Változás! Már szerdától hozzájuthat az újságárusoknál a legfrissebb 168 Órához!

Mátyás Győző: Miért a Fidesz?

2020. június 28. 10:59 - szerző: Mátyás Győző

Nem vagyok nagy híve az erőltetett szóvicceknek, de itt kihagyhatatlan. A 2018-as választás után az Index készített egy videót, ami fáj, merthogy azt mutatta be, hogy Fájban, Borsodban a helyiek 99 százaléka a Fideszre szavazott. Nyolcvanhárom (!) százalékos részvétel mellett. Miközben a filmből kiderült, hogy a településen óriási a szegénység, a többség segélyből és közmunkából él. És mégis, vagy éppen azért? A videóból akkor az derült ki, hogy a lakosok örülnek a közmunkának, a karácsonyra kapott tízezer forint meg pláne sokat nyomott a latba. Bár az ellen tiltakoztak, hogy úgymond a Fidesz megvette volna a szavazatukat. A fő adu természetesen az volt, hogy Orbán Viktor megvédi Fáj települést attól, hogy bevegyék a migránsok.

Vagyis úgy tűnt a filmből: a valóság visszaigazolja azt a sokszor előítéletesnek, egyoldalúnak tűnő véleményt, amit a politikai elemzők szoktak hirdetni. Az látszott ebből a videóból, hogy a sokszorosan hátrányos helyzetű emberek sokszorosan kiszolgáltatottak, a hatalomnak és a propagandának is. És ezért deprivált helyzetük ellenére vagy éppen azért a kormányzópártra szavaznak.

21 Kutatóközpont publikált a minap egy 72 oldalas elemzést, amelyik éppen annak kívánt utánajárni 10 000 főt számláló kérdőíves felmérésre támaszkodva, hogy a szegények miért támogatják jobban a Fideszt, mint más társadalmi rétegek. A tanulmány az „underclass” fogalmát használja, és ezzel a gyűjtőnévvel illeti azokat, akik az alábbi kategóriákból legalább négybe beletartoznak: „vagyoni-jövedelmi szegénységben szenvedők, alacsony foglalkozási beosztásúak (fizikai munkásokat), kistelepülésen lakók, romák, és alapfokú végzettségű állampolgárok”.

A kutatók eleve feltételezték, hogy a szavazásra gazdasági okok vannak döntő hatással, így maguk is ennek vizsgálatára koncentráltak: „a gazdasági szavazásra fókuszálunk: arra vagyunk kíváncsiak, hogy az anyagi motivációknak milyen szerepük van a kormánypárt támogatásában.” Ugyanakkor felállítanak öt hipotézist is. Ezek közül, mint látni fogjuk, a gazdasági tényező mellett a médiafogyasztásnak van nagy jelentősége.

Abban nagy felfedezés nincs, hogy a Fidesz illetve a hatalom egyre inkább gazdasági függésben tartja a szegényebb rétegeket (közmunka, családtámogatás), illetve olyan intézkedéseket hoz (rezsicsökkentés), amelyeket annak ellenére lehet „népbarát” kezdeményezésként eladni, hogy éppen az underclass csak csekély mértékben haszonélvezője. (Itt tenném hozzá, hogy a gazdasági függés nem pusztán a szegény rétegre terjed ki. Az egészpályás gazdasági einstandnak, amit a hatalom folytat, van politikai haszna is. Minél több szektort, vállalatot, foglalnak el, annál több „dolgozó” függ tőlük, és jelent kézben tartható szavazót). Ami viszont adatokkal alátámasztott újdonság az az, hogy „a »lecsúszók« (romló helyzetűek) között minél alacsonyabb egy csoportnak a társadalmi pozíciója, annál kevésbé fordul az a kormány ellen. A romló helyzetű underclass-hoz tartozó és alapfokú végzettségű választók között ahhoz képest nagyon kedvező a kormány – és különösen rossz az ellenzék – megítélése, amit a teljes népességbeli mintázat alapján várhatnánk.”

Vagyis azt látjuk, hogy a szegényebb rétegek ma már a rendszert, a hatalmat természeti létezőnek, megváltoztathatatlan entitásnak tekintik, és ezért belenyugszanak sorsukba.

Valahol itt keresendő a magyarázata annak is, hogy az ő horizontjukon „Zuckerbergnél okosabb M. Lőrinc” milliárdjai, illetve a kormányzati korrupció összegei értelmezhetetlenek. A szegények egymással versenyeznek, és a náluk is kiszolgáltatottabb helyzetben lévőket (hajléktalanok, migránsok) vetik meg, ezért fogékonyak a propagandára is.

Azt pedig a tanulmány szerzői is leszögezik, hogy  „az ellenzéki pártokra jellemző demokrácia- és jogállamféltés a demokráciáért úgysem lelkesedő underclasst általában hidegen hagyja”. 

Mindez nyilván behatárolja az ellenzék lehetőségeit ezekben a rétegekben.

Újdonság, bár kis kiegészítéssel kezelendő, a médiafogyasztásról szóló rész is. A tanulmány megállapításai ellentmondanak a közkeletű felfogásnak, mi szerint mindenki a saját buborékjában él. A felmérés tanúsága szerint a szegény réteget is eléri például az RTL híradó, így az egyoldalú tájékozódás elmélete hamis. Ez csak részben áll, ugyanis az RTL Híradó, ha kétségkívül igyekszik is pártatlan lenni – kereskedelmi híradó. Nincs itt terem kitérni rá, de elméletek sora tárgyalja, hogy az ilyen típusú műsor recepcióját mennyire befolyásolja maga a műfaj, a kontextus. Nem beszélve arról, hogy a kevésbé iskolázott réteg többnyire nem ismeretek szerzésére használja a médiát.

A tanulmány legérdekesebb megállapításai a bizalmi fogyasztói index és a kormány támogatottsága közötti összefüggés feltárásához fűződnek. A két érték hosszú évek óta együtt jár. Most viszont azt látjuk, a koronavírus-válság miatt a bizalmi index mélyen van, a kormány támogatottsága mégis magas.

Az elkövetkezendő idők mutatják majd meg, hogy melyik mutató igazodik a másikhoz.