Lakner Zoltán: Semjén Zsolt és az eszmék horgonya
Mindig öröm értesülni arról, mivel foglalkozik Semjén Zsolt azonkívül, hogy utazik és vadászik. Múlt héten a miniszterelnök-helyettes nemcsak a Nemzeti Turisztikai Adatszolgáltató Központ létrehozására tett kissé orwelli indítványt a propagandaminiszter társaságában, hanem a gyülekezési jogra vonatkozó ötletekhez is a nevét adta.
Az említett ügyek közös tulajdonsága, hogy Semjénnek kormánytagként egyikhez sincs az égvilágon semmi köze. Munkaköri leírásában a nemzetpolitika, a nemzetiségek és az egyházügyek szerepelnek. Miniszterelnök-helyettesként a kormányfő megfogalmazása szerint felel „azért a bizonyos horgonykötélért, amely nem engedi, hogy gyakorlatias munkánk során a kelleténél távolabb sodródjunk eszmei kiindulópontjainktól”. Ne menjünk most bele, hogy e szerint a kormány ambíciója egy helyben tartani az országot, inkább az allegória azon részénél maradjunk, miszerint Semjén volna a kabinet eszmefelelőse.
Ilyenformán a gyülekezést korlátozó javaslatok bízvást tekinthetők a kormány eszmei álláspontjának.
A kormányt vezérlő eszmék méltatását megelőzően a módszer eleganciájáról emlékeznék meg. Nemrégiben fogadták el az új gyülekezési törvényt, amely rendezett néhány vitás kérdést, bár más pontokon alapjogokat korlátozott. Mégis, néhány pillanatig úgy tűnt, tartós megoldásnak tekinthető, valamiképp be lehet rá rendezkedni. Most azonban érkezik egy módosítás a településkép védelméről szóló törvényhez, és összesen nyolc ünnepi időszakban, nem is teljesen világosan megvont határok között – „a megemlékezés vagy ünnepség időtartama alatt, valamint az ezekre való felkészülés időszaka alatt” – korlátozná a gyülekezési jogot. Ráadásul a törvényjavaslat megengedi, hogy az önkormányzatok szintén megszorításokkal éljenek. Tekintettel arra, hogy a települések jelentős részét kormánypárti káderek vezetik, számíthatunk a további korlátozásokra.
Érdemes megemlíteni azt is, hogy a bújtatott módosítások a NER repertoárjának részei. Hogy mást most ne említsünk, 2010-ben a hajléktalanok üldözése azzal a belügyminiszteri indítvánnyal startolt, amit az építési törvénybe illesztettek. A saját törvényeik megkerülése, felülírása szintén ismert módszer, éppen a mindezt megakadályozni hivatott jogalkotási törvény rá az egyik fő példa. Annak elfogadását követően a kormányoldal rátalált az egyéni képviselői indítványra, így kerülve meg a saját maga által elfogadott társadalmi egyeztetés követelményét.
Első ránézésre nehezen érthető, mi szükség van a stabil kétharmados többség közepette efféle trükközésre. Mivel nincs valódi társadalmi egyeztetés, a kormány nem számol el valós céljaival. Lehetséges, hogy egy mérföldkőnek számító sarkalatos törvény elfogadását követően egy kormánytag a homlokára csap, és nemcsak eszébe jut valami, de azt rögtön keresztül is viheti. Elképzelhető az is, hogy eleve úgy tervezték, legyen egy vitatható, de helyenként védhető gyülekezési törvény, az igazán necces részeket tartalmazza egy másik jogszabály. A kormány így majd újabb pávatáncköröket járhat, ha arra kerül sor.
Valójában fogalmunk sincs a jogszabályok keletkezésének mikéntjéről, az egyeztetések állomásairól, a döntési folyamat fázisairól. Az átláthatatlanság rendszercél, legalábbis, ha magának a rendszernek a működéséről van szó.
Mert, másfelől, az Orbán-rendszer egyre figyelmesebb, amikor az állampolgárok adatairól van szó. Az információs aszimmetria az önkény egyik alapelve.
Ami a gyülekezés korlátozását illeti, ha szigorúan vesszük, a gyülekezési jog nem szűnik meg. A szabályozás puzzle-ját kirakva június 16-án tüntetni nem lehet ugyan a Hősök terén és március 15-én az Astoriánál, de június 16-án lehet menni az Astoriához és március 15-én a Hősök terére. De ez csak keserű vicc. Akkor is ott van ugyanis a korlátozás kiterjesztő értelmezésének lehetősége s főként az, hogy a kormány a jelek szerint dönthet úgy, hogy a legfontosabb ünnepeken a szimbolikus történelmi helyszíneken korlátozza a politikai jogokat.
A NER izgalmas olvasmányai, a cinizmus dokumentumai a törvényjavaslatok indokolásai. A szövegezők ezúttal azt találták ki, hogy a közterületjellegüket elvesztő utcák és terek lestoppolásával megszűnik a tüntetések bejelentésének elsőségéért folyó verseny. Ezt a problémát történetesen éppen most rendezte ugyanez a parlament az új gyülekezési törvénnyel. A másik indok, hogy a megemlékezések helyszínei mostanra kialakultak, a hagyományok törvényi megerősítése pedig „nemes cél”. E szerint tehát az ünnep és a politika elválik egymástól, mintha ilyenkor nem politikai eseményekre emlékeznénk. Egyúttal törvénybe foglaltatik, hogy történelmi helyszíneken kizárólag kormányzati ünnepségeken szabad migránsozni, sorosozni, az ellenfeleket megtorlással fenyegetni. Szintén a kormány privilégiuma lesz politikai üzeneteit a helyszín szimbolikus erejével alátámasztani.
Mindezeken felül a készülő jogszabály úgy állítja be a kormányétól eltérő politikai vélemény kinyilvánításának jogát, mint ami csak bizonyos időpontokban, bizonyos helyszíneken gyakorolható.
A rendszer eszméinek horgonya a jogkorlátozás, és a miniszterelnök-helyettes megbízhatóan felel érte.
