A jótevő
Hegedűs Zsuzsa szerint „ha egy gyerek ma Magyarországon éhezik, az a szülő felelőssége”, mert „az Orbán-kormány felszámolta a rendszerszintű gyermekéhezést és nyomort”.
Való igaz: Orbán a napokban azt mondta – és a szeme sem rebbent –, hogy a gyermekek kilencven százaléka hároméves korától naponta négyszer az állam pénzén enni kap, tehát nem éhezhet. A nagyúr valószínűleg házi szociológusától kapja a szellemi muníciót az ilyen határozottan elmondott hazugságokhoz, a szegénységpolitikai tanácsadó pedig nem fukarkodik újabb és újabb érvekkel, hamis adatokkal aládúcolni Európa fenegyerekének állításait. A tudósnő társadalompolitikai argumentációval is szolgál: „Ma Magyarországon éhező gyerekek szociológiai értelemben azonosítható sokasága nem létezik.”
Ne foglalkozzanak képtelenséggel, figyeljék inkább a képet a szöveg mellett. Nézzék meg, ahogyan kiszáll elegáns szolgálati Audijából a havi egymillióért serénykedő szegénységkutató, csodálják meg laza testtartását, fölényes mosolyát, és felejtsék el azt, amit a Gyermekétkeztetési Alapítvány elnöke mondott: „A magyar lakosság negyven százaléka a szegénységi küszöb alatt él. Ez több mint félmillió gyerek. Közülük több mint százezer nyomorog.”
– Ez is csak egy baloldali kampányszöveg – gondolom, így reagál majd Hegedűs Zsuzsa, akiben az elhivatott Jótevőt kellene tisztelnünk, ahelyett hogy gúnyolódnánk. Talán várható, hogy a Nagyasszonyt – az MMA megbízásából, a fejedelem javaslatára – modern szentkép örökítse meg. A képen jóságosan és mosolyogva naposcsibéket ajándékoz a nélkülöző népnek és cigarettaszipkával a kezében malacot oszt a szegényeknek.
