Azt állítja a Magyar Hírlap...
Azt állítja a Magyar Hírlap
egyik cikkében Marácz László, az amszterdami egyetem professzora és Szabó Zsolt politológus, a holland képviselőház volt tagja, hogy 2005–2006-ban a szocialista Gyurcsány-kormány felelőssége teljes tudatában az Európai Uniónak és magyar polgárainak téves információkat adott az ország makrogazdasági helyzetéről. Ugyanúgy, mint a görögöknél, a valós államháztartási hiány magasabb volt, mint amennyit mondtak. A volt miniszterelnök elhíresült őszödi beszédében ezt maga is beismerte.
Ezzel szemben a tény az,
hogy az államháztartási hiány nem volt magasabb annál, mint amit beismertek, hanem magasabb lett, mint amit terveztek és jósoltak. Ez sem szép természetesen, de az adatokat nem hamisították meg, és az Európai Unió sosem bírálta Magyarországot amiatt, hogy téves adatokat közölt volna. A görög statisztikai hivatal és a kormány valóban hamisított adatokat, és éveken át vezette félre az EU-t arról, hogy az ország hogyan gazdálkodik, Magyarországon ellenben nem történt hamisítás, Gyurcsány pedig őszödi beszédében nem is ismerte be, hogy ő vagy kormánya ezt tette. Az a kijelentése, hogy hazudtunk reggel, délben, este, arra vonatkozott, hogy éveken át nem beszéltek arról, milyen alapvető átalakítások, fájdalmas reformok szükségesek az ország megfelelő működéséhez, és közben milyen trükkökkel próbálták fenntartani ezt a látszatot. A trükk például olyasmi, amihez az Orbán-kormány is folyamodott, amikor a Magyar Fejlesztési Bankhoz tette át az autópálya-építések kiadásait, kivonva azokat a költségvetésből (és ugyebár javítva az egyenleget, ám aki akarta, tudta, hogy az a pénz is állami kiadás). Ezt hallgatták el Gyurcsányék a választók elől, azt a hitet keltve bennük, hogy minden mehet tovább úgy, mint addig. Ennek, mint láttuk, meg is lett a politikai következménye. E pillanatban azonban mintha a dráma következő felvonását látnánk. A Fidesz úgy nyert választást óriási fölénnyel, hogy mindenben gyökeres változást ígér, a „romok” eltakarítását, az ország újjáépítését mindenféle megszorítás és bármiféle felvázolt reform nélkül (mert a parlamenti létszámcsökkentés látványos ugyan, de nem az). A kérdés, készül-e már egy őszödi beszéd.
