Nagy N. Péter: Áldozatok

2019. augusztus 1. 06:00 - szerző: Nagy N. Péter

Olyan az ország, mint a falvak. Történhet bármi, a fiatalok elmennek. Gravitálnak fajsúlyosabb terekbe. Kivéve az a néhány, aki átveszi a település irányítását. Évtizedek óta így van, s ha ez a nyitott világ marad, így is lesz. Legyen is. A második jobbágyság annak idején a maga módján segített. Mindenki maradt a helyén. Nem vált be.

Az általánosnak látszó orvoshiány hozta elém a sokak által ma is az orvosokra kívánt röghöz kötés képét. Idebilincselhetik őket még inkább, majd nem jelentkezik senki orvosira. Ezt elkerülendő viszont az összes szakmát nem lehet újra a határok közé betonozni. Az orvoshiány pedig bonyolult. A fővárosban még van, aki felvegye a sztetoszkópot, a falvakban már alig, ez ismert. Az alkoholbetegeknek viszont, bárhol élnek is, lassan csak az öngyógyítás esélye marad. Az alkohológiákon az orvosállások fele üres. Addiktológiai szakképzésre kilenc év alatt hárman jelentkeztek. Néhány év alatt megfeleződött a klinikai onkológiai szakképzést választók száma is. A sugárterápiás szakképzésre egyetlen ember jelentkezett az Állami Egészségügyi Ellátó Központ szerint.

Tény, e területeken kevés öröm lehet a páciensekben. Feltétlen áldozatkészségre van szükség.

Elvárhatnánk? Bátorkodjunk, csakhogy a betegeknél már csak az orvosok vannak rosszabb állapotban. Nő az orvoshiány, mert a betegek lassabban halnak, mint az orvosok, mondta előadásában Márky Ádám életmódorvostan-szakorvos. Életesélyeik egy szinten vannak a nyolc általánost végzettekéivel.

Ez a tünet is jelzi, hogy nemcsak a pénz miatt mennek el, mint például a futballisták, az operaénekesek vagy a szobafestők, hanem az életüket mentik ki az orvostársadalom feudálisnak jellemzett világából. Személyes függőségi láncok, önkény, igazságtalanság jellemzi ezt. Azt szenvedik, amit a világunkban sokan mások, csak kínjaik átszállnak a páciensekre is.

A Bors számolt be a következő esetről. A férfinak tíz évvel ezelőtt sikeresen műtötték a jobb tüdejét rosszindulatú daganat miatt. Tavaly a bal oldali lebenyen is elváltozást találtak. Műtétet javasoltak, de sokáig halasztották. A felkészítő kezelése előtt néhány nappal váratlanul áttették az elfekvőbe. Ott megfulladt. Felesége szerint ha fordult, leesett róla az oxigénmaszk, mert nem illeszkedett rá. Férje panaszkodott is, hogy nem kap levegőt, de nem figyeltek rá.

„Önfeláldozó szeretet” – lelki útravaló gyerekeknek. Ezt a kiadványt vegyem elő? Aligha. De az sem viselhető el, amiről az Országos Onkológiai Intézet folyosóiról közvetítve számolt be a sajtó.

Van rá hajlam, de ne tegyük meg a jajveszékelő, ám fegyelmezetlen népet sem vétkesnek. Hajnalban megy tülekedni, ahelyett hogy normális életvitellel megelőzné a betegséget?

Nem lehet egyenlő mércével mérni a szereplőket. Az orvos küldetése, hogy megküzdjön a fájdalommal, szenvedéssel. Nincs rá mentség, ha ő maga okozza azt, ha fokozza a betegséggel együtt járó megaláztatást.

Magyarázat viszont van.

Nem ennek a szakmának az átka a feudális rend. Ha valaki ma a gazdaságban akar érvényesülni, alá kell rendelnie magát a terjedő oligarchahálózatoknak. Ha a közszférában dolgozna, engedelmességgel tartozik az előmenetel, de a puszta pályán maradás érdekében is. Ha valaki alkotó pályára vágyik, a szabadság egyre inkább csak elvi lehetőség. Mi van még?

Annyi az esélyünk a szabad és elkötelezett orvoslásra is, mint minden más szabadságra. Annyiban több, hogy a helyi eskük mellett él a hippokratészi is, amit ugyan nem mondanak el, nincs is uniós bíróság, amely számon kérhetné, mégis létezik a lelkekben.

Ezzel együtt is bántóan sok rá a példa, hogy a kereszténység védelmére esküdött kormányzat országában gyenge az áldozathozatal kultúrája. Igaz, eksztatikus állami dühvel utasítottak el minden menekültsegítő áldozatot. A környékbeliek pedig számunkra nagyon idegenek, a más fajtájúak, bőrszínűek nemzeti konzultációval lettek kiátkoztatva, a többieknek nincs szükségük az áldozatainkra.

Magunknak azonban lenne.

Emlékezetes az évtized elejéről a görög orvosok ellenállása. A válságban százezerszámra vesztették el az emberek a társadalombiztosításukat, a daganatos kezelésre való jogosultságukat is. Az orvosok tartalékkészletekből, illetve a már meghalt betegek után maradt gyógyszerekkel, illegálisan, de kezelték őket.

Kevésbé szervezetten, de nálunk is sok a személyes orvosi és civil áldozathozatal. De azzal nem működhet egy rendszer. Viszont nélküle sem.

Mindenkinek meg kell hoznia a maga áldozatát, a rendszer különben nem működik. Egyik szférájában sem. Ellenállás görög módra. De ezen belül kiért? Kezdjük, akár, magunkon. Gyorsan találunk majd társat. Aki nem hoz áldozatot, áldozattá válik.