Egy lépést sem kell tennie, ha a 168 Óra legújabb számát kézbe szeretné venni!

Mátyás Győző: Költségvetési játszma

2020. február 23. 09:16 - szerző: Mátyás Győző

Azért azt lehetett sejteni, hogy ha pénzről van szó, akkor európai mentalitás ide vagy oda, a viták nem nagyon fognak különbözni egy heves társasági közgyűléstől, sőt. Kőkemény alkudozások, nyers érdekérvényesítési kísérletek, talán még blöffök is, végtére is tényleg óriási tétje van az Európai Unió 2021 és 2027 közötti költségvetési debattumának.

Természetesen nagyon fontosak a strukturális változások, a hangsúlyeltolódások a prioritásokban, az, hogy mely programok finanszírozása kerül majd előtérbe, de van egy alapvető változás az Európai Unió gazdálkodásában, amivel eddig nem kellett számolni.

Az, hogy egy tagállammal kevesebben lesznek, méghozzá egy igen jelentős tagállammal. 

Nagy-Britannia elhagyja az Uniót, noha eddig vastagon nettó befizetője volt a büdzsének. Nagy Britannia a költségvetés 13,46 százalékát adta, ezzel a negyedik legnagyobb befizető volt, míg a kifizetésekből összesen csak 6,63 százalékban részesült. Ez az „aránytalanság”, mondjuk, elég súlyos érv volt anno a vitában a Brexit mellett. Elég sokat hallhattuk, nem mindig éppen visszafogott hangszerelésben, hogy a büszke britek (vö. bulituristák) nem akarnak eltartani mindenféle jöttmenteket. 

Csak hogy a nagyságrendet és az arányokat érzékeltessük: Magyarország részaránya a befizetésekből 1,07 %, míg a fejlesztési pénzek révén 6,63 százaléknyi összeget kap vissza, tehát mi vastagon nettó haszonélvezői voltunk/vagyunk a szisztémának. (Nálunk csak Lengyelország komolyabb kedvezményezett – igaz, nagyságrendekkel.) Ugyanakkor azt valóban érdemes hangsúlyozni, hogy a keleti régiókban a támogatások egy jó részét azoknál az amúgy is versenyelőnyben lévő, külföldi tulajdonú vállalatoknál költik el, amelyek a fejlett országokból származnak, és uralják a piacot. Vagyis a támogatások közvetve visszacsorognak a gazdag országokba. Ebben az érvelésben, amit a magyar kormány is hangoztat, tényleg nagyon sok igazság rejlik.

Az is látható, hogy a költségvetés szerkezetének átalakítása sem feltétlenül kedvező Magyarország számára, hiszen a mezőgazdaságra szánt pénzek egy részét átcsoportosítani szándékoznak a klímaváltozás elleni küzdelemre, illetve arra, hogy mindinkább kizöldítsék a gazdaságokat.

A másik komoly változásnak pedig az ígérkezik, hogy migrációra és a határvédelemre háromszor annyit szándékoznak költeni –  10,05 billió euró helyett 30, 83 billió eurót –, mint eddig.

A vita egyik sarokpontja amúgy is az, hogy a nettó befizető országok azt szeretnék elérni: a felhasználható pénzeket a korábbinál igazságosabban osszák el, illetve azt, hogy más területek kapjanak elsőbbséget az eddigiek rovására. Azt szorgalmazzák, hogy kevesebb jusson felzárkóztatási, agrárpolitikai és kohéziós támogatásokra, helyette inkább az oktatáson, kutatás+fejlesztésen és az innováción lenne a hangsúly. Márpedig az új területek (klímavédelem, kutatás-fejlesztés) esetében a fejlett országok nagyobb eséllyel pályáznak az összegekre.

A szembetűnően új elem azonban az, hogy az Európai Bizottság ragaszkodik ahhoz, hogy az eddiginél sokkal szigorúbban ellenőrizzék a pénzek elkötését (magyarul szeretnék hatékonyabban meggátolni, hogy ellopják azokat), illetve ahhoz, hogy a jogállami normák betartáshoz kössék a kifizetéseket. Ebből a szempontból Magyarország (meg Lengyelország) eléggé sajátos helyzetben van, mert mi büszkélkedhetünk azzal, hogy mindkét említett területen élen járunk. A hatalom rezidensei és strómanjai páratlanul innovatív bravúrt vittek véghez: úgy lopják a pénzeket, hogy abból egy autoriter rendszer kiépítését is finanszírozzák.

Az igazi vita persze akörül forog, hogy a négy nettó befizető ország ragaszkodik ahhoz, hogy a nemzeti jövedelmük egy százalékát kelljen a tagállamoknak a kasszába pengetni, ami enyhítené az ő terheiket, és tökéletesen más belső arányokat alakítana ki a költségvetésben. 

Magyarország a tervek szerint összesen körülbelül hatmilliárd euróval kapna kevesebbet, mint a legutóbbi költségvetés alkalmával. Ez baj az országnak, de azoknak nem igazán, akik eddig is megcsapolták az EU-s pénzeket. Nem fognak ezután arányosan kevesebbet lopni.