Nagy N. Péter: A nagy O
A kereszténység értékeit Európával szemben is védő Fideszt az evangéliumi értékvilág szerint kezelte az Európai Néppárt. Irgalmat tanúsított, reményről és a megbocsátás szándékáról adott bizonyságot. Egyben alkalmat adott rá, hogy elgondolkozzunk, mit értenek a nagy nemzetközi politikai szervezetek világában keresztény értékeken, pláne ezek védelmén a többiek ellen.
A Fidesz azzal bocsátkozott bele a végül 190–3 különbségű vereségével végződő tárgyalásba, hogy olyan kompromisszumot nem tud kötni, amely korlátozza a szabadságában és abban a politikában, amellyel elutasítja a bevándorlást. Illetve hogy a keresztény Európa megvédését is a legfontosabb politikai célok között tartja számon. Ezekből nem enged.
Nem is lett volna rá módja, mert a két alaptételt nem játszották el a nagy összejövetel alkalmával, ahogy korábban sem. Viszont Joseph Daulnak, az Európai Néppárt elnökének szavaival: nem köthetünk kompromisszumot a jogállamiság, a sajtószabadság, az akadémiai szabadság vagy a kisebbségi jogok kérdésköreiben, és az EU-ellenes retorika is elfogadhatatlan. Ezek voltak a témák, nem a bevándorlás vagy a kereszténység. Ahogy korábban a Tavares-, majd a Sargentini-jelentés is a Daul által említett körben marasztalta el súlyosan a magyar kormányt.
Európa számára tehát a képlet egyszerű. A Fidesz olyasmiről beszél, amiről ők nem, viszont nem szól hozzá ahhoz, ami miatt kérdőre vonják.
Számunkra a helyzet bonyolultabb. A migráció ügyével még csak-csak foglalkozik a közélet, ha jellemzően nem racionálisan is, de a Fidesz és általában a politika keresztény elkötelezettségével alig.
Márpedig ez a deklarált kiindulópont. Ha annyiból állna a tétel, hogy kerítéseket emelünk a határra, mert lentről jönnek a muszlimok, viszont itt keresztények vannak, akiket megvédünk tőlük, könnyen megérthetnénk. A közel-keleti háborúk által világgá kergetett embereknek azonban még nyomuk sem volt, amikor, jól érzékelhetően a 2002-es választási vereséget követően, Orbán Viktor fokozatosan az evilági mellett a keresztény örökkévaló országát is horizontjába illesztette. Már akkor abban a deklarált hitben politizált, hogy küldetése a nemzetet és Istent egyszerre szolgálni. „Nekem az országot kell építenem, kis o-val, az országot, amely a magyar nemzet evilági országa, és nagy O-val is, az Országot, Isten országát, és ez a magasabb rendű célja és értelme annak, amit teszek.”
E ponton már könnyebb megérteni, miért megy el sokszorosan a semmibe a Fidesz kereszténységvédelmi feltétele. Nem tudnak rá reagálni. A téma érzékeny, hibázni senki nem akar, érdemben viszont nincs mit mondaniuk róla. Nem az ő világuk.
Philippe Lamberts, a zöldek európai parlamenti képviselője és számos tisztség viselője a magyar SZEMlélek értékmagazin kérdésére összefoglalta, hogy szerinte miért lehetetlen egyszerre politikai célokat és az evangéliumot is szolgálni.
„Én keresztény is vagyok, demokrata is vagyok, éppen ezért soha nem lennék tagja olyan pártnak, amely kereszténydemokratának titulálja magát. Például azért sem, mert az ilyen elnevezések azt sugallják, hogy ha keresztény vagy, rájuk kellene szavaznod (…) Nagyon sok jó embert ismerek, akik ilyen pártokhoz tartoznak, számos kereszténydemokrata politikussal hatékonyan együtt tudunk dolgozni fontos ügyekért. Ők szerintem nem akarják feladni az evangéliumi értékeket, de a rendszer, amelyben működnek, sajnos nem nevezhető keresztényinek. Márpedig attól lesz valaki keresztény, ha az evangéliumot megéli. Befogadni az idegent, enni adni az éhezőnek, felkarolni a szegényeket, gyakorolni a testvéri szeretetet… Amikor némely európai politikus a keresztény Európa megvédésre hivatkozva utasít el menedékkérőket, többnyire azért, mert ők nem keresztények (…) akkor jó, ha tudjuk, ezek a politikusok nem az evangélium szerint cselekednek.”
Nem a rendszerszintű lehetetlenség, hanem a rossz szándékok miatt mondta ugyanezt Iványi Gábor lelkész a The New York Timesnak néhány napja az Orbán-rendszerről. Nincs közük az evangéliumhoz. Lamberts szerint azonban ez nem esetleges, nem is lehet. A politika nem az evangélium beteljesítésére való. Nem kínál megváltást a politikusoknak. Azért személyes életükben kell megküzdeniük. Ebben pedig nem segíthet rajtuk se pártszövetségek határozata, se bilateriális találkozók. Maguk maradnak a sorsuk iránti felelősséggel.
Megfontolásra ajánlanám viszont szélesebb körben is a mélyen hívő volt köztársasági elnök Sólyom László véleményét: szerinte a Magyarországra jellemző hit nélküli keresztény kultúra olyan, mint a migránsok nélküli migránsveszély.
