Mátyás Győző: Gyúlékony terület

2019. szeptember 1. 08:44 - szerző: Mátyás Győző

Amazonas, erdőtűz, klímakatasztrófa ezek lettek most a nyilvánosság legnépszerűbb  hashtagjei. Használja őket szinte mindenki, természetesen azok is, akik az Amazonasról eddig azt hitték, hogy valami dögös lánycsapat neve. Egyáltalán nem gond ez a hirtelen jött közfigyelem. Legalább ébren tartja vagy felkelti az érdeklődést korunk egyik legégetőbb(!) problémája iránt. Lehet persze azon vidámkodni, hogy eltévedt celebek jószerével a pleisztocén korból való fotókat tesznek ki a Twitterre meg az Instagramra, viszont ugyanezek a celebek pusztán azzal, hogy demonstrálják elkötelezettségüket, pláne ha nem csekély vastagságú dollárköteget is mellékelnek az együttérzéshez, óriási hasznot hajtanak az ügynek. Ez a felfokozott érdeklődés vitát provokál, eszmecseréket hív életre, más kérdés, hogy olykor milyen szintűek ezek a polémiák. (Lásd még Jair Bolsonaro elnök épületes kommentjét.) 

Pontosan a kérdés népszerűsége miatt érez elemi késztetést a hozzá nem értő laikus is, mint jómagam, hogy valamelyest elmélyedjen a tárgyban, szakemberek magyarázataira támaszkodva próbáljon eligazodni a téma bozótosában. Persze ebben a kérdésben is eléggé megosztott a tudomány. 

Brazíliai erdőtüzek
Fotó: MTI/AP/Eraldo Peres

Vannak, akik azt állítják, ha nem is 20 százalékát, ahogy Emmanuel Macron elnök híresztelte, de a Föld oxigénellátásának 6 százalékát éppen az amazóniai esőerdők termelik. És ha ez a terület szavannává válik, az beláthatatlan következményekkel jár majd a globális felmelegedést illetően. Ennek kapcsán mutatnak rá kutatók, hogy az esőerdők 4 millió négyzetkilométernyi területéből 1970 óta eltűnt 800 ezer négyzetkilométer. És ha az erdők 40 százaléka elpusztul, a folyamat visszafordíthatatlanná válik, a katasztrófa pedig elkerülhetetlenné. Mások azt mondják, és itt természetesen mindenki Dan Nepstadre, az Earth Innovation Institute elnökére hivatkozik, hogy mindez tévedés, mert „az Amazonas rengeteg oxigént termel, de azt fel is használja a növények légzése során”. Vagyis ebből a szempontból nem oszt, nem szoroz az esőerdők sorsa.

Csak hát nem pusztán ez az egy szempont létezik, sőt. Ott van a biodiverzitás kérdése, vagy az, hogy az erdő úgy párolog, hogy abból újra eső lesz, s a szavannásodás ezt eszi lehetetlenné, de említhető az esőerdők légkondicionáló képessége is. Vagy ahogy Ürge-Vorsatz Diána klímakutató mondta egy igen elgondolkodtató nyilatkozatában: „Újabb és újabb összefüggésekre jövünk rá, amelyek mind azt mutatják, hogy a helyzet még annál is rosszabb, mint eddig hittük. Mindig tudtuk, hogy az amazonasi esőerdő billenőpont, de az, hogy már most ennyire melegszik és szárazodik, még minket is megdöbbentett. Már napjainkban is egy hónappal később érkezik meg az esőerdőben az esős évszak, mint azelőtt: október helyett csak novemberben. Kétségbeejtő, hogy egyre több ilyen összefüggést ismerünk fel.”

Ezek eddig főként szakmai kérdések, csakhogy ott ormótlankodik a színtéren a politika is, és szítja a szenvedélyek tüzét, hogy ne pusztán az erdők lobogjanak. Az erdőirtás fő oka a mezőgazdasági terület növelése, márpedig Jair Bolsonaro elnöknek ez hozta a népszerűséget. Ő már a kampányban is a gazdasági fejlődés fékjének nevezte a környezetvédelmet, és azóta mindent meg is tett az erdőirtás bátorításáért. (Régebben is égtek az erdők, de a korábbi elnökök nem favorizálták az irtást, sőt igyekeztek visszaszorítani azt.)

Más oldalról nézve viszont ugyan ki vonhatná kétségbe a brazíliai emberek jogát a jobb élethez, a gyarapodáshoz? Ki tilthatná meg nekik, hogy éljenek az önrendelkezés jogával? Ki akadályozhatná meg őket abban, hogy a saját területükön azt tegyék, amit a nép érdeke megkíván? A nemzeti önérdekre hivatkozni rövid távú politikai haszonszerzés céljából amúgy is mindig hálás dolog.

Csak hát az a gond, hogy a lokális gyarapodás ára potenciális globális katasztrófa. 

És így lesz az egész kérdésből bornírt szuverenitás-vita, holott az biztosan nem old meg semmit. A populisták úgy értelmezik a nemzetközi kritikákat, hogy itt mindenki bele akar szólni Brazília belügyeibe, idegenek akarják rátenni mocskos kezüket az ősi brazil jussra, úgyhogy az erdőket biztos a perverz civil szervezetek gyújtották fel provokatív céllal, és nyilván Ferenc pápa is csak ócska libsi, amiért enciklikájában kiállt a klímavédelem ügye mellett. (Alighanem Soros György ügynöke ő is.) Ez a reakció pedig csak felerősíti (néha szélsőségig) a nemzetközi kritikákat, és nehezíti, hogy a gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan imperatívusza jegyében nemzetközi összefogás keretében –ideértve az anyagi segítségnyújtást – a világ megoldást találjon a problémára.

Ami viszont biztos: lángolnak az esőerdők, és most már a politikai szenvedélyek is.