Mátyás Győző: Fék nyúz

2018. november 4. 08:19 - szerző: Mátyás Győző

Sose gondoltam volna, hogy Karen Travers az ABC News-tól amolyan vérszomjas amazon volna, aki interjú után (közben?!) agresszíven nekiugrik az alany torkának és úgy megszorongatja, hogy az csillagos lobogót lát. Pedig pénteken valami hasonlót vágott a fejéhez ─ ki más, persze, mint Donald Trump. Hogy a mit sem sejtő Karen már a kérdéseivel is erőszakot szít. Hogy mit? Ámuldozott a meghökkent riporternő.

De tulajdonképpen nem is olyan váratlan ez a fordulat.

Amerika sosem volt – politikai tekintetben – az andalító harmónia világa, de a 2016-os választási kampánytól kezdve a szekértáborok ellentéte riasztóan erősödik. Köszönhetően elsősorban Trump forradalmian új (értsd: rettenetesen tapló) viselkedés- és beszédmódjának. Alpári módon nyilatkozott a nőkről, sértegetett különféle kisebbségeket, szidalmazott országokat, becsmérelte politikai ellenfeleit. Ő talán azt hitte, hogy most jól leszámol a politikai korrektséggel, pedig pusztán a humánummal, az alapvető emberi normákkal és erkölccsel sikerült neki. (A jó modort talán hagyjuk is.) És persze mindeközben folyamatosan beszélt össze-vissza, csúsztatott és hazudozott. 

A sajtó meg tette a dolgát (őrkutya, ugye, ahogy mondják), és szinte alig győzte lajstromozni a hazugságokat, a fact checking rovatok csúcsra járatva, a The Washington Post számlálója a legutóbbi állásnál azt jelezte, hogy Trump hivatali idejének 649 napja alatt 6420 alkalommal hazudott, vagy tett félrevezető állítást. Korábban az ember azt gondolhatta: nem szerencsés, hogy így alakult, de a sajtó majd felköti… izé, még jobban felpörgeti a tényellenőrző mechanizmust, és hatékonyan szembesíti a népeket az elnöki maszlaggal.

Fotó: MTI/EPA

De nem teljesen így történt. Trump ugyanis magát a médiát is ugyanolyan gátlástalanul kezelte, mint azokat, akikről a hírek szólnak. Már nagyon korán elkezdte fake news médiaként minősítgetni a mértékadó sajtót. Ez a narratíva azért lehetett sikeres, mert tökéletesen illeszkedett az amerikai politikai csatározásokat is maga alá gyűrő törzsi logikához. Sőt kifejezetten szolgálta és erősítette azt. (Nincs pártatlan, az ország érdekeit szem előtt tartó sajtó, csak ők vannak és mi. És ők az elpusztításunkra törnek. Amúgy ismerős mantra, nem?) 

Márpedig ennek a fejleménynek szinte beláthatatlanok a következményei nem pusztán a sajtó, de a demokrácia jövőjét illetően is. Hiszen

ha sikerül alapjaiban megkérdőjelezni a sajtó hitelességét, elvész a kormányzás nyilvános kontrolljának biztosítéka és hatékonysága is.

És onnantól fogva ─  ahogy Philip Bump állapítja meg egy minap, a fake news-jelenségről írott cikkében a Telegraphban ─ mindenki pusztán előítéleteiben fog hinni.

Bármennyire érzékelhető volt is, hogy micsoda fenyegetést jelent a társadalomra a közbeszéd tudatos megmérgezése, a gyűlöletkelés politikai stratégiája, kevesen sejtették, hogy mindennek akár szörnyű tragédia bekövetkeztében is lehet szerepe.

A pittsburghi mészárlás borzasztó szembesítés. Amit megelőzött a szintén országos riadalmat keltő csőbomba fenyegetés. (A küldeményeket Trump ellenfelei kapták, köztük az elnök által a Fake News Media megtestesítőjének tartott CNN.) Nem véletlen, hogy sokakban fogalmazódott meg: az elnök nem teljesen ártatlan annak a közhangulatnak, társadalmi klímának a kialakulásában, amelyben ilyesfajta szörnyűség előfordulhat.

A Washington Post és az ABC által megrendelt közvélemény kutatás ki is mutatta, hogy a megkérdezettek fele (értelemszerűen a demokraták 75 százaléka, de a republikánus-híveknek is több mint negyede) véli úgy, hogy Trump retorikája elősegítette az erőszak eszkalációját. Karen Travers pedig pontosan ennek a közvélemény kutatásnak az eredményét említve szembesítette Trumpot azzal, hogy „az amerikaiak fele úgy gondolja: szítja a politikai erőszakot az, ahogyan az elnök beszél”.

Erre vágott vissza a lucidus elméjű elnök azzal, hogy „maga gerjeszti az erőszakot a kérdéseivel”. Persze ez vonatkozott a jelen lévő sajtó jó részére, mert „a fake news gerjeszti az erőszakot”. És tudjuk, Trump definíciója a fake newsről valójában annyi: a vele kritikus sajtó.

Korábban mondhattuk volna, hogy addig szórakozik az elnök, míg valami tragédia be nem következik. Hát azon már túl vagyunk.