Nagy N. Péter: A Becsületrend kihívás

2019. február 8. 06:49 - szerző: Nagy N. Péter

Liberté, Égalité, Mbappé – így írta át a L.E.J. énektrió a híres jelszóhármast abban az országban, amely nemrég Becsületrenddel tüntette ki Novák Katalint. A világbajnok francia futballválogatott húszéves csatára lépett a Testvériség helyére a slágerben. Ez idáig érthető, de a folytatás… „Gondoljunk a 4-4-2-re, feledjük a 4-9-3-at”, szól a dal. A 4-4-2 egyszerű, az futballjátékrend, a 4-9 viszont a Párizshoz közeli, jelentős részben színes bőrűek lakta Seine-Saint-Denis megyét jelöli, ahonnan Mbappé is származik, a 3 talán az egyébként fehér énekeslányokat számlálja, nem tudjuk, de tény, hogy például az egyenlőség ott, ahonnan ez a kitüntetés érkezett, szentség. A kormány egyik legkidolgozottabb nagy programja például a férfiak és nők közötti egyenlőtlenség csökkentését célozza. Nem véletlen, hogy Benoit Puga tábornok, a Becsületrend nagykancellárja azt mondta, nagyra tartják, hogy Novák Katalin személyében háromgyerekes anya bizonyítja, hogy lehet egyben aktív és talpraesett államtitkár is.

Erre kellett Novák Katalinnak válaszolnia. Adódott volna számos lehetőség, bár figyelembe kell vennünk, hogy szigorú politikai kísérettel érkezett, Gulyás Gergellyel, Kövér Lászlóval, Schmidt Máriával, viszont senki a humánszférából, de még így is összerezzenünk, olvasva, hogy válaszként az egyenlőségről az jutott az eszébe, hogy a magyarok hisznek abban, hogy lehet egyenlőség a régi és új, a kicsi és nagy tagállamok között az európai közösségben.

Novák Katalin
Fotó: MTI/Máthé Zoltán

Benoit Puga nem protokollember, hanem nagyon sok, komoly bevetést megélt katona, ez meg sem kottyant neki. Tette, amiért jött, kitüntetett.

Mi azért elcsodálkozhatunk azon, hogy országunkban még ebben a helyzetben is ilyesmi kívánkozik ki az egyébként az első szándékú agressziótól tartózkodó kormánytagból is. Beszólás Brüsszelnek?

Igaz, erősen koncentrálnia kellett volna az államtitkárnak, hogy éppen az egyenlőség hívószóra mondjon valami hitelesíthetőt. De azért csak jutnia kellett volna valamire abban az Európában, amelyben legutóbb Németországban és Nagy-Britanniában például sorra törvénnyel kötelezik a nagyobb cégeket, hogy hozzák nyilvánosságra nemek szerinti bontásban a fizetési listákat. Bizonyítsák, hogy csökkentik a nőket sújtó kiáltó különbségeket.

Nálunk az államigazgatásban, ahol Novák Katalin dolgozik, a vezetői posztot betöltő férfi köztisztviselők havi átlagkeresete 633 ezer, a nőké 576 ezer forint.

Egyenlőtlenségeink nem nagyobbak az Európában szokásosnál, az azonban kiállít minket a sorból, hogy sok-sok éve képtelenek vagyunk ratifikálni a nőkkel szembeni erőszak elleni isztambuli egyezményt. Az aláírás óta rájöttünk, hogy a gender kifejezés és a menekültekkel való tisztességes bánásmód is szerepel benne, akkor pedig nem.

Még nehezebb lenne Becsületrenddel a kézben számot vetni azzal, amit Ferge Zsuzsa úgy foglal össze, hogy más országokban a központi forrásokból az egyenlőtlenségeket szeretnék csökkenteni, nálunk a nem kimondott, de valóságos cél az egyenlőtlenségek növelése.

E tekintetben jelentős eredmények születnek.

Aki például a társadalom nagyjából alsó ötven százalékában születik, nem kap az egyre masszívabb lakástámogatási alapokból, viszont elszenvedi, hogy többek között ezek miatt is rakétáznak a bérleti és az ingatlanárak.

Az adórendszer kedves a vagyonosokhoz, de mindenkivel fizetteti a világcsúcstartó áfát.

Az iskolarendszer növeli az oda bevitt hátrányokat, konzerválja az egyenlőtlenséget.

Az egészségügy drága magánellátásra és feladataival kétségbeesetten küszködő közösségi rendszerre hasad.

A fizetések Magyarországon szélsőségesebben húznak szét, mint a fejlettebb világban.

Tényleg minden az egyenlőtlenségek felé húz.

A hatalom és értelmiségi holdudvara mindezt jónak tartja. Mintegy kompenzációnak a történelem ellenkező tendenciájú mozgásai után.

Van igazságuk, csak a világuknak nincs. A világuk igazságtalan, mint akár még az egypetéjű ikrek sorsa is. Megfigyelték, hogy az anyaméhben fölénybe kerül az egyikük. Többet szerez magának. A születés után látszatra nincs különbség köztük. De idővel a korábbi győztes kommunikatívabb, ügyesebb, majd a társas kapcsolatokban is hatékonyabb lesz, végül jobban érvényesül. A szülők csökkenthetik a különbséget. Ha felismerik a helyzetet. Ha nem, a jobban rajtoló spontán mód folyamatosan több lehetőséget szerez magának, a helyzet romlik. Két ember közül az egyik úgy lesz sikertelenebb, hogy a legkevésbé sem tehet róla. Ha időben segítenének neki, esélye lenne rá, hogy testvérével azonos módon bánjon vele az élet, és a sors nem rendez el szinte mindent már a születés előtt.

Ami nehezen viselhető el, még testvérek között is. / Nagy N. Péter