Ceglédi Zoltán: A következetesség előnyeiről

2018. augusztus 16. 07:42 - szerző: Ceglédi Zoltán

Legutóbb 2014 májusában választottunk képviselőket az Európai Parlamentbe. A Fidesz–KDNP EP-listáját Pelczné Gáll Ildikó vezette. Ekkor kétharmados Fidesz-kormány volt Magyarországon, a miniszterelnököt és a Fidesz elnökét Orbán Viktornak hívták. Négy év eltelt: kétharmados Fidesz-kormány van, a miniszterelnököt és a Fidesz elnökét Orbán Viktornak hívják. Nincs reális okunk feltételezni, hogy jövő tavaszra ez megváltozna.

Ugyanezen az EP-választáson nyert mandátumot Jávor Benedek is. Ő volt a második az Együtt–PM listáján, előtte Bajnai Gordon állt, aki európai mandátumát sem vette át, külföldre költözött. Az Együtt mára megszűnt, a PM pedig annak az MSZP-nek a szövetségese lett, amelyet Jávor mandátumnyerése óta vezetett már Mesterházy Attila, Tóbiás József, Molnár Gyula és Tóth Bertalan. Senki nem tudja, kivel és milyen néven indulnak tavasszal.

Azt hiszem, érti a kedves olvasó, mire utalok. Az egyik oldalon van egy stabil helyzet, a másikon meg puccsisták és látnokok zsibvására, ahol semmi nem biztos. Minden döntés az utolsó pillanatban születik meg, de kizárólag az elemzőket szokás csesztetni, hogy nem tapsolnak a vargabetűknek.

Bezzeg az ellenzéki politikusok csak addig tartják be közösségük döntéseit és megállapodásaikat, amíg az személyes érdekükben áll.

Ezért néha teljesen szervetlen módon kerülnek elő jelöltek: Majtényi László államfői jelölése egy, a posztra alkalmas személy megtalálásáról szólt, de két perccel előtte még nem tudtunk róla. Gyurcsány Ferenc árulta el az Inforádióban utólag, hogy „Majtényi László felkérése hónapok óta zajló folyamat volt. Mi ezt ismertük, láttuk, részt vettünk benne, egyeztettük, hogy végül az a megoldás született, hogy Majtényi Lászlót először civilek ajánlották, és kérték, hogy a demokratikus ellenzéki pártok támogassák.” De az államfőválasztás előre tudható végeredménye után (nyer Áder) használta-e az ellenzék bármire is Majtényi László hitelességét és népszerűségét? Nem.

Fotó: MTI/Mohai Balázs

Máskor a jelöltek már ott vannak, csak nem sejtük, mire vetik be őket. 2014 őszén Falus Ferencet a baloldal számára tuti bukó II. kerületben indították volna polgármesterjelöltként, de az utolsó pillanatban a fővárosban még releváns Együtt betolta közös főpolgármester-jelöltnek. Augusztus 15-én, eleve későn (gondoltuk mi naivan) mutatták be. Tarlós bő négy éven át, míg Falus alig pár héten keresztül kampányolhatott – volna. De önáztatása után jött Bokros Lajos, és immár róla hirdették a fenti ellenzéki politikusok, hogy a világ legjobb főpolgármestere lenne, oda kell szavaznunk, ne merjünk „fanyagolni”. Papírforma: nyert Tarlós. De mondott azóta e két ember bármit is a fővárosról, építettek belőlük várospolitikust, kihívót? Nem.

Idén tavasszal sok helyen az utolsó pillanatban dobtak be egyéni jelölteket az MSZP–P–DK koordinációs paktum, illetve az esélyes jelöltezős zsarolással elért visszalépések után. Lett így is pár győztes, de vajon őket is megbangónézik négy év múlva? Vagy

elhiszik végre, hogy Szabó Szabolcs „a” csepeli ember, és Csárdi Antalt is hagyják, sőt segítik építkezni a Belvárosban?

És a kudarcos helyeken, ahol jellemzően lett volna helyi erős szoci, csak az összefogási hiszti okán félretolták, megmondják az embereknek még ma, hogy ki „a” jelölt? Aztán: bő egy év múlva is Győri Péter lesz a józsefvárosi jelölt, Erdei Sándor indul Miskolcon? Ha igen, akkor ne álljanak le a kampánnyal, ha nem, akkor most kezdjék el építeni az újat!

Fent is. Tavasszal azt mondták, hogy Karácsony Gergely és árnyékkormánya a legjobb, ami történhet az országgal. Ha ez így van, a miniszterelnök-jelölt és pártjai miért járják a pávatáncot a „lehet, hogy főpolgármester-jelölt leszek, ki tudja” mellébeszéléssel? A harmadik kétharmadban talán nehezebb visszaemlékezni, de Orbán ellenzékben nyolc éven keresztül préselte, első helyről kritizálta a kormányt, úgy nyert. A választás után Karácsony felpanaszolta, hogy sajnos csak négy hónapja volt a Fidesz ellen küzdeni (ami nem igaz, a szocialisták sokkal hamarabb szóltak neki, hogy legyilkolják a saját jelöltjüket). No, most lenne négy éve – ha deklaráltan ezzel foglalkozna.

És fejezzük be azzal, amivel kezdtem: tudjuk, hogy a Fidesz–KDNP saját néven és saját politikusokkal indul az EP-választáson. Időben bejelentik, és egy emberként támogatják a jelölteket.

Óriási értéke van a stabilitásnak.

Pláne azzal kontrasztban, hogy ma nem tudni, az MSZP saját néven indul-e, vagy a Párbeszéddel közös listán, udvarol-e majd másnak, mer-e a saját táborból listavezetőt és első traktust felrakni, vagy megint jönnek az összefogósaik, hogy jaj, másik pártból kérne meg „köztiszteletben álló civileket”. Hogyan sakkozzák ki az Ujhelyi–Szanyi–Jávor-trió között a nem biztos, hogy ennyi befutó helyet, adnak-e a DK-nak annyit a közösben, amennyi külön listával lett (kettő)?

Ha nem döntik el ezt mielőbb, akkor megint jön a szerencsétlenkedés és a zsarolás. Én pedig akkor minden „már nincs idő kényeskedni” meg „kötelező odaszavazni orrbefogva” tirádára fel fogom mutatni ezt a cikket, hogy de, én szóltam időben. Ne szórakozzanak, ne táncikáljanak. Döntsenek.