Mátyás Győző: Múzeum a platón

2019. június 9. 08:18 - szerző: Mátyás Győző

Mondják sokan mostanában, hogy világraszóló tétellel lehetne bővíteni a Természettudományi Múzeum anyagát: ez volna a gerinctelen ember (homo invertebratus). Nem mintha ez a species nem létezett volna korábban, de ma a hatalom közelében egy egészen új, kiállításra érdemes mutáció tenyészik.

Mindez értelemszerűen annak kapcsán kerül szóba, hogy a kormány, mint valami önjáró Godzilla, széttapos, felforgat mindent a szellem és a tudomány világában. Hónapok óta arról szólnak a hírek, hogy a hatalom konokul szét akarja dúlni a Magyar Tudományos Akadémiát, leválasztva róla a kutatóintézeti hálózatot. Ma már az ilyen strukturális „átalakítások” kapcsán az ember rutinszerűen találgatja: mit lehet itt lopni? Hát sokat. A következő költségvetési ciklusban a korábbinál jóval több uniós pénz érkezik kutatásra és fejlesztésre. Úgy hírlik: az új rendben majd az államosított kutatóintézetek beszállhatnak magáncégekbe is („Mészáros Lőrinc Tudásközpont”!), és így lehet szépen kitalicskázni a zsozsót.

Fotó: Unger András

Na de mit lehet lenyúlni a Természettudományi Múzeum kapcsán? Ja, a főépületet, hiszen a Nemzeti Közszolgálati Egyetem terjeszkedik a múzeum rovására. De ehhez miért kell Debrecenbe zsuppolni egy ilyen hallatlanul összetett és érzékeny gyűjteménnyel rendelkező múzeumot? Márpedig mostanában attól hangos a sajtó, hogy minden ellenvetést figyelmen kívül hagyva a kormány keresztülviszi ezt az ötletét is. Persze lehet találni érveket a döntés mellett is: Debrecen presztízsét nyilván emelné a létesítmény, ott van egyetem is, és ekként lehet csapolni kicsit a budapesti vízfejet, legyenek regionális kulturális-tudományos központok.

Csak hát a hozzáértő szakemberek sokkal több hátrányát sorolják a tervnek, van, aki teljesen értelmetlennek tartja az ötletet.

Először is a hatalom emberei mintha nem lennének tisztában azzal, hogy itt nem cipősdobozba zárt lepkegyűjteményről meg a biológiaóráról ismert csontvázakról van szó, hanem egy tízmillió tételből álló gyűjteményről, amelynek szó szerint pótolhatatlan darabjai vannak. Ha megsérülnek a költöztetés során – végleg elvesznek. Márpedig a muzeológusok szerint ez szinte elkerülhetetlen.

De elvész a látogatók – és ekként a bevétel – egy része is. Az ország nyugati részéből, de már Budapestről is nehezebb lesz megközelíteni a helyszínt, iskolai osztályoktól nem várható el, hogy rendszeres kalandtúrára vállalkozzanak, ha meg akarják tekinteni, mondjuk, a Zygaena filipendulae számos alfajának példányait.

De elvesznek a szakemberek is.  A múzeum közalkalmazotti tanácsa megkérdezte a munkatársakat,  miként is vélekednek arról, hogy a hatalmi tornádó felkapja, majd több mint kétszáz kilométerrel arrébb dobja le a munkahelyüket. A kérdőívre válaszolva a dolgozók 87 százaléka nyilatkozott úgy, hogy nem tud, nem akar Debrecenbe költözni. Vagyis a szakemberek java részét a kormányzat tudatosan hozza lehetetlen helyzetbe.  És ugyan ki fogja gondozni, működtetni akkor a gyűjteményt: és ki fogja a kutatómunkát folytatni? Mert ne feledjük: egy ilyen intézményben magas szintű természettudományos kutatás folyik. „Sebaj, majd keresünk másik muzeológusokat”. Így reagált valamelyik magas rangú csinovnyik (v.ö.: homo invertebratus) a problémára. Ja, majd átképezik a közmunkásokat vagy a stadion téemkásait. Ez a finom, cizellált modor, empatikus viszonyulás és kompetens szakmai hozzáállás jellemzi a hatalom attitűdjét minden területen, így a szellem s a tudomány szférájában is. Az, hogy mindent erőből akarnak megoldani (gondoljunk bele: a PIM kebelében irodalmi erőközpontot(!) akarnak létesíteni), anélkül, hogy az érintettekkel konzultálnának, vagy ha folytatnak is valamiféle egyeztetést, a saját törvényeiket sem tartják be (CEU). Agresszív, durva hatalmi csörtetés mindenütt, így verik szét az akadémiát is, így foglalják el a művészeti intézményeket (és csinálják ki az alternatív műhelyeket, lásd tao pénzek „újraosztása” a színházaknak). Szakmai szempontok nem számítanak, az emberi sorsok annyira érdeklik őket, mint kiköpött szotyolahéj a VIP-páholyban – a dölyfös tudatlanság ül tort.

Majd ha ennek a dúlásnak végére érnek, a Természettudományi Múzeum új helyszínén lehet egy szép új termet is nyitni azzal a névvel: a szellemi sivatag világa.