Lakner Zoltán: A Finkelstein-kód

2019. január 25. 08:13 - szerző: Lakner Zoltán

Minden úgy van, ahogyan gondoltuk. Sőt még inkább úgy.

A Fidesz által az elmúlt évtizedben kivitelezett politikai karaktergyilkosságok, aztán a civilekre való ráfordulás, a bevándorlásellenesség csodafegyverének bevetése, végül mindennek a kicsúcsosodása és összegzése a Soros György elleni hadjáratban, láncolatba illeszkednek.

Nem volt mindez előre kitervelve, de az elemeket fokozatosan egymásra építették. Végbement a negatív kampány, az „elutasító szavazás” evolúciója. Kitalálói és végrehajtói erősek, alkalmazkodóképesek és könyörtelenek.

A George Birnbaum politikai tanácsadóval készült svájci lapinterjú, amelyet Magyarországon a 24.hu szemlézett elsőként és bőségesen, néhány eddig elhanyagolt részletre is felhívta a figyelmet. Például arra, hogy a magát a konzervatív gondolkodás lángőrzőjeként számon tartó, az Orbán–Simicska-háborúban azóta elesett Heti Válasz 2013-as és 2014-es Soros-ellenes cikkei nem a véletlen művei voltak, hanem a frontális támadás előőrseiként szolgáltak.

Az egyik legfontosabb „Finkelstein-fiú”, akivel együtt vállalta a mester a közép-európai megbízásokat, referenciamunkaként tartja számon Orbán Viktor hatalomra juttatását és ott-tartását. Tíz év kemény munka van nemcsak Orbánban, hanem abban is, amivé a politikája által változott a magyar közélet.

Fontos érteni: aki Finkelstein és Birnbaum tevékenységének kritikáját fogalmazza meg, az nem ugyanazt teszi, és nem is szabad ugyanazt tennie, mint amit ők tesznek. Semmivel sem vagyunk előbbre, ha Soros mint főgonosz helyére a kampánygurusátánokat helyezzük.

Másról van szó. Amiben a két éve elhunyt Finkelstein több mint négy évtizeden át utazott, és amiben üzleti partnere lett Birnbaum, az egy politikai módszer. Működtetése tudást igényel. „Beszéltek hozzá a számok”, „Senkinek nincs olyan politikai érzéke, mint neki”, mondták Finkelsteinről. A marketing, a mikrotargeting, a potenciális támogatók felkutatása és tényleges elérése, az ellenfél sebezhető pontjainak feltárása, azok hajszálpontos megtámadása olyan tudás, amelyre többé-kevésbé minden kampányban igény van.

Hogy többé vagy kevésbé, az fontos kérdés.

Például, hogy az ellenfél egészsége, magánélete témává válhat-e, illetve lehet-e róla nyíltan hazudni. Figyelembe kell-e venni, hogy nem tud azonos módon visszaütni? Birnbaum beszélt arról, hogy Soros a világ egyik legbefolyásosabb embere ugyan, de nem politikus, tehát ha politikai támadás éri, ezen a terepen nincs módja visszavágni. Ha mégis megpróbálná, azzal a politikacsináló milliárdosról szóló üzenetet erősíti.

Finkelstein és Birnbaum olyan technológiát dolgoztak ki, amilyet csakis azok a politikusok használnak, akikben megvan erre a hajlandóság.

Hatalmuk érdekében a társadalomban létező félelemmagok kikeltetésével tudatosan felnagyított veszélyekről beszélnek, eltorzított és gigantikusra növesztett félelmek hullámain lovagolnak.

Ritkaságszámba menő nyilvános megszólalásainak egyikén, egy 2011-es prágai előadáson Finkelstein kinevette azokat a politikusokat, akik problémákra kínálnak megoldásokat. Neki más volt a módszere. „Frenetikus hangulat volt, magával ragadó, mint a félelem”, öntötte szavakba az ebben rejlő erőt politikai szatírájában vagy rémregényében, a Hősöm terében Parti Nagy Lajos, még az ezredfordulón.

