Mátyás Győző: Zaklatott színházak

2019. december 8. 08:32 - szerző: Mátyás Győző

Talán bele kellene venni a „kulturális szakágazat irányításáról” készülő törvénybe, hogy minden fideszes képviselő kap egy színházat. A stadionok esetében már elég jól kitaposták ezt az ösvényt, hiszen jószerével a legutolsó zsákfalu polgármestere is saját stadionban lábtengózhat a jegyzővel. A színházak ügyében sem kellene elaprózni a dolgot, minden kijelölt kormánypárti korifeus nevére vehetne egy színházat, lehet ott lakodalmas bulit tartani.

A törvénytervezet eddig napvilágra került részletei persze arra világítanak rá, hogy éppen ebe az irányba mutat a javaslat, hiszen ennek értelmében a jövőben az emberi erőforrások minisztere döntené el, hogy melyik színház mennyi pénzt kap, és ki lehet ott igazgató.

A legszebb része az egésznek, hogy a kultúra iránti affinitásáról ismert frakcióvezető azt írta: „a Gothár-féle zaklatószínházak követelik a pénzt a kormánytól, miközben nem engednek betekintést az ügyeikbe, és akár évekig is eltussolnak bűncselekményeket. Nem vitás, az állam így nem támogathat tovább működést.” Ezt ugye mindjárt hivatalos indoknak is tekinthetjük. Noha számos lap közölte, hogy a törvény módosítását részletező javaslatcsomag egyes elemei már október 29-én a Közigazgatási Államtitkári Értekezlet elé kerültek. A Gothár-ügy később robbant ki. Nem lehetett kiváltó oka a készülő letámadásnak.

Fotó: Katona József Színház

De azért időzzünk el egy pillanatra frakcióvezető úr nyelvi leleményről és kulturális innovációról árulkodó kijelentésénél, mármint a Gothár-féle zaklatószínház kifejezésnél. Ez azt jelentené, hogy minden színházban zaklatás van műsoron, vagy netán Gothár Péter zaklat mindenhol, vagy maga a színház zaklat?

Gothár Péter tette szégyenletes, elfogadhatatlan, nincs rá mentség, de a kormánypárt számára ebben az esetben nyilvánvalóan csak ürügy arra, hogy elfoglalja a színházat és műsorra tűzze a saját „repertoárját”. Janisch Attila mutatott rá, hogy a zaklatás miatti hangos hipokrita felháborodás párhuzamosan zajlik azzal, hogy a Fidesz EP-képviselői nem szavazzák meg a nők elleni erőszak felszámolását célzó EP döntést. Meg hát a frakcióban amúgy is ki lehetne osztani jó pár Vak komondor-díjat már azért, ahogy egyáltalán beszélnek a nőkről. Ebben a végtelenül álszent színjátékban éppen az a borzasztó, hogy egy nagyon fontos kérdést használ fel a politikai játszma ürügyéül, ezáltal relativizálva a nők elleni erőszak ügyét.

Az ürügy első körben arra szolgál, hogy megbélyegezzék a Katona József Színházat, aztán a Színház- és Filmművészeti Egyetemet, majd rátolják az egész botrányt az úgynevezett balliberális kulturális világra. Hovatovább, aki életében egyszer beszélt már Gothárral, az maga is a zaklatók szálláscsinálója, szekértolója és ügynöke. Ja, és Soros-bérenc. Már ott tartunk, hogy a kormánypropaganda szerint jelenleg a színházakban aberrált magamutogatás és szellemi kútmérgezés folyik.

A cél pedig elfoglalni a kultúra egész territóriumát. Minden autokratikus rendszer ezt csinálja, és a nekibuzdulásban van is logika. A színházak még mindig viszonylag önálló, gondolkodásra, a világ dolgairól való töprengésre késztető műhelyek. Az egyirányúsított „gondolkodást” meghonosító rezsimnek ilyen intézményekre nincs szüksége. Ez az oka annak, hogy a hatalmon lévők csúsztatásokkal, rágalmakkal felturbózott stratégiát alkalmaznak azért, hogy lejárassák a színházi világot. Hiszen ha el lehet terjeszteni, hogy ez abuzáló, zaklató közeg, nehezebb megpróbálni megvédeni a színházak strukturális és esztétikai érdekeit, mert aki szót emel, az a propaganda szerint a zaklatók pártján áll.

Az nyilván csak járulékos haszon, hogy ekként lehet nagyot ütni a „rossz helyre szavazó” budapestieken is, hiszen a független alternatív színházak itt működnek, a progresszív kőszínházak is főként itt találhatóak. 

Normális esetben természetesen, ha vegyes finanszírozású színház működtetéséről van szó, az állam joggal kérhet beleszólást az irányításba. De hol van nálunk normális eset? Éppen a mostani ügy álszent propaganda-habverése mutatja, hogy a politikai akarnokság  mennyire mérgezetté tette a légkört.

Amiben a hatalom ezt a színházat előadja.