Lakner Zoltán: Előválasztási győztes, nyomás alatt
Hóban, fagyban, sárban szavazhattak egy héten át a budapestiek az ellenzéki előválasztáson. Ez nem csupán meteorológiai tényállítás, hanem hovatovább politikai üzenet, miután az előválasztási eredményt értékelő MSZP-s, párbeszédes, DK-s és Szolidaritás-politikusok egyike sem mulasztotta el az időjárási viszonyokat megemlíteni. Hogy ugyanis tél van.
A több mint harmincnégyezer leadott szavazat, amelynek nyolcvan százalékát Karácsony Gergely kapta, elsősorban, és ezt minden irónia nélkül állíthatjuk, a várakozásmenedzsment sikere. Sem a szervezők, sem a közvélemény nem számolt ekkora részvétellel, ami elképzelhetetlen lett volna a szavazóhelyiségként szolgáló utcai sátrakban dideregve dolgozó aktivisták nélkül.
Más összevetésben a siker mértékének megítélése kevésbé egyértelmű. A médiaeseményekkel, utcai plakátokkal kísért többhetes kampány a budapesti választópolgártok nem egészen két és fél százalékát vette rá a véleménynyilvánításra. Ha az előválasztási részvételt a 2014. októberire vetítjük, hat százaléknál kisebb számot kapunk, míg az akkori majdnem egységjelölt szavazatszámának most a tizenhat százalékát sikerült az előversengésbe becsatornázni. Mivel még sosem rendeztek előválasztást, nehéz megmondani, sok-e ez vagy kevés, jelez-e előre bármit az őszi önkormányzati választási részvételre vonatkozóan.
Amit meg lehet állapítani, annak a lényege valószínűleg nem a számosságban rejlik. Az ellenzék, és elsősorban az ellenzéki szavazók számára katasztrofális tavalyi április után váratlanul tüntetéssorozat robbant ki decemberben, és még váratlanabbul nem halt el az új évben sem. Centruma a főváros, és ilyen szempontból kedvező egybeesés következett be az előválasztási folyamattal. A harmadik kétharmad miatt apátiába zuhanó rendszerellenzéki közvélemény legalább átmeneti célokra talált.
Adatok erre nincsenek, ezért csak feltételezhetjük, hogy az amúgy súlyos mozgósítási gondokkal küzdő ellenzéki pártok meg tudták mozdítani saját táboruk magját. A hívek végre azt érzékelték, hogy feladatot kaptak, lehetőséget a döntésre és elvárást, hogy hitelesítsék az ellenzéki pártok jelöltállítási erőfeszítéseit.
Nehéz volna ugyanakkor pontosan megmondani, mi dőlt most el. Az előválasztást lebonyolító pártok vezetői ettől fogva a demokratikus ellenzék jelöltjeként tekintenek Karácsony Gergelyre. Az MSZP szerint aki ezek után elugrik a második előválasztási forduló elől, az önmagát minősíti, szólt az üzenet Puzsér Róbertnek. Karácsonynak pártok feletti közös jelöltként kell vezetnie a fővárosi ellenzéket, üzent az MSZP–Párbeszédnek és magának Karácsonynak a DK, amelynek ügyvezető alelnöke szemmértékre megállapította, hogy az ő pártjának szavazósátránál volt mindig a legnagyobb a tömeg az elmúlt héten. A fennállása során az ötszázalékos küszöb fölé önállóan még sohasem mért Párbeszéd tavaly miniszterelnök-jelöltet, idén főpolgármester-jelöltet ad az ellenzéknek, ezáltal kétségkívül nélkülözhetetlenné téve magát. Az egy szem független országgyűlési képviselőt adó Szolidaritást pedig ismét az ellenzéki szövetségesek körében jegyzik.
Ha az ily módon kialakult leosztás alkalmas arra, hogy az érintett pártok októberig elsősorban ne egymás ellen küzdjenek, akkor ez tulajdonképpen tényleg fontos eredmény. Arra is alkalmas az előválasztás, pontosabban, nem tudjuk, alkalmas lesz-e, de biztosan meg fogják próbálni, hogy az előválasztást rendezők a kimaradó pártokat rákényszerítsék a részvételre a sokszintű fővárosi jelöltállítási egyezkedésben. Ha pedig nem igazodnak, akkor a harmincnégyezer előválasztóra hivatkozva megpróbálják őket kiszorítani mint egységbontókat.
Végül, de egyáltalán nem utolsósorban az eredmény, a nyolcvanszázalékos győzelem nyomás alá helyezi a győztest, Karácsony Gergelyt. A február 3-án kihirdetett eredménynek egyedül akkor van politikai értelme, ha Karácsony ettől kezdve nem lebegteti többé sem a zuglói, sem az európai parlamenti választási indulást, hanem belevág az októberig tartó fővárosi kampányba, vállalva annak minden kockázatát.
Az ellenzéki szavazók és különösen az előválasztók számára fontos tapasztalat lehet, ha azt láthatják, nem az ellenzéki pártokon belüli és a pártok közötti taktikázás, személyi versengés lejátszása végett volt szükség arra, hogy felkerekedjenek, és hóban, fagyban, sárban voksoljanak.
