Köves Slomó a "Becsület Napjáról" és a neonáci vonulásról: Tartsuk távol a fekáliát!

2020. február 13. 13:05 - szerző: 168 Óra

Köves Slomó, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség vezető rabbijának írása a Neokohn.hu-n jelent meg, amelyet változtatások nélkül közlünk:

Nézem és nem hiszek a szememnek. Olvasom, és nem értem, amit olvasok.

A Hír TV tudósítása „békés megemlékezésként” számol be a pár héttel korábban a BRFK által betiltott, neonáci „kitörés napi” rendezvényről. A Maccabi játékok fő médiatámogatója, a 888.hu pedig a „békés megemlékezések” kapcsán közli a birodalmi Dél Hadseregcsoport főparancsnokának, Otto Wöhlernek a „lelkesítő üzenetét”.

Az üzenet így végződik: „Üdv és hűség a Führernek! Üdv Magyarország Nemzetvezetőjének!”. Nincs kommentár, nincs kontextus.

Pontosabban van. A „dicsőség a hősöknek” felkiáltással végződő cikk szerzője, Horváth Tamás szerint „a Budapestet védő magyar és német katonák tanúbizonyságot tettek idealizmusokról és heroikus életszemléletükről – állva, fegyverrel a kezükben áldozták fel az életüket az európai kultúra oltárán (sic!)”. Horváth szerint „az elmúlt évek magyarországi kultúr- és emlékezetpolitikája, valamint a Magyar Honvédség hozzáállása elindított egy olyan pozitív folyamatot, melynek célja, hogy méltóképpen meg lehessen emlékezni Budapest védőiről…”.

Horváth értelmezésében tehát a Magyarországot megszálló náci katonák és az akkor már nyilas magyar hadsereg az „európai civilizációt” védte, és az erre való „méltó megemlékezés” lehetőségét teremtette meg a magyar kormány nemzetpolitikájának elmúlt pár éve!

A cikket azóta – mint megtudtam, a főszerkesztő G. Fodor Gábor kérésére – levették a portálról. De ez azon a tényen sajnos nem változtat, hogy a külső szemlélő számára kezd erősen úgy tűnni, mintha ez a – gondolom – a „főszerkesztő véleményét semmilyen formában nem tükröző”, véletlenül becsúszott cikk egy pár hetes friss trendbe illeszkedne. Egy olyan trendbe, amely nem csak a magyar zsidóságra nézve aggodalomkeltő, hanem szembe megy az éppen a Fidesz által meghirdetett nemzetpolitikával és történelemszemlélettel.

Ami azonban ennél is súlyosabb: elég egy pár ilyen véletlen félrecsúszás ahhoz, hogy a jobboldali kormány által nagyon hatékonyan „lepofozott” szélsőjobboldali csürhe pillanatok alatt úgy érezze, megint lehet nagy pofával hőbörögni, vagy egyenesen agresszióval fellépni. Épp a 888.hu cikkén hüledeztem tegnap, amikor

Szabó György barátom hívott, hogy a tegnapi napon három helyen is (!) inzultálták vallásos zsidó öltözéke miatt. Ilyen élménye 4-5 éve nem volt. Amúgy nekem se.

Az antiszemita Facebook-posztokkal sáfárkodó Siklósi Beatrix kinevezése a Kossuth rádió élére, a Hír TV csúnyán áthallásos Niedermüller és Izrael kapcsán leadott közlései, a „becsületnapi békés megemlékezések” közvetítése, a Jobbik örökségén utazó, nyíltan rasszista Mi Hazánk folyamatos közmédiás és KESMA-s szerepeltetése, mind-mind azt üzenik annak a pár ezer neonácinak, hogy most megint eljött az ő idejük.

Lehet, hogy csak véletlen egybeesés, de azért nem növeli az ember komfortérzetét, hogy a most már nemzetközi szinten is példaértékűnek felmutatott korábbi aktív együttműködés a Nemzeti Alaptantervet megalkotó oktatási kormányzat és a zsidó közösségek között az elmúlt hetekben ugyancsak hektikussá lett. A legújabb alaptanterv és kerettanterv megalkotásának folyamatában távolról sem nevezhető gördülékenynek a kommunikáció.

Ennek jegyében például éppen a nemzeti kormány által legmagasabb rangú kitüntetésben részesített egyetlen Nobel-díjas (és holokauszttúlélő) Kertész Imre (2014) helyét a nyilas elköteleződésű Nyirő József vette át. Lehet persze azzal érvelni, hogy Nyirőben az irodalmárt, és nem a politikai aktort tiszteljük. Még azzal is egyetértek, hogy vállalhatatlan politikai elköteleződésű ember is lehet jó író, csak amikor mindez egy súlyos trendbe illeszkedik, akkor korántsem ez a kontextus, amit érvényesülni lát az egyszeri honpolgár.

Mindenekelőtt egyszer és mindenkorra rendet kellene teremteni: ha a nemzeti történelemszemlélet szerint Magyarország elvesztette szuverenitását 1944. március 19-én, a német csapatok pedig megszálló csapatok voltak, akkor hogy a túróba védték az „európai civilizációt” a Harmadik Birodalom német és magyar katonái, és mitől „békés megemlékezés” egy a hatályos magyar törvények által betiltott önkényuralmi szimbólumokkal díszelgő és a BRFK által betiltott neonáci rendezvény?

Persze jogosan érezheti úgy a magyar jobboldal: miért nem működött a balliberális pártok által éveken keresztül naponta számonkért erkölcsi barométer, jelesül a szélsőjobboldal karantéba zárása, amikor ugyanez az oldal összefogott a Jobbikkal?

Jogosan érezheti hiteltelennek a jobboldal a budapesti főpolgármester – inkriminált beszámoló miatti – elhatárolódását a Hír TV-től, ha egyszer éppen ő volt az, aki ha zavarosan is, de az állította ugyanezen csatorna beszélgetős műsorában, hogy a karlendítős, büszke cigányverő Sneider Tamás nem náci, ahogy az sem náci, aki listázni akarta/akarja a magyarországi zsidókat (Gyöngyösi Márton). De mindez nem ment fel az érdemi ügy komolyan vétele alól.

Ez az ügy pedig a következő:

attól még, hogy a baloldal valóban lyukat ütött a szélsőjobbot körülvevő karantén – mindig is gyenge alapzatú – falán, nem lenne szabad a lyukon kiáradó fekáliát a jobboldalnak saját holdudvarába beengednie. Már csak a jobboldali kormány jól felfogott saját érdekéből sem lenne szabad.

A zsidó közösség megtanulta – meg kellett tanulnia – rövid 3000 éves történelme során, hogy mindenek előtt saját magának kell magáért kiállnia. „Ha nem én vagyok magamért, akkor ki lenne értem…” – tanították Bölcseink. Nincsenek ezzel kapcsolatban illúzióink. De a nyílt antiszemita propaganda karanténban tartása nem csak a zsidó közösség érdeke. Az antiszemitizmus világjárványa minden társadalmat romlásba hajt.

„Megáldom, aki téged áld, és átkozom, aki téged átkoz” – szólt az Isteni ígéret Ábrahámnak, közös Bibliánk szerint. Ahhoz pedig nem kell nagyon messzire visszamenni, hogy lássuk: ehhez az ígéretéhez az Úr azóta is tartja magát.

Elég csak „az európai civilizációt védelmező” náci németekre gondolnunk.