Mátyás Győző: Álmainkban Amerika

2019. szeptember 22. 10:30 - szerző: Mátyás Győző

Igen, tudom, Ionescot, de legalábbis Örkényt idéző abszurd szcéna volna, de azért próbáljuk elképzelni, hogy valaki középszintű magyar titkosszolga vagy miniszteriális hivatalnok, úgymond, „panaszt” terjeszt fel a Parlamenthez. Azért, mert meglátása szerint Orbán Viktor politikája miatt Magyarország nemzetközi megítélése romlik, ergo Orbán és kormánya veszélyezteti a nemzet jövőjét. Végtére is az Európai Parlament megszavazta az országunk elleni 7-es cikkely szerinti eljárást, amely ügyben az Európai Tanács éppen a napokban hallgatta meg a frissen kinevezett igazságügy-miniszter asszonyt. Aki a szeánsz sajtótájékoztatóján a be- és lejáratott fideszes modorban hajlítgatta a tényeket (lásd még: „bevándorláspártiak bosszúhadjárata volt a meghallgatás”). Minek következtében aztán égtünk megint, mint az esőerdők. Mert ahogy Hans Timmermans fogalmazott: a kormánypárti politikusok rendszeresen "mást mondanak a magyar sajtónak, és mást mondanak nekünk". De ennél is keményebben fogalmazott Sophie in't Veld, liberális EP-képviselő, cáfolva a magyar miniszter állításait:

"Nem a tömeges bevándorlás ellenzése miatt állítják önöket "pellengérre", hanem az emberi jogok megsértése, a jogállamiság leépítése és az uniós jog megsértése miatt. Ne játssza a mártírt!" Puff!

Szóval, hogy kábítsam ismét a közt, ennek tudatában valaki panasszal élne nálunk az orbáni politikának nevezett szemfényvesztés ellen. Mert patrióta, mert van önbecsülése. Azt el tudjuk képzelni, hogy mi lenne az illetővel, ha ez megtörténne. Éppen azért azt egyáltalán nem tudjuk elképzelni, hogy ez tényleg megtörténjen. És bár sokan hiszik úgy (ami azért olyan nagy büszkeségre nem ad okot), hogy Orbán nagyobb magánál Trumpnál is, azért Amerika nem Magyarország. Ott ugyanis egy országa sorsáért felelősséget érző titkosszolgálati munkatárs (akinek a nevét nem hozták nyilvánosságra) igenis panasszal élt. Mert tudomására jutott, hogy Donald Trump egy külföldi vezetővel folytatott telefonbeszélgetése során már megint azt hitte, hogy twitter az egész világ, és tett valamiféle „ígértet”, ami a jó titkosügynök megítélése szerint veszélyezteti a nemzet biztonságát. Azért ez még arrafelé sem mindennapos eset, ahogy a New York Times véleménycikke is megjegyzi. De nyomatékkal fűzik hozzá:

azért az is ritka, hogy a nemzetre leselkedő veszély forrása maga az elnök legyen.

trumpkembotranymtiepa.jpg

 

Természetesen az ügynek aztán bonyolult elágazásai keletkeztek. Hiszen a Nemzeti Hírszerzési Főigazgatónak (DNI) jelentenie kellett volna a kongresszus nemzetbiztonsági bizottságának a panaszt, amelynek hivatalból tudnia kell az ilyen esetekről. Ő azonban ezt szándékosan elmulasztotta. Ezzel szemben Michael Atkinson, a titkosszolgálatok legfőbb belső ellenőre a panaszt hitelesnek, a benne foglaltakat aggasztónak tartotta, így ő juttatta el az anyagot a kongresszushoz. Megy tehát a kézitusa ott is, de azért arrafelé léteznek szövetségi hivatalnokok, akik személyes egzisztenciájuk védelménél előbbre valónak tartják a haza üdvét. Trump természetesen a szokásos harsánysággal kommentálta az ügyet a twitteren, mondván, ő, ugyan, hát hogy lenne már képes ilyen felelőtlen fecsegésre. Mire a New York Times gyorsan felsorol pár esetet, amikor az amerikai elnök fura dolgokat mondott tárgyalásai során például Putyin elnöknek is. Márpedig Putyin most is lehetett azon vezetők egyike, akinek Trump „ígért” valamit.

A lényeg azonban az, hogy arrafelé egy szövetségi alkalmazott, ha úgy látja, hogy a nemzet érdeke forog kockán, ”bepanaszolja” akár az elnököt is. Tévedhet persze, de azért tanulságos, hogy nem az állását félti, nem sunyít, hanem teszi a kötelességét, amit a demokratikus mechanizmus rárótt. És ez azért mutatja az ottani intézmények erejét.

Mondom megint: képzeljük ezt el hazai viszonylatban, ahol a hatóságok között verseny van abban, hogy melyikük tudja látványosabban vegzálni a hatalom ellenfeleit, illetve abban, hogy melyikük képes öntudatosabban félrenézni a hatalmon lévők visszaélései láttán.

Nem leszünk mi valami Amerika sosem. Nem mintha minden szempontból hiányozna, de az állampolgári öntudat tekintetében nem lenne baj.