Krajczár Gyula: Megfigyelés
Lázár János azt mondta, hogy ő magánemberként kilépne az EU-ból. Sokan ebből arra következtettek, hogy megkezdődött a kilépés előkészítése. Én ezt nem hiszem. Egyrészt voltak többen a Fidesz környékéről, lehet, nem olyan befolyásosak, mint Lázár, de voltak, akik azonnal az EU-tagság pártjára álltak. Ez fontos. Másrészt Lázár maga nem először pozőrködik magánemberként.
Amikor például Orbán Viktor fallabdaként pattant vissza az Európai Unióról a halálbüntetés ügyében, Lázár sietett nyilvánosan kijelenteni, hogy ő egyébként támogatná a halálbüntetés visszaállítását. A mechanizmus most is ugyanaz, legfeljebb színezi kicsit Kovács Zoltán, aki eddig semmi jelét nem adta, hogy magánemberként is létezne, most viszont ebben a minőségében csatlakozott Lázárhoz.
Tehát tagjai vagyunk az uniónak, s bár a kormány időnként kényelmetlenül érzi magát benne, morog, lökdösődik, vicsorog, nyilvánvalóan tagságpárti jelenleg, s inkább a szervezet megváltoztatására utalgat, mintsem az elhagyására. Vannak az uralmon lévő körökben emberek, akik lelkesen uniópártiak, s ezt időnként el is mondják. S vannak természetesen unióellenesek is, akik eddig sunyítottak, de most eljött az ideje annak, hogy arcot adjanak ennek az álláspontnak is. Hogy aztán milyen hevesen fognak álláspontjuk mellett érvelni, mennyien lesznek, s elhagyják-e a magánember hipokrita státusát, azt majd az aktuális igények fogják meghatározni.
Ha valaki nem vette volna észre, éppen ez a centrális erőtér. Hogy egy adott kérdésben minden mérvadó választ mi képviselünk. Ha benn kell maradni, mi maradunk benn, ha ünnepelni kell, mi ünneplünk, s ha ki kell lépni, mi lépünk ki. A lényeg a siker. A nemzetközi pénzügyi válságra az idők során keletkezett mindkét jellegzetes populista választ, a megszorításellenes baloldalit és a bevándorlásellenes jobboldalit is már magára húzta a Fidesz, s ne legyen kétségünk, ha esetleg keletkezne a jövőben harmadik populista gimnasztyorka is, azt is magára fogja ölteni. Vagyis a centrális erőtér valószínűleg azt jelenti, hogy mindent mi képviselünk, amit a „centrum” reálisan elgondolhat, s konkrétan pedig azt fogjuk képviselni, amit elgondol.
