Balázs György: Fizetős migráció
Épp az állampapírok gazdag választékában gyönyörködtem az Államadósság Kezelő Központ, az AKK honlapján, amikor felfigyeltem A Letelepedési Kötvényprogram jelentős kamatmegtakarítást eredményezett az állam számára című sajtóközleményre. E tanulmány meggyőzően bizonyítja a Letelepedési Államkötvény kibocsátásának előnyeit az azonos időszakban forgalmazott Prémium Euró Magyar Államkötvényhez viszonyítva. Persze már Napóleon is megmondta, hogy a győzelem titka a megfelelő ellenfél kiválasztásában rejlik.
A Letelepedési Államkötvényt hasonlíthatnánk akár a Békekölcsönhöz is, amely szintén nagy siker volt a maga idejében. A Rákosi-korszakban kibocsátott állampapírból illett mindenkinek lelkesen jegyezni, különben esetleg elvitte az ÁVH, vagy kirúgták a munkahelyéről. Szóval, afféle védelmi pénznek volt tekinthető, ha fizetsz, nem bántunk. Annyiban hasonlítható a Letelepedési Államkötvényhez, hogy pénzügyi lényegüket tekintve egyik sem befektetés, amelyet valamely vonzó jövőbeli hozam megszerzése céljából vásárolnak.
A Letelepedési Államkötvény tényleges befektetője, a hazánkba betelepedni szándékozó ember az államkötvény teljes névértékét fizette be az ügyletet lebonyolító cégek valamelyikének, ráadásul számottevő, körülbelül 15 százalékos eljárási díjjal megfejelve. Bármennyire meglepő is, a befizető „migráns” nem magát a Letelepedési Államkötvényt, hanem azonos értékben a közvetítő cég értékpapírját vásárolta meg. A lebonyolító cégeket hosszú angol neveik felsorolása helyett offshore jellegük és a migrációt áldozatkészen támogató humanitárius missziójuk miatt a továbbiakban nevezzük egyszerűen rejtőzködő jótevőknek. Kizárólag e rejtőzködő jótevők vásárolhatták meg a Letelepedési Államkötvényeket az Államadósság Kezelő Központtól a névértéküknél annyival olcsóbban, amennyi a 2,53-2,00 százalékos hozamot a teljes futamidőre számítva árfolyamnyereség formájában számukra azonnal biztosította. Ebből a hozamból a letelepedni szándékozó nem részesült.
A letelepedési kötvény szülőatyja, Rogán AntalA fizető migránsok, körülbelül húszezer ember számára minden bizonnyal megérte, hogy így hosszabb tranzitzónabeli éheztetés vagy egyéb bizonytalan kimenetelű vegzatúra nélkül juthattak az Ígéret Földjére, az Európa Unióba. Isten szándékai persze kifürkészhetetlenek, az egyik migránsnak rozzant gumitutaj adatik a háborgó tengeren, a másiknak Letelepedési Kötvényprogram.
Az értékpapírt kibocsátó magyar állam szempontjából nem tűnik rossz üzletnek olyasmit árulni, ami ingyen van, és korlátlanul áll rendelkezésünkre. Hogy ez az üzlet ténylegesen mennyire jó, az a tranzakciós költségeken múlik. A szellemes eljárásrendből következik, hogy az értékpapír teljes kamatköltsége voltaképp forgalmazói jutalék. Az ÁKK említett tanulmánya talán véletlenül nem tér ki erre a körülményre, amikor úgy fogalmaz, hogy „az állam nem fizetett jutalékot a forgalmazóknak”. A forgalmazó rejtőzködő jótevők „jutalék” jogcímen valóban nem élveznek jövedelmet áldásos tevékenységükért, csak az ötévnyi, évi legalább két százalék, tehát a teljes futamidőre számítva a kibocsátás összegének tíz százalékát meghaladó hozamot. Annak eldöntéséhez, hogy ez sok vagy kevés, szintén az ÁKK honlapján találhatunk referenciát. A nemzetközi befektetőknek az utóbb években kibocsátott „normális” magyar devizakötvényeket 0,2 százalék körüli jutalékért hozták forgalomba. A 2013 és 2017 között összesen 1,84 milliárd euró névértékben kibocsátott Letelepedési Magyar Államkötvény 10 százaléka és 0,2 százaléka közötti különbség annak pontos kiszámítása nélkül is fogkiverő nagyságrendű summának tűnik. És azért ne feledkezzünk meg a bevándorlók által a rejtőzködő jótevőknek fizetett 15 százalék körüli eljárási díjról sem.
Az ÁKK-ban közpénzünket kezelő felelős vezetőknek bizonyára jó okuk volt arra, hogy a körülbelül 0,2 százalékért dolgozó transzparens nemzetközi pénzügyi szervezetek helyett tíz százalék feletti díjazással e hirtelen felindulásból alapított rejtőzködő jótevőket bízta meg az ügylet lebonyolításával. E jó ok látványosan demonstrálja azt a jelentős fejlődést, amelyet a magyar állam elért az 1925-ös frankhamisítás óta.
