Mátyás Győző: Gyulai emberünk

2019. augusztus 18. 08:17 - szerző: Mátyás Győző

Excellenciás uram!

 

Magam, mint a megye notabilitásainak egyike, csak a harag kénköves nyilaival tudom illetni az ilyes deconspiratiot, mely a minap a vármegyében, közelebbről Gyulán megesett. Ami ráadásul egy korábbi elöljáró által tétetett, s bár a párt jóindulatából kifolyólag kapott rangja nem a felhőrégióban leledz, mégsem egy miserabilis positio. És ez a kurafi képes volt ennen fészkébe pottyantani a hetedhét határba bűzlő excrementumát. Mert azt semmi körülmény által valódi aspirationak nem tarthatjuk, hogy ő csak az igazság kimondására tőn kísérletet. Amely kimondás ráadásul a titkosság szükséges erényét sem bírta, hanem azonnal a publicatio sorsára jutott, hogy az ellenzéki orgánumok amaz vércsemadár módján csapjanak le rája. És mi volt ama lármás sensatio, amely a közcsendességet veszélybe sodrá? Hogy corruptio uralkodna a városban s a vármegyében. Amely szózatot a phantsmagoria birodalmába kell utalni. Mert hát miért nem véste az exalmajor az ő elméjébe a mi rendszerünk jelmondatát, amely szerint „amit korrupciónak neveznek, az gyakorlatilag a Fidesz legfőbb politikája”? Az volna itt az accusatio, hogy a mi atyafiaink kapják a városi megbízások 95 percentjét? Hát micsoda nagyvonalúság, már-már túlfokú liberalismus rejtezik eme contractus mélyén! Mert lehetne a saldo akár 100 percent is. És mégis csak csupán 95. Ugyan mi volna itt a großes Problem? Ugyan ki ismerné a mi barátinknál jobban a locus viszonyait és viszonosságit? Ugyan ki mást illetett volna a munka jussa, talán csak nem olyasvalakit, akit az ellenzékhez köt a sympathia?

Gyula polgármestere, Görgényi Ernő
Fotó: MTI/Rosta Tibor

Nem tarthatjuk a véletlen játékának, hogy ügyünk emez árulóját expellátioval sújtá a közösség, melyet szolgálni rendelte volna a sors. Ráadásul a nagyméltóságú úr drága nyugalmát zavará meg egy ilyen pimasz felirattal. Mit nem várt eme kezdeménytől? Hogy ő, ki országos dolgában fárad a tiszta erkölcs útján, majd egy ilyen csekély ügyben interveniál? Bár ez a kázus jó szolgálatára van annak, hogy a jó király legendája ápoltassék. Aki nem tud arról, hogy az alattvalókat megmételyezte a kapzsiság és a korrupció lépfenéje. De szétcsap közöttük, amint tudomást szerez a bűnökről.

Persze ha fortuna szeszélye annyira forgandó, hogy a kocka egy másik lapjára talál esni, akkor mi leszünk az elsők között igyekvők kijelenteni, hogy az alpolgármester úr az igazság megingás nélküli sampionja, a jó erkölcs exemplárja, aki leleplezi a visszaélést, mely a hatalommal és a mi jóhiszeműségünkkel esett. Márpedig az esély fennáll, mert az exalpolgármesternek erős patronusa van, kinek jó a nexusa pártunk elejivel, ha a törvénnyel nem is. Ez esetben mi leszünk hirdetői, hogy a város vezetői a korrupció bűnébe estek, és megszegték a mi bizalmunkat is, melynek jóvoltából nyerék stallumaikat.  

A kételynek ez a gondja nem csak minket, de a helyi vállalkozókat is emészti. Az ő követük intézett leiratot személyünkhöz, az ő különös nyelvükön, melynek tárgyi czélzásait nem mindig tudtuk a megértés fokára tenni. „… arról szeretnénk érdeklődni, hogy megyen-e minden a szokásos mederben? Mert ez a villongás, ami a helyi méltóságos urak között kitört, most eléggé megzavarta az üzletmenet bonyolódását. Mi most nem igazán tudjuk, hogy az exalpolgármester úr egy áruló, aki itten a szellőztetés sorsára juttatta a belügyeinket, vagy ő egy ilyen igazságterminátor, aki így utólag a megvilágosodás útjára tért. Még egyszerűbben szólva: azt szeretnénk tudni, hogy keresik-e már a takarítónőt, aki majd nyilatkozza, hogy a volt alpolgi megfogta a fenekét, vagy ellenkezőleg, ő lesz itt a góré. Mármint a volt alpolgármester. Mert ugye mondanak olyasmiket, hogy ez itten egy belharc. Jó lenne ebben kiigazodni, már csak azért is, hogy hova kell csurgatni a jattot, meg hogy továbbra is ugyanazokkal kell-e levajazni a pályázatokat. Mi szeretjük a kiszámítható viszonyokat.”  

Ebből is a napnál fénylőbben világosodik ki, hogy a közösség tagjait mind áthatja a relatiok hányatottsága feletti aggodalom. Amelyben mi magunk is felette osztozunk. Persze nem az igazság mibenléte tart bennünket izgalomban. Hanem ha excellenciás uraimék expediálnák nekünk, hogy mi is a mi véleményünk az esetről!