Egy lépést sem kell tennie, ha a 168 Óra legújabb számát kézbe szeretné venni!

Háromöves tatu született a Szegedi Vadasparkban, egy gondozó neveli

2020. február 10. 10:30 - szerző: MTI

A Tisza-parti város állatkertjében 2011 óta nevelnek összegömbölyödve leginkább egy páncélozott labdára vagy rücskös sárgadinnyére hasonlító emlősöket. A tatufélék egy ősi dél-amerikai emlőscsoportba, a vendégízületesek közé tartoznak, a hasonlóan különös megjelenésű, és a Szegedi Vadasparkban is látható sörényes hangyászok, valamint a kétujjú lajhárok rokonai.

A korábban Szegeden felcseperedett matakók más európai állatkertekbe kerültek, a 2017-ben világra jött Tankari azonban a vadasparkban maradt, és közelmúltban maga is életet adott egy kölyöknek. Sajnos azonban - ahogy ez első alkalommal sokszor előfordul az állatok világában - nem tudta megfelelően táplálni kicsinyét, ezért egy gondozó kezdte nevelni a kölyköt. Az alig 100 grammosan született tatukölyök azonban szépen növekszik, félkilósnál is nehezebb, és már el is kezdődött szilárd táplálékhoz szoktatása - mondta el az MTI-nek Veprik Róbert igazgató.

 Újszülött matakókölyköt mutattak be a Fővárosi Állat- képünk illusztráció
Fotó: Kovács Attila

A matakó Dél-Amerika - Argentína, Bolívia, Brazília és Paraguay - száraz trópusi füves szavannáin él, mocsaras területek, száraz erdők mentén. A természetben rovarokkal, főleg termeszekkel és hangyákkal táplálkozik, amelyekhez erős karmaival jut hozzá, ebben némileg távoli rokonára, a sörényes hangyászhoz hasonlít, fő állatkerti takarmányuk is ugyanaz a magas fehérjetartalmú keverék.

A 35-45 centiméter hosszú, 2-3 kilogrammos matakó jellegzetessége, hogy termetes, hegyes karmain jár. Mókás látvány nyújt, ahogy szedi a lábait, mintha egy rajzfilm szereplője lenne. A tatukat védő bőrcsontpáncél az övezettségének köszönhetően kevésbé merev, mint a teknősöké. A háromöves tatuk tudnak a legzártabban összegömbölyödni veszély esetén, egy résnyi helyet sem hagyva a ragadozóiknak vagy éppen az állatorvosnak, aki megvizsgálná őket.

Bár még gyakorinak számítanak, az élőhelyvesztés és a vadászat következtében létszámuk folyamatosan csökken természetes élőhelyükön.