Mátyás Győző: Balkán expressz
A mi szeriőz kormányunknak csak sikerült ismét magára irányítania a nemzetközi közvélemény figyelmét egy olyan delikát akcióval, ami még Leslie Nielsennek is becsületére válna. Mert az, finoman szólva nem gyakori eset a nemzetközi diplomáciában, hogy amolyan hun KGB-s művelet keretében magyar állami tisztviselők egy börtönbüntetése elől dezertáló macedón állampolgárt segítenek szökésében. (Amit az illetékesek természetesen tagadnak: lásd még „A magyar kormány nem segítette Nikola Gruevszkit abban, hogy elhagyja Macedóniát”. Khm. A magyar diplomatákkal közös későbbi autókázás során meg nyilván csak az új Balkán Expressz jövendő útvonalát térképezték fel.)
Nem véletlen, hogy a nemzetközi sajtó felkapta a hírt, a The New York Times publicistája például elég pikírten helyezi el az ügyet a nyilvánvaló értelmezési keretben: „Azokat, akik a háború és az erőszak elől menekülnek, Magyarországon nem látják szívesen. Orbán Viktor bőszen hirdeti, hogy a menedékkérők veszélyt jelentenek, s legjobb őket szöges dróttal távol tartani, illetve bezárni őket tranzitzónákba. Orbán kormánya bűnnek nyilvánította még azt is, ha valaki segít a menedékkérőknek.”
Ennek fényében – teszi hozzá a cikkíró –, a Gruevszki-ügy elég kínosnak tűnik.
Hát hogyne. Ugyanis fényes bizonyítéka annak, hogy a magyar kormány magasról leszotyolázza a bevándorlás ügyében saját maga által hozott egyre szigorúbb szabályokat is, ha úgy tartja kedve. Márpedig a magyar illetékesek akciója jó közelítéssel kimeríti a paragrafusok elég mutatós skáláját az embercsempészettől az illegális bevándorlás elősegítéséig. Nem újdonság persze, de ez az akció megint arra világít rá, hogy Magyarországon a törvények nem egyformán vonatkoznak mindenkire. Pontosabban: a többségre nagyon, a NER-hardcore figurákra meg egyáltalán nem. (E tétel igazságát az Elios-lámpa fényével világította meg, ahogy az OLAF-jelentést „lebírtuk”, sej!)
Nikola Gruevszki Gruevszki pedig a legfőbb hadúr barátja, úgyhogy innentől kezdve coki a nemzetközi jognak, szokásoknak, miegymásnak. A relatív újdonság az ügyben tanúsított nyílt pimaszság, ahogy a magyar illetékesek minden előírást semmibe vesznek. Ami vagy azért van, mert a legfőbb hadúr – nem csekély okkal – úgy hiszi: a különböző impotens sóhivatalok az ENSZ-től az Unióig úgysem csinálnak semmit még ekkora arcátlanság esetén sem. Ergo: ő már a világ színpadán is megtehet bármit következmények nélkül.
Vagy nagyhatalmi támogatást érez a háta mögött.
Nem véletlen, hogy világszerte úgy értékelik ezt a kázust, mint ami „rávilágít arra a versengésre, ami az Európai unió és Oroszország között zajlik a közép-európai és balkáni országokért, hogy az értékrend és a lojalitás tekintetében magukhoz csatolják őket”. (NYT)
Hiába van csupán szimbolikus jelentősége ennek az ügynek, a „világok harca” című geopolitikai stratégiai játékban éppen ezért lehet fontos szerepe. Márpedig amit a magyar kormány és a hatóságok ebben az ügyben elővezetnek, az minden elemében velejéig keleties módi. Még a formálisan helytálló érvelésük is. Mert kétségkívül igaz, hogy ha a belügyminiszter engedélyezte Gruevszki belépését, az felülírhatja a törvényeket, De éppen egy olyan figura érdekében, aki emberek tízezreit hallgattatta le egy velejéig korrupt „maffia-államot” működtetve (ahogy a The New York Times jellemezte Gruevszki országlását)? Mi ez, ha nem erkölcsi állásfoglalás, értékválasztás, voks nyugat és kelet között?
Persze a legfőbb hadúr nyilván úgy kalkulál: lesz egy kis nemzetközi csinnadratta, aztán elül az is, és minden folytatódik, ahogy eddig. Az uniós zsozsó marad.
Belpolitikailag meg akár jó hozama is lehet ennek a skandalumnak, hiszen a hívek majd úgy értelmezik az eseményeket, hogy a mi hős vezetőnk ismét megküzdött a hazánk szabadságának eltiprására szövetkezett bevándorláspárti erők gonoszságának rákfenéjével, amelyek itten galád módon be akar avatkozni a belügyeink autonómiájának szuverenitásába.
És egyébként meg Soros.
Mer’ már megint meg akarják mondani, hogy kivel éljünk együtt! Hát mi a baj ezzel a Gruevszkivel? Hogy a mi fiúnk barátja? Ja, mert ti brüsszeli vizigótok azt se tudjátok, mi fán terem a férfibarátság! Hülye genderpubik!
Amúgy szerintem egy szerencsétlen sorsú menedékkérő meg Gruevszki között lehet hasonlóság: az, hogy egyikük sem akar nálunk maradni. Csak Gruevszki – a többiekkel ellentétben – vélhetőleg kelet felé veszi az irányt.
