Ceglédi Zoltán: Meleg méltóság burgundi mártással

2017. június 2. 10:02 - szerző: Ceglédi Zoltán

Privát kis semmiség lenne a történetem, de cseppben a tenger: amíg a magyar baloldal pártjainak, politikusainak jelentős része akár nyíltan, akár cinkos hallgatással támogatja a homofóbiában a szavazóit, addig semmi joguk és esélyük újra kormányra kerülni.

Történt, hogy Steiner Kristóf, az egykori zenetévés műsorvezető, ma Tel-Aviv magyar közösségének egyik fontos újságírója, az Új Kelet megmentője, valamint nemzetközi porondon is egyre sikeresebb vega szakács meghívott egy budapesti étterembe, ahol aznap az ő receptjeiből főztek. Bő tíz éve ismerjük egymást, jóban vagyunk, sajnos csak ritkán tudunk találkozni. Megettem a zöldséges zöldségeket zöldséggel, finomak voltak, és készült rólunk egy fotó is: Kristóf, Özge kutya, a zöldségek meg én. Két, normálisan felöltözött, hétköznapi módon viselkedő, harmincas fiatalember egy asztalnál. Semmi extra. A képet kiraktam a Facebookra is, mert tényleg büszke vagyok arra, amit Kristóf elért.

És megindultak a kommentek. Volt „csak” otrombán vicceskedő, volt agresszívan buzizó, volt minden. Majd a felismerés, amikor elkezdtem kattintani a homofób tuskók profiljait: ezek az emberek ellenzéki, magukat baloldalinak gondoló szavazók. Kristóf egyébként meleg. Meg magyar, meg újságíró, meg szakács, meg kutyagazdi, meg copfos, meg tetovált, meg vega. Nem mellesleg pedig fontos képviselője az egyik olyan társadalmi csoportnak, amelynek hiányában a magukat baloldalinak gondoló pártok amolyan sportzokniként, maximum a Fidesz lábszáráig tudják felhúzni a támogatottságukat.

Ha praktikus oldalról nézem, akkor tudomásul kell venni, hogy idegengyűlöletben és cigányozásban, hímsovinizmusban és homofóbiában nem tud az úgynevezett baloldal versenyre kelni a Fidesszel. Orbán építette a kerítést, Orbánék adnak parancsot a teleszülésre, Orbán és Semjén hoz nemzetközi meleggyűlölőket Budapestre. Soha nem lesz olyan, hogy az, akinek a pártválasztás során a döntő szempont az, hogy „eléggé” utálja-e adott politikai formáció az LMBT+ embereket, a szocialista pártra szavaz. Van viszont legalább félmillió olyan választókorú magyar, aki nem heteroszexuális. Kéne egymillió új szavazó? A lapos, indirekt homofóbia feladásával már a fele megszerezhető, drága szocik. Tartalmi, ideológiai és morális oldalról nézve pedig tisztességtelen és ostoba dolog nem tudomásul venni, hogy az európai baloldaliság egyik alapvető pillére és értéke a melegek egyenjogúságának aktív és következetes képviselete. Ausztria, Németország, a Benelux-államok, Skandinávia, britek, mindenhol evidencia ez a viszonyulás.

Nálunk meg a demográfiai okokból egyre keskenyedő, kádárista penészbaloldali szavazók kedvéért az MSZP ebben leginkább csak sunnyogni tud. Próbál egyensúlyozni. A rendszerváltás óta még soha, egyetlen aktív szocialista pártelnök, soha egyetlen, hivatalban lévő (nem a bukása után, hanem kormányzó) szocialista miniszterelnök vagy miniszterelnök-jelölt nem ment ki a Meleg Méltóság Menetére. Megint csak: tőlünk nyugatabbra még a konzervatívok is feladatuknak érzik ezt a kiállást. És mielőtt jönne a magyarázkodás: szerintem is nagyon jó, hogy évről évre látni olyan szocialista politikusokat, akik kimennek a Pride-ra. Roppant helyesek a győri szocialista fiatalok, és nagy riszpekt Lendvai Ildikónak, Kunhalmi Ágnesnek, Burány Sándornak vagy épp Török Zsoltnak, akik hirtelen eszembe jutottak, mint az ügyben kiálló, a menetben vonuló MSZP-sek. De ha a jelenlegi és potenciális szocialista szavazóknak valóban üzenni akarnak az MSZP-sek, akkor ebbe nem lehet félig beleállni. A baloldaliság definíciója hazug, hiányos és ótvarosan-penészesen elavult, ha nincs benne az aktív melegjogi kiállás.

Közeleg a 2017-es melegfelvonulás. Az első ilyen Molnár Gyula pártelnökké és Botka László miniszterelnök-jelöltté választása óta, és egyben az utolsó a 2018-as választások előtt. Ha ez a két ember, azaz a legnagyobb magyar baloldali párt legfontosabb szereplői idén kimennek a me­­leg­­fel­­vonulásra, azzal a meglévő szavazótáboruknak (köztük az én drága kommentelőimnek) azt üzenik, hogy a Magyar Szocialista Párt megérkezett a 21. századba, kész ellátni a modern baloldaliság diktálta feladatokat. A magyar LMBT+ közösségnek pedig bizonyítéka lesz arra, hogy végre százezrek jogegyenlősége bekerült az MSZP legfontosabb célkitűzései közé.

És nincs mitől félniük a szocialista politikusoknak: ennek a lapnak például olyan főszerkesztő-helyettese van, aki három évvel ezelőtt kiállt a nyilvánosság elé, és elmondta, hogy ő bizony meleg, és nem akar hallgatni, amikor olyan politikai klíma kezd kialakulni, ahol azt, aki nem heteroszexuális, bántani, támadni, gyalázni kell vagy lehet. Lakner Zoltán ma minimum ugyanolyan hiteles és mérvadó résztvevője a közös ügyeinkről folytatott vitáknak és gondolkodásnak, mint a coming outját megelőzően volt. Ki kell állni. Így, és csakis így sikerül majd egy normális országot építeni. Olyat, ahol én egy teljesen másik rovatban arról írhatok majd, hogy Kristóf a padlizsánnál milyen marinádot használt, és hogyan passzolt ehhez a burgundi mártás.