Változás! Már szerdától hozzájuthat az újságárusoknál a legfrissebb 168 Órához!

Mátyás Győző: Járvány idején

2020. március 22. 08:20 - szerző: Mátyás Győző

Az alábbi szöveg kizárólag Bocaccio Dekameron, Albert Camus A pestis, Daniel Defoe A londoni pestis, Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij Bűn és bűnhődés című műveiből szó szerint vett idézetekből áll.

 “Polgártársaink semmiképpen sem sejthették a váratlan eseményeket, melyek az említett esztendő tavaszán történtek, s amelyek, mint ahogy később rájöttünk, mintegy első jelei voltak annak a súlyos eseménysorozatnak, melynek krónikáját most előadni szándékozunk.”

„Egyszer azt álmodta, hogy valami szörnyű, sosem látott, sose hallott, gyilkos ragály fertőzte meg az egész világot, Ázsia mélyéről terjedt át Európába. El kellett pusztulnia mindenkinek, kivéve néhány kiválasztottat. Valamilyen újtrichinák, mikroszkopikus lények támadtak, és megfészkelődtek az emberek testében. De ezek szellemek voltak, eszük és akaratuk volt. Akinek a testébe behatoltak, tüstént olyan lett, mint az ördögtől megszállott, őrjöngeni kezdett. De ember még soha olyan okosnak nem hitte magát, olyan rendíthetetlenül nem bízott a maga igazában, mint ezek a megfertőzöttek. Soha senki olyan rendíthetetlenül nem bízott az ítéletében, tudományos eredményeiben, erkölcsi törvényeiben és elképzeléseiben. Egész községek, egész városok, népek fertőződtek meg, és estek őrületbe. Mindenki izgalomban élt, egyik nem értette a másikat, és mind azt hitte, hogy egyedül ő hordozza magában az igazságot, gyötrődve nézte a többit, mellét verte, zokogott, kezét tördelte. Nem tudták, kit ítéljenek el, és hogy ítélkezzenek felette. Képtelenek voltak megegyezni, mit tekintsenek jónak, mit rossznak. Nem tudták, kit hibáztassanak, és kinek adjanak igazat.”

“A mi polgártársaink sem voltak vétkesebbek, mint bárki más, csupán a szerénységről feledkeztek meg. Azt hitték, hogy az ő számukra még minden lehetséges, amiből az következik, hogy a csapások viszont nem lehetségesek. Csak kötötték az üzleteket, készülődtek utazásaikra, nézeteik voltak. Hogyan is gondoltak volna a pestisre, mely megsemmisíti a jövőt, az utazgatást, vitatkozást? Azt hitték, szabadok, pedig soha senki nem lesz szabad addig, ameddig csapások lesznek.”

“Minden arcon bánat és szomorúság ült, és egyes vidékeken ugyan még nem dühöngött teljes vadsággal a pestis, az emberek azonban ott is súlyos aggodalomban éltek, mert a járvány szemmel láthatólag közeledett, és így mindenki tudta, hogy rá és családjára veszedelem leselkedik. Ha lehetséges volna leírni e napokat azoknak, akik nem élték át, hű képet adni az olvasónak a mindenütt jelenvaló borzalmakról, ez bizony igen mély hatást és nagy megdöbbenést keltene.”

“Az általános félelmet még csak súlyosbították az akkori idők különféle babonái, mert miért, miért nem, az emberek soha, sem előtte, sem utána, nem hittek oly vakon a jövendölésben, horoszkópokban, álmokban és dajkamesékben, mint épp akkoriban (…) Történtek bizonyos erőfeszítések, hogy megakadályozzák e rettegést keltő könyvek kinyomtatását, megfékezzék a terjesztőit, akik közül néhányat le is fogtak, de aztán semmi többet nem tettek, mert a kormány nem akarta felzaklatni a lakosságot, amely már amúgy is jóformán eszét vesztette a félelemtől.”

“A kapuk lezárásának egyik legjelentősebb következménye valóban az volt, hogy hosszabb időre el kellett szakadniuk egymástól azoknak is, akik pedig egyáltalán nem számítottak rá. Anyák és gyermekek, házastársak és szeretők.”

“Eszükbe jutott, hogy a város belsejében is elkülönítenek bizonyos negyedeket, melyeket különösképpen megpróbált a csapás. Csak olyan férfiaknak adtak kijárási engedélyt, kiknek tevékenysége nélkülözhetetlen volt.” 

“Annak idején felettébb nagy zavarodottság támadt, és amikor az emberek ráeszméltek, hogy fertőzést ilyen megdöbbentő módon látszólag teljesen egészséges személyektől is el lehet kapni, rendkívül tartózkodóvá és gyanakvóvá váltak mindenkivel szemben, aki a közelükbe jött.” 

“Azok szemében, akiket ez a különös betegség nyugtalanított, nyilvánvalóvá vált, hogy járványról van szó.”

“A fertőzés sohasem abszolút, mert ha az lenne, a végtelenségig növekvő számsort kapnánk, és villámgyors lenne az elnéptelenedés. Nem is arról van szó, hogy az ördögöt a falra fessük, hanem arról, hogy elővigyázatosak legyünk.”

„Firenze városában, mely szépségével felülmúlja mind a többi itáliai városokat, kiütött a halálos pestis, mely annak előtte bukkant fel a keleti országokban…s feltarthatatlanul harapódzott egy helyről a másra, a nyomorúságunkra a Nyugaton is elterjedt.”