Buják Attila: Tél

2020. február 4. 06:00 - szerző: Buják Attila

Lassanként maga alá temet a tél, e ködös, langyos, „klímaváltott.” A hajnali zúzmarának, a földig érő szmognak egyetlen előnye mégiscsak van. Kevesebb volt idén a fagyhalál. A látszat néha persze csal. Elgyötört arcok kuporognak az aluljárók lépcsőin, összehúzódva, a létezést minimumra korlátozva. Ismerjük el, pillanatnyilag nem vegzálják a hajléktalanokat. Tél van, az üldöztetés szezonja a nyár. Bajkai polgártárs, az Orbán család ügyvédje nem véletlenül terjesztette a Ház elé a hajléktalanság tilalmát bevezető alkotmányos betoldást nyári forróságban. A törvénynek szabálysértési vonzata is lett. Hatvan nap elzárás. Ezzel hazánk valamiben újra az élre állt. A törvény gőgös és embertelen, szigorú és szívtelen, de egyáltalán nem képmutató. „Nem képmutató”: ridegségben, nyílt és őszinte kegyetlenségben Magyarország Európában listaelső. Kora ősz volt, kellemes idő, amikor fővárosunkon a demonstratív rendőri razzia 2018-ban átsöpört. A közvéleményt a hercehurca megosztotta. Az aluljárók népe műanyag szatyrait, ócska motyóit mutogatta. A hajléktalanok kitiltását a „nép” elvben helyeselné is. De látni nem akarja. Tűnjenek el, és kész.

Mivel túl nagy a bizonytalanság, amely az offenzív, akciózó kormányokat meghasonlásra készteti, mivel a témakeresés idejét éljük, mivel nem tudjuk, ki a mi igazi ellenségünk, ezer veszély között megjelent a színen a „börtönbiznisz”. Maga a börtöntéma fonalas nyeréshez vezet. Ráköthető a hajléktalanságra; az utcán fetrengő hajléktalan elzárással büntethető.

És témánál is vagyunk, nem beszélve a lappangó sejtetésről, hogy a börtönök népe nem kis részben, ha megnézzük (és van, aki alaposan nézi), a járadékvadász, potyapénzre éhes népességből, magyarra fordítva a cigányságból származik. Ahogy a miniszterelnök témáit váltogatja Gyöngyöspatától a börtönkárosultak kártérítéséig, ahogy a néphang húrjain játszik, az uszítás leplezetlenül tetten érhető. Kétfajta ember él Magyarországon: a potyalesők és a szorgalmasan „keccsölők”. Míg a civilszervezetek bv-intézetekből való kitiltása 2017-ben a civilkampány mellékszála volt, a börtönökben folytatott rossz bánásmódért fizetendő kártérítések felfüggesztése függetlenségünk záloga. A jogi norma az unióban egységes. Nálunk máshogyan lesz. Most derül ki, hogy kapzsi, Soros-vezérelt ügyvédek hada az uniós jog hézagain átbucskázva iparszerűen gyártja a kártérítési ügyeket. A januári kampányjelszó: „megállítjuk a börtönbizniszt”. Ez dekoratív példákkal igazolható. Szögi Lajos első számú lincselője, a hat közül az egyik, aztán a hatodik is, jelentős összeget zsebelhet be a rossz bánásmód miatt. Az ítéletet persze nem láttuk, konkrét összegekről csak hallunk. Az öt- meg a hatmillió erősen népmesei verzió. Hogy a cellákban, naptól elzárva mi történik, megkapta-e a battonyai rém a Nescafé-adagját, hogy valóban kifizet-e az állam erre a célra tízmilliárdokat, teljesen másodlagos. Hozzá kell tennünk a kiegészítést, hiteles lehet-e az Origo nevű portál némely állítása. A börtön Magyarországon egyre kevésbé az állam által alkalmazható erőszak eszköze, legfőképp gazdasági kérdés. Az elítélt bűnöző hasznos, munkára fogható. Nem végeztünk mély kutatást a tárgyban, de történeteink nekünk is vannak. A híres-hírhedt Sukoró-per másodrendű vádlottját, Császy Zsoltot magunk kísértük a börtönkapuig. Impozáns búcsú volt, sporttáskáját a búcsúbeszédet tartó Gyucsány Ferenc cipelte. Császy azonnal utánanézett „lehetőségeinek”, s mosolyogva említette, ha úgy adódna, és nem fájna a térde, még dolgozhatna is. Munkát vállalhat a költő- és kultúrcézár, L. Simon László birtokain. Hogy a híresen slemil magyar viszonyok között a rendőrség zárkáiban igenis van poloska, hogy a hely szűk és sivár, hogy a beosztott cellatársak „nem mindig biztonságosak”, nem tartozik a legendák világába. Hogy mi ebben a biznisz a börtönvendégnek (népies nyelven a „tölteléknek”), aki szabadulása után jó eséllyel pályázhat a hajléktalan szerepére, nem tudjuk. Hogy a börtönviselt roma képe miért most lett „a miniszterelnök politikai témakészletének része”, ne firtassuk. A pártban mindenről tudnak, mindent mérnek.

Földre persze mindenki kerülhet. A határ börtön és nem börtön, utca és nem utcán lakás között vékonyabb, mint hinnénk. Így forog, fortyog, áramlik az élet. Cellába be, cellából utcára, utcáról cellába. Tél van. Ma a börtön a vezértéma. De bátorság, jön majd a március. Valamennyien kirajzunk a napra.