Mátyás Győző: Gyűlöletbrókerek

2019. január 20. 06:54 - szerző: Mátyás Győző

Ha valaki már életében elkezdi építeni saját emlékművét, annál kevésbé bizarr önfényezést is el tudnék képzelni, mint ahogy George Biernbaum adta a világ tudtára, hogy micsoda fenomenális szakember is ő. Különösen igaz ez akkor, ha valaki a kampánytanácsadás ingoványos terepén jeleskedik. Márpedig Biernbaum úr a svájci Magazin c. lapnak adott interjújában azzal dicsekszik, hogy tanítómestere és partnere, Arthur Finkelstein oldalán politikai megrendelésre jól átvert egy egész országot, és a tényleg tüchtig módon sikerült kampányuk révén segítettek elszabadítani az indulatokat, gerjeszteni a gyűlöletet. Amiért vélhetőleg szép summa sikerdíjat zsebeltek be. Mi meg, jól megkavart magyarok, sok évig nem heverjük majd ki eme pompás kampány következményeit.

Konkrétan, mint azt a hatalmi propaganda nap mint nap ezerrel tolja az arcunkba, a neves guruk Soros Györgyből főellenséget kreáltak, afféle Goldsteint, akit aztán nem napi két percben, hanem korlátlan ideig tartó gyűlölet keretében lehet utálni.

Fotó: Kovalovszky Dániel

Nem mintha ez annyira új lenne a történelemben, az imént hivatkozott Orwell elég plasztikusan megrajzolta, hogy a diktatúrák praxisában a hatalom megtartása és a tömegek manipulálása érdekében mennyire fontos szerepe van a pusztító hatású, de felettébb eredményes agymosó propagandának. (Arra persze Orwell nem számíthatott, hogy a jövőben majd az 1984-et némely hatalmasok kézikönyvként fogják forgatni. Bár talán túlzás feltételezni, hogy olvasnak könyvet; a szabadság eltiprása megy anélkül is.)

A Finkelstein-Biernbaum projektben talán a hideg, kalkulatív számítás az újdonság, ahogy előállították a „politikai terméket” („mind közül a legegyszerűbbet”, mint maguk mondták – nyilván elégedetten göcögve). Ahogy kijelölték az ellenséget, majd hathatós állami közreműködéssel odavetették a nép elé. Hiszen, mint Biernbaum elárulta, a cél az volt, hogy az emberek az előítéleteiket, a félelmeiket kivetíthessék valakire. „Mutattunk nekik egy új áldozatot, más nem történt.” Ó, hát tényleg nem. S ezt a tervet a megbízó igen helyeselte, mint azt szintén Biernbaumtól tudjuk.

Nos igen, van államférfi, aki arra használja a hatalmát, hogy legalább megpróbálja csillapítani a lelkekben felgyűlt haragot, s van politikai vállalkozó, aki még fel is korbácsolja ezt a haragot, hogy megőrizze hatalmát.

Amúgy Soros tényleg ideális ellenség, hiszen rengeteg sztereotípiát és előítéletet lehet társítani a figurához. Pénzember, milliárdos, befolyásos világpolgár, akit a konteók szerelmesei a háttérhatalom nagy machinátoraként azonosíthattak. Ez fontos elem, hiszen szintén Biernbaumtól tudjuk: a megrendelő álma egy drámai történelmi narratíva volt, nyilván olyan, ami jól illeszkedik „az egyedül vagyunk” hagyományához. És ezért beleillik abba a paradigmába, amelyikben a nemzet hős vezetője szembeszáll ezer veszéllyel, hogy megvédje a hont. Enkezével vágja le az IMF hét fejét, félelmet nem ismerő vitézként küzd meg a minket euromilliárdokkal leigázni akaró brüsszelitákkal, és most tántoríthatatlanul megvív a Soros-bandériummal (mely küzdelem során a pákozdi győzelemhez méltó diadalt aratva megadásra késztet egy egyetemet). Nem sokkal a Soros elleni hadjárat megindulása után kezdődött a migránsválság, s innentől kezdve ő lett az a főgonosz is, aki iszlám kalifátust akar csinálni a hazánkból.

Természetesen, mint az ilyen jól összerakott sztoriknak általában, ennek is vannak valóságos elemei: Sorosnak tényleg voltak bizarr pénzügyi manőverei, amiért Teréz anya- díjat biztos nem érdemel. Ahogy írt esszéket a migráció kérdéséről (amiből a kormányoldalon felforgató Soros-tervet faragtak), de egy darab bevándorlót sem akar Magyarországra telepíteni, és valóban ellenfele az autoriter rendszereknek, de nem kiképzett diverzánsokkal harcol ellenük, hanem a nyílt társadalom eszméjének népszerűsítésével.

Mi sem nyilvánvalóbb, minthogy az igazi Soros-terv (vagyis a hogyan csináljunk Sorosból közellenséget című plánum) kiötlőit és kidolgozóit egyáltalán nem foglalkoztatta, hogy a történetnek mennyi az igazságtartalma, vagy hogy mennyire tényszerű. Ugyanis ebben a projektben nem rendszert kell keresnünk, mint őrült beszédben szoktunk, vagy éppen koherenciát, rációt, hanem gyúanyagot. Márpedig az van benne bőven. Érzelmi, indulati, amivel fel lehet tüzelni a népet.

Biernbaumnak és Finkelsteinnek azonban ez pusztán egy termék. Amit „csak be kellett csomagolni és piacra dobni”.