Mátyás Győző: Az Európai Unió találkozása az Orbán-rendszerrel

2018. május 6. 08:44 - szerző: Mátyás Győző

Azért nem kell könnyeket hullatni a jó magyar „nemzeti burzsoákért”, hogy nem tudják majd megcsáklyázni az uniós pénzeket, ha az Európai Unió tényleg bekeményít. Legfeljebb beiktatnak egy plusz offshore céget a saját kacsaláb tervbe. Ebben azért nagyon innovatívak tudnak lenni. Végtére is ez a NER lényege.

Márpedig valami készül „Brüsszelmoszkvában”, mert hogy a német meg a francia adófizető nem annyira rajong azért, hogy ő finanszírozza például a világtörténelem legtündökletesebb és legrapidabb „gázszerelőből multimilliárdos” projektjét.

Csak hát többesélyes az a kezdeményezés, hogy az Unió – mint azt a testület közleménye megfogalmazza – „felfüggessze, csökkentse vagy korlátozza az uniós finanszírozáshoz való hozzáférést a jogállamiságot érintő hiányosságok jellegével, súlyosságával és hatókörével arányos módon".

Már hallhatók is azok a briliáns, a mi külgazdasági miniszterünk (khm) intellektuális horizontjához illeszkedő visszavágások, hogy az Uniónak azt a jó brüsszeli nagynénikéjét, mert úgy csinál, mintha a források „humanitárius adományok lennének. Ez azonban nem így van, a források járnak Közép-Európának, miután megnyitotta saját piacait, ahol a nyugati cégek óriási profitot tehettek zsebre”. Ok, még lehet is igazság abban, hogy itten a karvalytőke zabolátlan profitéhségének spekuláns mancsa letarolta a magyar gazdaságot. De akkor ez mindjárt menlevelet adna ahhoz, hogy néhány NER-klán szabadon fosztogathassa az uniós kasszát? És ez ok volna arra, hogy illiberálisan méreteseket pökjünk az uniós értékekre?

A kilátásba helyezett intézkedések jó része amúgy is inkább azt célozza, hogy valamiként meggátolják, hogy a források elveszítsék uniós pénz jellegüket, és magánzsebbe vándoroljanak. Illetve azt, hogy legalább olykor rá lehessen csapni azokra a kezekre, amelyek ezeket a zsebeket tömik. Csak hát a feltételek és a követelmények nem egészen világosak. Lásd: mikor tekintik például „a nyomozó hatóság és a közös büdzsét érintő korrupció és csalás kivizsgálásáért felelős ügyészség működését” nem megfelelőnek? Bár vélhetőleg ezt éppen arra értik, ha a hatóság poltosan úgy működik, mint nálunk. Vagyis ha a probléma fundamentális alkotóeleme. Ámde mit tehet az Unió a bíróságok függetlenségének ügyében egy olyan országban, ahol éppen most akarják NER-áramvonalasítani azokat? Az Európai Ügyészséggel való együttműködésre hogyan tudják rászorítani az országot, amikor a legfőbb orákulum ezt dafke-kérdésnek tekinti?

Még nehezebb a helyzet a tágabb értelemben vett demokrácia-kompatibilitással, vagyis azzal, hogy a kifizetéseket a jogállamiság meglétéhez illetve az Unió alapértékeinek tiszteletben tartásához kötnék. Normális esetben ilyesmi nyilván fel sem vetődne, mert a tagállamoknak eszébe sem jut meghekkelni a jogállamot. Ámde ott, ahol elég magasról tesznek a mondott alapértékekre, és szabadságharcot hirdetnek az Unió ellen, könnyen megjósolható, milyen visszhangra lel egy ilyen jogállamiság-csomag.

Csak úgy zengene minden csatornán, hogy itten a Soros által diktált forgatókönyv kottájának szinopszisából fütyülő brüsszeli bürokraták a zsarolás fenyegetésének büntetőhadjáratával akarják megfenyíteni Magyarországot, miközben Brüsszel a Soros páros lábával tapodja a magyar szuverenitást. És bántják a magyart, és nem leszünk gyarmat, állítsuk meg, és el a kezekkel, Sargentini-bérenc meg Verhofstadt-zsoldos. A kormánypropaganda teljes intenzitással öntené az országra az üdvöt, s az ország megmentője, a legfőbb orákulum népszerűsége bizonnyal tetőfokára hágna.

Mindezzel a legkevésbé sem akarom azt mondani, hogy az Uniónak ne kellene valahogy megvédeni az álláspontját, no meg a forrásait az ellen, hogy a klubba újonnan felvett tag képviselői egyre magasabbról tesznek a házirendre, hangoskodnak, szidalmazzák a régebbi tagokat, miközben tartják a markukat. De azért nem árt, ha az unió illetékesei tisztában vannak azzal, hogy egy durva kormánypropagandának régóta kitett országban milyen visszhangja lehet a tervezett intézkedésnek.

Nem beszélve most arról a jellemző bizonytalankodásról, hogy az Európai Néppárt például nem látszik dűlőre jutni abban, hogy számítanak-e még valamit az elveik, vagy inkább csak a Fidesz-frakció konkrét szavazatai.

Nem egyszerű helyzet. Ilyesmire az Unió nincs felkészülve. Nem erre tervezték.