Mátyás Győző: Shopping Washingtonban

2019. május 12. 07:40 - szerző: Mátyás Győző

Szerintem kellene még vennünk néhány pofás torpedórombolót is az amcsiktól, ha már így nekilátunk a bevásárlásnak. Néhány atom-tengeralattjáró is jól mutatna a Balatonon a Lőrinc flottájában, mert tuti, hogy lesz neki az is. Ha már az ember lenyúlta a „magyar tengert”, ahhoz egy flotta minimum dukál, és ne csak mindenféle pimf vitorlásokból álljon, hanem legyenek benne rendes hadihajók is, szkúner, fregatt, cirkáló meg hasonlók. Ebben az arzenálban pöpec lenne egy atom-tengeralattjáró. Esetleg − ha már minden áron fegyvervásárlással akarunk az amerikaiak kegyeibe férkőzni (mi mással, hiszen a hadipotenciálunkról vagyunk híresek) − a polgárháborúból maradt vissza pár flinta meg colt, arra is tehetnénk ajánlatot, második világháborús készletet meg, szerintem, kilóra lehetne venni.

Mindezt csak ahhoz, hogy a hírek szerint ez volt az ára annak, hogy Orbán végre ellátogathat a Fehér Házba. Vagyis az, hogy visz magával egy méretes bevásárló szatyrot, amit jól tele lehet pakolni amerikai fegyverekkel. Több milliárd értékben. Még F-35-ös vadászgépekről is szól a fáma, amely gépek Magyarország határai között jószerével megfordulni sem képesek, de legalább horribilis összegbe kerülnek. Ezek váltanák a Gripeneket, naná, a svédek éppen eleget bírálták Orbánt és pereputtyát, mert magasról leilliberálja a demokratikus értékeket, fütyül a jogállami normákra. Úgyhogy a svédek most meg is izélhetik a Gripeneiket. Bár nehezítheti a boltot, hogy az amerikai héják közül sokan erősen ellenzik, hogy effajta csúcstechnológiát adjanak el olyan országnak, amelyet csak Putyin trójai falovaként emlegetnek szerte a világban.

NATO-csúcs Brüsszelben
Fotó: Miniszterelnöki Sajtóiroda / Botár Gergely

Mellesleg az oroszok szemében még fel is értékelődhet Orbán jelentősége, ha látják, hogy Trump country linedance-et rop a magyar népfival az oválisban. Annak viszont vélhetőleg kevésbé örülnek majd, hogy a jenkik az orosz gázfüggőség csökkentése címszó alatt (ami kifejezetten jót tenne az országnak), arra kapacitálnak bennünket, hogy amerikai cseppfolyósított palagázt vegyünk. Csakhogy a biznisz kis szépséghibája szakértők szerint, hogy a palagáz drágább, mint az orosz gáz, de hát az amerikaiak már korábban is hangsúlyozták: ez stratégiai kérdés, úgyhogy ne vacakoljunk mi itt percenteken. Nota bene: a mieinket az effajta „jóárasítás” amúgy sem szokta zavarni (lásd még: közbeszerzés).

Hogy a találkozó homlokterében a gazdasági megállapodások állnak, az egybevág az Obama utáni éra úgynevezett „tranzakcionális” diplomáciájával, vagyis azzal, hogy vásárolj, barátom, három hamburgert, és készíthetsz szelfit Trumppal. Ez a módi kifejezetten kvadrál a magyar kormányerők törekvéseivel, hiszen így kevésbé kell tartaniuk attól, hogy olyan „pimf” kérdésekkel cseszegetik őket, mint az emberi jogok, a sajtó- és véleményszabadság ügye, vagy a kutatás szabadsága, egyáltalán a demokratikus alapjogok kérdései, amelyeket az Obama-adminisztráció elég szigorúan kért számon.

De azért Washingtonban sem mindenki lenget kalapot, hogy a magyar miniszterelnök így rákerül az amerikai diplomácia térképére. A CNN egyenesen „keményvonalas nacionalista miniszterelnökként” említi Orbánt, akit – mint írják – a fékek és ellensúlyok rendszerének lerombolása miatt de facto diktátornak neveznek. A The New York Times véleménycikke pedig úgy fogalmaz: Trump jellemzően Erdogantól Dutertétig mindenféle gyanús diktátorokkal bratyizik, de Orbán még ebből a kompániából is kitűnik.  Ugyanis „a magyar miniszterelnök számos olyan antidemokratikus lépést valósított meg, amelyekről Trump legfeljebb tweetelni képes”. És itt a szerzők − Rob Berschinski és Hal Brands −, felsorolják az alkotmány újraírásától a civilszervezetek kriminalizálásáig és a CEU elűzéséig az összes vádpontot, amelyeket a liberális demokráciát felszámoló Orbánnak felróni szokás.

Mondhatnánk: persze, ez ballib huhogás, sőt, fake news torzítás, ahogy − nagyjából a nyelvöltögetés szintjén mozgó válaszában − a nemzetközi kommunikációért és kapcsolatokért felelős államtitkár kifejtette a CNN-nel kapcsolatban.

Csak hát a helyzet az, hogy, mondjuk, Marco Rubiót, Trump párttársát, korábbi elnökjelölt-aspiránst vagy James E. Rischt, a szenátus külügyi bizottságának republikánus elnökét nem igazán lehet ballib elfogultsággal vádolni. És lám ők Robert Menendez és Jeanne Shaheen demokrata szenátorral együtt fogalmaztak egy nyílt levelet, amelyben felszólítják Trumpot, hogy ugyan koppintson már kicsit Orbán orrára a találkozójukon, mert „a szabadság, a joguralom és a kormányzás minősége gyakorlatilag minden mutató szerint hanyatlik” Magyarországon.

Tegnap délután még azzal a poénnal fejeztem be a cikket, hogy az illetékesek majd leszögezik, a republikánus bajkeverőket nyilván Soros pénzeli. Aztán estére kiderült, nincs az a blőd poén, amit a kormányszócső ne tudna halál komolyan előadni.

Úgyhogy lesz flotta a Balatonon. Biztos.