volt iskolaigazgató, egykori vezetőjük azt mondja, „Zoli és Klári szerelme itt kezdődött az iskolában. Két ilyen jó embert ritkán láttam még, mint ők voltak. Zoli nagy tudású, szerény tanárember, Klári igazi finom, érzékeny lélek, az elesettek istápolója volt. Kisegítő iskolát indított, majd az iskolakönyvtárból alakított ki olyan paradicsomot, ahol a gyerekeknek a lelkét is gondozta.” Néhány napja, augusztus végén hiába várták őket. Fiatal kollégájuk elment hozzájuk, ő találta meg őket, holtan. A Ripost úgy tudja, felnőtt, máshol élő gyerekükkel vesztek össze, az unokákat sem láthatták emiatt. Ezt nem tudták elviselni.

Sosem tudhatjuk meg biztosan, ez volt-e az ok. Azt viszont igen, hogy az előszobafogasra akasztották fel magukat.

A sors úgy hozta, hogy másnap, augusztus 28-án 11 kislány és 16 kisfiú születését babaköszöntőn ünnepelték a városi művelődési házban. Semmi oka nincs annak, hogy ezt idehoztam. Csak jólesett.