Táplálkozási zavarok: nem ismerik el, hogy betegek

A táplálkozási és evészavarok alatt egyrészt az evéssel kapcsolatos pszichoszomatikus zavarokat értjük, másrészt az evéssel kapcsolatos zavarok körébe tartozik minden olyan nehézség, amely az evéssel, a nem evéssel kapcsolatos túlzásokkal, fokozott aggodalmakkal, szorongásokkal jár együtt, illetve ennek következtében a viselkedésben is megmutatkoznak. Tehát a túlzásba vitt diétázás vagy az érzelmi, hangulati állapottal összefüggő túlevés is okozhat jelentős lelki szenvedést, izolációt a társas kapcsolatokban, illetve eredményezhet fizikai tüneteket is.

A klasszikus evészavarok közé tartozik az anorexia nervosa és bulimia nervosa, de a legújabb diagnosztikus felosztás szerint az újabban önálló zavarnak nyilvánított falászavar, öntisztítási zavar és éjszakai evészavar is – mondta el Varga Márta.

Az evészavarok súlyos következményeket vonhatnak maguk után. Az anorexia nervosa például az egyik legmagasabb halálozási aránnyal járó pszichiátriai zavar. Mind a lelki, mind a testi tünetek intenzívek, szinte minden szervrendszer érintetté válik a nem megfelelő táplálkozás vagy táplálkozási túlkapások következtében. Sokszor csak életmódváltásként, az egészségre való odafigyelés jegyében indul el a diéta, majd válik a mindennapokat uraló tényezővé.

Elsősorban a fiatal nők problémájáról van szó, hiszen a média leginkább velük kapcsolatban fejt ki igen nagy nyomást a képviselt szépségideál hangsúlyozásán keresztül. Egyre inkább szélesedik az érintettek köre, mind az igen fiatal korosztály (gyerekek), mind a 40 év felettiek körében láthatjuk az érintettek számának növekedését. A férfiak is egyre inkább ezen nyomás célpontjává válnak, mivel a médiában, reklámokban megfogalmazott férfiideál közvetítődik feléjük. Ennek következtében tapasztalhatjuk a férfiakat érintő evés- és testképzavarok, az izomdiszmorfia és a testépítő típusú evészavarok terjedését. Az egyik kevésbé ismert evészavar, az orthorexia nervosa esetén szintén eltűntek a nemi különbségek.

Az orthorexia nervosa egy kevésbé ismert evési zavar, amelyet egészségesétel-függőségként írtak le először 1997-ben, tehát új jelenségről van szó. Egyre gyakrabban találkozni a klinikai gyakorlatban is ezzel a tünetegyüttessel. Míg a klasszikus evészavarok esetén az étel mennyisége számít, addig az orthorexia esetén az étel minősége kerül a fókuszba és válik egyféle kényszeres megszállottság tárgyává. Ez nem jelent valóban egészséges táplálkozást, így a nem megfelelő tápanyagbevitel miatt egészségi szövődmények is felléphetnek, illetve a társas elszigetelődés tipikus velejárója a tünetektől szenvedőknek. Igen rejtett zavarról van szó, a betegségbelátás hiánya tipikus velejárója a zavarnak.

A megváltozott evési szokások, a fogyás vagy hízás, az evési furcsaságok, az étellel való túlzott foglalatosság, a közös étkezések, társaság kerülése, illetve rossz hangulat mindig jelzőértékkel bírnak a táplálkozási zavarok felismerésekor. Az étkezések utáni fürdőszobába való elvonulás tipikus jele a bulimiában megjelenő kompenzáló viselkedésnek. A környezet fontos szerephez jut az evészavar felismerésében.

A szakember szerint a korai felismerés igen nagy jelentőségű. Minél korábban történik, annál gyorsabb és biztosabb a gyógyulás. A család szerepe éppen emiatt meghatározó. A betegbelátás általában hiányzik, a betegek sokszor csak a környezet nyomására jutnak el szakemberhez. Kezdetben jellemző, hogy egyedül próbálják megoldani evéssel kapcsolatos problémáikat, azonban igen nehéz küzdeni a kényszeres jellegű gondolatokkal és kóros viselkedésformákkal.

Az evészavarok kezelésében a pszichoterápia elsőbbséget élvez a gyógyszeres terápiákkal szemben. Az egyik leghatékonyabb terápiás forma a családterápia. A családi életre sok esetben kihatnak a tünetek, illetve a tünetek is lehetnek a családi rendszer zavarának eredményei. A családtagok sokat segíthetnek a gyógyulási folyamatban. Az egyéni terápiák közül a dinamikusan orientált terápiák és a kognitív-viselkedés terápiák a leggyakrabb alkalmazott terápiás módszerek.