A Finkelstein-üzem alapvető karakterjegye a liberalizmusellenesség. Az életrajzi adatok egybeesnek azt illetően, hogy Finkelstein fiatalon meggyőződéses keményvonalas konzervatívvá vált. Büszkén beszélt arról, hogy kampányai ideológiai gyökérzettel bírnak. Életművének csúcsterméke a liberalizmus szitokszóvá válása.

Meg annak a politikafelfogásnak az elterjesztése, amelyről már 2004-ben beszélt. „A politikai közép eltűnt”, mondta, és az amerikai republikánus pártot, amelynek a legtöbbet dolgozott életében, a keményvonalas keresztény jobboldalra igyekezett tolni. A kereszténységre és a tradíciókra hivatkozó hipermondern szélsőjobboldalt másfél évtized múltán a világpolitika fősodrában találjuk. Magyarországnak abban a kétes dicsőségben van része, hogy ennek egyik zászlóvivője az ország miniszterelnöke. Finkelstein és Birnbaum méltatói és kritikusai világszerte ismerik az ország nevét.

Szinte sértődötten utasította vissza Birnbaum az interjúban, hogy a Soros-ellenes kampány antiszemita lenne. Hiszen nem is tudta sokáig, hogy Soros zsidó. Itt Birnbaum pontosan azt teszi, amire ügyfeleit ösztönzi, nyíltan hazudik. Valaki, aki évtizedek óta precízen tervezett lejáratókampányokból él, világszabadalma a Soros-ellenes kampány, éppen ezzel az információval ne találkozott volna a kezdet kezdetén? Ha a Soros-ellenes kampány nem lett is antiszemitának „szánva”, felépítése klasszikusan ezekre a toposzokra épül, és sokakban vált ki félelmet.

Mióta ez folyik, a magyar társadalom fogadókészebb lett az összeesküvés-elméletekre, amelyek bármely más csoportra könnyen átirányíthatók. Ehhez a politikai irányítóknak nem kell személyesen gyűlölniük senkit, elég a gyűlöletnek kitenni valakit. Birnbaum pedig, aki olyannyira eredménycentrikus, ezt a témát érintve hirtelen az eredmény helyett nekiáll a szándékra hivatkozni. Szánalmas csúsztatás.

És akkor még három dolog.

Az első, hogy Birnbaum fő visszatámadása Soros kapcsán így hangzott: „Nem támadhatom meg, csak azért, mert zsidó?” Holott a történet arról szól, hogy hamis a támadás alapja. Amit Birnbaum pontosan tud, hiszen ő maga tette le ezt az alapot. Erről beszélt előzőleg, leplezetlen szakmai büszkeséggel.

A második, hogy a durva homofób kampányokat is levezénylő Finkelstein meleg volt, mi több, házasságban élt partnerével. Az antiliberalizmus kreatív géniusza élt a liberálisok által kivívott szabadságjoggal, amit a munkája során támadott. Ez mutatja, amit mások meggyőződésévé próbált tenni, számára csupán politikai termék volt.

A harmadik, hogy az egész orbáni Soros-ellenesség hamisságára vall egy különös hiány. A Soros-féle befektetési alap egy alkalommal valóban súlyos kárt okozott Magyarországnak. 2008 őszén, a gazdasági válság kezdetén, a londoni tőzsdén végrehajtott, OTP elleni spekuláció kis híján romba döntötte a magyar pénzügyi rendszert és az egész gazdaságot. Mégsem szerepel Orbánék Soros elleni bűnlajstromában, hiszen az akció és elhárítása a Gyurcsány-kormány idején történt.

Machiavelli óta tudjuk, hogy a politika és az erkölcs nem azonos kategóriák. Azt is tudjuk azonban, hogy A fejedelemben olvasható tanácsok az egyeduralkodónak szóltak. Itt húzódik a valódi határvonal, és, látjuk, mindig akad, aki merészen átlépi, hogy megváltoztassa és rosszabbá tegye a világot, amiként Finkelstein foglalta össze saját örökségét, amit hátrahagyott.