Dobozi István: Trump, a széltoló
Mátyás Győző Trump-show című írásában véleményem szerint túlzottan leegyszerűsítve állítja be Donald Trump és a Republikánus Párt viszonyát, amikor azért hibáztatja a párt vezetőit, mert nem látják be, hogy „a Trump nevű széltolónak vajmi kevés köze van a valódi republikanizmushoz”.
Nos, a Republikánus Párt valójában ennek a korábban sem kisebb „széltolónak” köszönheti, hogy – minden ellenkező jóslat ellenére – 2016-ban megkaparintotta a Fehér Házat és a Kongresszus mindkét házát. Trump ugyanis egy mélyen megosztott és súlyos identitásválságban szenvedő Republikánus Pártba lépett be 2012-ben. Éles kontrasztban saját történelmi múltjával – és a demokraták nagyvárosokra összpontosító, túlhajtott identitáspolitikájának köszönhetően – a Republikánus Párt mindinkább a társadalmi vesztesek, a vidék, a fehér fizikai munkások és a kevésbé iskolázottak politikai otthona lett, aminek következtében az összes választó körében szűkült a merítési bázisa. Mindaddig, amíg Trump nem állt az alulról jövő politikai és gazdasági elégedetlenségi mozgalom élére. 2016-ban nemcsak a globalizáció és a szabadkereskedelem áldozatai találtak rá populista zászlóvivőjükként, hanem azok is, akiknek elegük lett a status quóból, a politikai osztály cselekvésképtelenségéből, a Wall Street mesterkedéseiből és a stagnáló bérekből.
Trump valóban – ahogy azt Jeb Bush az elnökválasztási kampányban vizionálta – a „káosz elnöke” lett. Látni kell azonban, hogy ennek ellenére továbbra is ő a párt kihívó nélküli politikai vezetője. A republikánus honatyák közötti ellenfelei inkább a Kongresszusból kilépést választják az újabb megmérettetés helyett, félve az elnököz hű trumpista mozgalom szervezett választási bosszújától. A 2016-ban nyerő trumpi koalícióról pedig leperegnek az elnök ellen felhozott ismert vádak (kicsit úgy, mint a magyar választóknál a „maffiaállam” vádja). Sőt, úgy tűnik, mintha Trump koalíciója még szorosabban összezárna mélyülő belpolitikai bajai közepette. A Demokrata Párt vezérkara nem véletlenül ellenzi, hogy a demokrata jelöltek túltolják az impeachment szorgalmazását a félidős választások közeledtével. Félnek, hogy ez még jobban mozgósítaná a republikánus szavazóbázist a november 8-i általános választásokon.
