Baranyi Gábor: A Telekom és a cigányok
Anyák napján a Telekom megajándékozott minket egy kisfilmmel, amely a közösségi oldalakon rohamsebességgel terjedt. Igazi gyöngyszem e kisfilm, valódi kordokumentum. Érezhető, hogy a készítők beleadtak apait-anyait. Ez esetben inkább: anyait. A „Bocsi Anyu! – Egy rendhagyó Anyák napja” című videóban azt látjuk, hogy az anyák napi ünnepségre érkező nők egy kivetítőn látják gyerekeiket, akik arról beszélnek, miért nem érnek rá az anyák napi ünnepségre. Az anyák pontosan ugyanazokat a mondatokat hallják viszont, amelyekkel ők mentegetik magukat saját édesanyjuk vagy a gyerekeik előtt, amikor azt magyarázzák, miért nem érnek rá. A „szar anya vagyok” bűntudatot ezzel kimaxolta a Telekom, de nem csak emiatt robbant ki a botrány a kisfilm kapcsán. Hanem azért is, mert az apákról például teljesen „megfeledkeztek” az alkotók.
A megszólított anyák jogos kritikai észrevételeire most nem is térnék ki. Több mint 600 ezer megtekintéssel a Telekom elérte, hogy a pénzkereső munkától és a jellemzően a nőket terhelő háztartási munkáktól agyonnyomott anyák tízezrei érezzék magukat megsértve. Időközben a Telekom közleményben magyarázkodott: nem volt céljuk senkinek a lelkivilágába beletaposni, de örülnek, hogy vitát generáltak. Hiszen milyen jó, ha van miről beszélni a metrón, a munkahelyen, az étkezdében. Még jól is jött egy kis hírverés.
De nem csak az apákról feledkeztek meg az alkotók. Akárhogy nagyítom, nézem a kisfilmet, ott sem cigány anyát, sem cigány tanulót nem láttam.
Kedves Telekom és kedves alkotók! Hol vannak ebben a filmben a cigányok? Megmondom, hol vannak: a tévé előtt ülnek, vagy a Facebookon lógnak, és nézik, fogyasztják az önök által készített hirdetéseket. Nem trendi cigány embereket szerepeltetni hirdetésekben? Talán a cigányokban van a hiba. „Nem szereti őket a kamera” – mondanák filmes körökben. „Nem lehet velük terméket eladni” – okoskodnának a reklámszakemberek. Az is lehet, hogy nem hirdetési célcsoport a 870 ezres hazai cigányság? Mit kell tenniük azért, hogy végre reklámarcok legyenek? Ezúton fordulok a reklámszakmához, adjanak tanácsot! Mondják meg a cigányoknak, mit csináljanak másként, ha arra adják a fejüket, hogy megjelennek egy reklámfilm-castingon. Mondják meg őszintén: mosópor nem adható el cigánnyal? Esetleg fogkrém? Szolárium bérletet? Parizer? Van egy tuti tippem: fatüzelésű kályhát mostanában könnyen el lehet adni cigány szereplővel. A lényeg, hogy hiteles legyen a cigány a filmben.
De térjünk vissza a Telekomra! Egy cég bizonyos keretek között úgy és azt hirdet, amit akar, hogy a célcsoportját elérje. Kedve szerint forgathat akár utcán, strandon, bevásárlóközpontban, diszkóban. De van olyan helyszín, ami különös odafigyelést igényel, ahol még a Telekom sem tehet meg akármit, ha hirdet. Ez a hely az iskola. Itt a Telekomra is speciális szabályok vonatkoznak. Az iskolában ugyanis nem piaci szereplő. Az iskola nem üzlet. Ott gyerekek vannak, akikkel senki nem szórakozhat. Az oktatásról szóló törvény kimondja, „tiszteletben kell tartania a tanuló személyiségét, emberi méltóságát és jogait. A jogszabály szerint „a gyermeknek joga van ahhoz, hogy tiszteletben tartsák vallási, világnézeti vagy más meggyőződését, nemzeti vagy etnikai önazonosságát”. A gyereket megilleti tehát az a jog, hogy ezt kifejezésre juttassa. Vagyis: bármely olyan cég, amely reklámfilmjének helyszínéül iskolát választ, köteles tiszteletben tartani a gyerekek jogait. De nincs cigány a Telekom reklámfilmjében. Holott egyes kutatások szerint az általános iskolai tanulók nagyságrendileg 10-15 százaléka cigány származású. A Telekomnak, mivel iskolában forgatott, kötelező lett volna figyelembe vennie az iskolába járók összetételét.
Ó, már hallom is a hőbörgőket: „És ha a Telekom szándékosan magániskolában forgatott, ahol egy cigány sem jár tanulni?” Csakhogy az iskola típusát nem tüntették fel a reklámban. S még azt sem mondhatom, hogy a Telekom alulreprezentálta volna a cigánygyerekeket! A nulla nem alulreprezentáltság. Az valami egészen más.
A Telekom idealizált iskolájában nincsenek cigány tanulók. Rossz üzenete van ennek.
Deák Kristóf Oscar-díjas MINDENKI című filmjében a tanárnő a hamisan éneklő gyerekeket elnémítja az énekkari próbákon. Mert számára nem létezett más, csak az, hogy a kórusával megnyerjen egy énekversenyt. Nem foglalkozott azzal, hogy a gyerekek lelkében mit okozott. Nem csak az elnémítottak, hanem a tehetségesek is sebeket kaptak. A hamisan éneklők elnémításával a tanárnő kirekesztette a gyerekek egy jól behatárolható csoportját. A szerinte tehetségteleneket. Nem valami hasonló történt a Telekom filmjében is? Élek azzal a gyanúval, hogy cigányok szerepeltetése még csak eszükbe sem jutott a reklám készítőinek. A Telekom pontosan tudja, hogy Magyarországon cigány tanulók is járnak iskolába. Csak éppen nem vett róluk tudomást.
Hogy történhetett ez meg 2019 májusában, egy átlagos iskolában játszódó reklámfilmben? Kíváncsi lennék a médiahatóság és az alapjogok biztosának jogi állásfoglalására. Kíváncsi vagyok arra is, hogy miért nem ettől hangos a sajtó? Amerikában egy ilyen reklámfilm levetítése után feketék, és a spanyol anyanyelvűek tízezrei tüntettek volna. Nálunk viszont nincs botrány. Néhányan szégyenkezve lesütik a szemüket. De senki nem emeli fel a szavát a történtek miatt.
A szerző a Cigányoldal alapítója és szerkesztője
