Mátyás Győző: Évek emberei

2018. december 23. 09:20 - szerző: Mátyás Győző

Azt még a vak is láthatja, ha van szeme, hogy világszerte agresszív Soros-zsoldosok sorosbérencelnek, bevándorláspárti Soros-aktivisták sorosügynökölnek, gendernemű Soros-csicskák sorosdiverzálnak Soros György egyetlen füttyentésének intésére.

Amúgy a Financial Times című tekintélyes lap Soros Györgyöt választotta az év emberének.

Naná, nyilván ezek a firkászok is rohadt kommunisták (bár anno nem voltak éppen rossz véleménnyel Margaret Thatcher vagy Ronald Reagan politikájáról), plusz Soros megvette őket kilóra. Amúgy meg tessék csak megnézni, ki írta a méltatást? Egy Roula Khalaf nevű szerző. Kell-e ennél többet tudnunk, hogy mindent tudjunk?

Jó, azt tegyük hozzá, hogy a FT 2016-ban Donald Trumpot érdemesítette az ordóra. S a két díjazás közt mintha feszülne némi ellentmondás, ám közelebbről vizsgálva – nem annyira.

Egyfelől ezek a komplementer, egymást értelmező gesztusok mindennél jobban szimbolizálják, hogy miféle kaotikus, alig megfejthető világban élünk. Másfelől meg a méltatások szövegei azért mutatnak némi irányt a zűrzavarban.

Mulatságosabb laudációt keveset olvastam annál, mint amivel a FT Trumpot „köszöntötte”.

Természetesen azért díjazták, mert minden előzetes várakozást megcáfolva elnök lett. Ám elég beszédes, hogy a cikkben Sinclair Lewis híres, Ez nálunk lehetetlen című szatirikus utópiájával állítják párhuzamba a fordulatot. (A regény arról szól, hogy vajon Amerikában hatalomra kerülhet-e egy fékevesztett demagóg, aki aztán a hazug propaganda segítségével megvalósítja a barbárok uralmát. Ja, a regény 1935-ben íródott.)

Vagyis – így a FT – bár az volt a hiedelem, hogy Olaszország behódolhat Berlusconinak, Britanniát elsodorhatja a Brexit, de az nem lehetséges, hogy Amerikában ezt a reality sztárt elnöknek válasszák. Pedig de.

A velős dicséret meg az, hogy tulajdonképpen nem Trumppal kezdődött a politikai rend szétbarmolása. Amerikában az már éppen elég jó ideje diszfunkcionális, de azért Trump hosszú távon felmérhetetlen károkat okozhat a demokráciának. Hát már hogyne: valaki, aki életében nem olvasott egy könyvet sem, nézetei semmiről sincsenek, (leszámítva őszinte rajongását Alex Jones /Infowars!/ összeesküvéselméleti szakértő iránt), s egyetlen dolog érdekli: önmaga.

Szóval dicsérjen meg téged a Financial Times!

Az egyébként inkább konzervatív liberális beállítottságú lap nem is igen titkolja, hogy szerinte a Trump-jelenség kiábrándító szimptómája a nyugati világ mély krízisének.

Soros Györgyre pedig nyilván azért esett a választás ez évben, mert ő éppen a Trump által fémjelzett demagóg populizmus ellenpólusa. A nyílt társadalom és a liberális demokrácia meggyőződéses híveként.

Persze nem csekély pikantériát ad a voksnak, hogy Sorost mára bizonyos körökben gyakorlatilag a világ első számú ellenségének kiáltották ki, vagy ahogy ő mondja: „ideértve azt is, hogy én vagyok az antikrisztus”.

„A méreg, ami kezdetben csak szélsőjobboldali körökben hatott, beszivárgott a politika fő sodrába”. Trump azzal vádolja Sorost, hogy ő szervezi az Amerika felé tartó migráns karavánt, sőt azzal, hogy részben ő a felelős az Élet fája nevű pittsburghi zsinagógában végrehajtott szörnyű merényletért(???).

Soros több mint három évtizede küzd az autoritarianizmus, a rasszizmus és az intolerancia ellen – meg is kapja érte a jutalmát. „A nyitott társadalom, az emberi jogok, a média szabadsága iránti elkötelezettsége kiváltotta az autoritariánus rezsimek és a nacionalista populisták haragját”, akik propagandájuk célkeresztjébe rajzolták.

Minek kapcsán a FT természetesen kitér arra, hogy „Orbán Viktor, egykori Soros-ösztöndíjas” hogyan démonizálta Sorost, illetve arra, hogy a magyar kormány miként űzte el a CEU-t.

A FT említést tesz arról az ellentmondásról, ami Soros kíméletlen tőzsdespekuláns énje és filantróp tevékenysége között feszül, de a cikk a hangsúlyt arra helyezi, hogy Soros a régi transzatlanti értékek, a szabadság védelmezőjeként vívja (utóvéd?)harcát az egyre népszerűbb önkényuralmi rendszerekkel.

Trump és Soros megválasztása az év emberének két esztendőn belül éppen így, egymásra reflektálva, több mint szimbolikus. Rávilágít a történelem s a világpolitika színpadán végbemenő radikális fordulatra.

A nyílt társadalom, a liberális demokrácia értékei már jószerével megvetés tárgyai, míg az indulatok gerjesztésén, a gyűlölet felkorbácsolásán alapuló hazug demagógia mind népszerűbb.

Mintha egy hosszú korszaknak értünk volna a végére, s most elnyel, egyre mélyebbre ránt bennünket a manipuláció és az önkény örvénye. Miközben mind hangosabban hallik a réveteg mantra, hogy Soros-zsoldosok sorosbérencelnek…