A Puli a Holdra készül – Magyar kozmosz: kormány az űrbe

2020. december 14. 07:45 - szerző: Fekete Norbert

Pacher Tiborral, a Puli Space alapítójával beszélgettünk hidrogénvadászatról, űrversenyről, holdbéli vadnyugatról és arról, mi keresni valója van Magyarországnak a fejünk fölött.

Nem kis derültséget váltott ki sokakban, amikor a magyar kormány nemrég bejelentette, hogy űrkutatási főosztályt hozott létre, a tartós magyar űrbéli jelenlét megteremtésére. Konkrét célokat is megneveztek: egy saját, magyar műhold pályára állítása, illetve egy második magyar űrhajós eljuttatása a Nemzetközi Űrállomásra. Előbbire még kormányközeli céget is gründoltak, a tervek szerint a a kommunikációs és földfigyelési feladatokat ellátó magyar szatelit négy év múlva állna pályára.

A volt Mészáros Lőrinc-féle 4IG, az Antenna Hungária és egy ügyvéd részvételével megalakult friss magyar űrvállalat műholdjának 2024-es felbocsátása azonban szakértők szerint megalapozatlanul optimista, egyelőre ugyanis nincs azon a szinten a magyar űrtechnológia, hogy ez kivitelezhető legyen.

Az űrkutatás más területein viszont vannak már most is sikeresen működő magyar cégek. Ezek egyike a 2010-ben alapított Puli Space Technologies Kft., amely egyelőre inkább tudományos vállalkozás, mintsem jövedelmező cég. A 18 fős csapat tagjai jellemzően önkéntesen és ingyen dolgoznak a projektekben, pénzt pedig különböző pályázatokból és versenyekből teremtenek elő. Alapítója, Pacher Tibor szerint ugyanakkor a cél mégiscsak az, hogy előbb-utóbb pénzügyi nyereségbe is forduljon az elmúlt évtizedben befektetett tudás és energia.

Pacher Tibor

 

Lunáris tehertaxi

A Puli két területre koncentrál, az egyik egy, a Holdon is életképes rover kifejlesztése. A holdjáró prototípusát évekkel ezelőtt meg is építette Pacher Tibor és csapata a Google X-Prize versenyére. A kiírás szerint a járműnek legalább 500 métert kell megtennie holdi terepen, eközben pedig HD minőségű képeket és videókat kell közvetítenie. A versenynek sajnos a Google 2018-ban győztes kihirdetése nélkül vetett véget, ám ez nem tántorította el a Puli csapatát attól, hogy az egyik termékük egy holdjáró legyen.

Pacher Tibor szerint a rovereket kezdetben elsősorban felderítési és mérési feladatokra fogják használni, később azonban, amikor tartós emberi jelenlét lesz a Holdon, szükség lesz anyagmozgatásra, szállításra, és ebben szerinte hatalmas kereskedelmi potenciál rejlik.

A célul kitűzött kicsi, olcsó holdjáró fejlesztése drága mulattság, így a Google versenyének bedőlése után a Puli csapata jelenleg a másik fő csapásirányra összpontosít: vizet keresnek a Holdon.

 

Snoopy a Holdon 

Pacher Tibor szerint nem elég leszállni a Holdon, körül is kell tudni nézni ott, ez pedig nem csak fotók és videók készítését jelenti, hanem például a holdi kőzet kémiai elemzését is.

A Puli Lunar Water Snoopert” (magyarul “Puli Holdi Víz Szimatolót”) az egyik legfontosabb elem - egyben lehetséges holdi energiaforrás - a hidrogén “kiszimatolására” fejlesztették ki. Az eszközt a NASA Jet Propulsion Laboratory által meghirdetett versenyre készül, amelynek felhívásban egy legfeljebb 10x10x5 cm méretű és 400 gramm tömegű eszközök terveit lehetett benyújtani két kategória egyikében: “Holdi erőforrások” és “Holdi sugárzási környezet”.

A Puli az előbbi kategóriába nevezett be a “Szimatoló” terveivel, és rögtön első helyezést is nyertek. Pacher Tibor azt mondja, a holdi víz esetében nem tavakat kell elképzelni, hanem olyan vízjeget, aemly a közet között-alatt található, leginkább az égitest pólusain, ahol soha nem süt a nap, így az elpárologni sem tud.

A szappan méretű eszköz elvileg képes lesz kimutatni a holdi kőzetben rejlő, vízjégbe zárt hidrogént, de nem kémiai vizsgálattal, hanem optikaival. Méréseihez három, speciális, neutronokra érzékeny bevonattal ellátott CMOS képalkotó szenzor a kozmikus sugárzást és a regolitból (máló közetből) kilépő, alacsony energiájú neutronsugárzást detektálja.

A vízből, illetve a Holdon is található vízjégből elektrolízissel kinyerhető hidrogén elengedhetetlen energiaforrás lesz a Holdon, így aki a felkutatásában, illetve kitermelésében tapasztalatokat szerez, az előnybe kerülhet a később belépő konkurenciával szemben.

A következő lépés a Snooperrel most az, hogy szintén a NASA-nak január 22-ig prezentálni kell a megvalósíthatósági terveket. A Puli csapat most ezen dolgozik gőzerővel, és Pacher Tibor reményei szerint a vízdetektor elkészülhet 2022-ig, így esély nyílhat arra, hogy az amerikai űrhivatal egyik küldetésén eljusson a Holdra, ahová végülis tervezik.

 

Az űr nagy, mi kicsik vagyunk 

A verseny már most nagy a világűr felé, és ebben nem csak az űrhatalmak, mint az Egyesült Államok, Oroszország vagy Kína rúghatnak labdába, hanem az olyan kis országok is akár, mint Magyarország.

Pacher Tibor példaként Luxemburgot említi, amely évtizedekkel ezelőtt felismerte az űrkutatás jelentőségét, olyannyira, hogy mára ez az iparág adja az ország GDP-jének több mint két százalékát. Az egyik idehaza legismertebb szolgáltatót az Astra műholdakat is a például miniállamból menedzselik.

Pacher szerint hasonló lehetőségek rejlenek egy magyar műholdban is. Egy geostacionális, vagyis mindig a Föld egy adott pontja fölött elhelyezkedő szatelittel nyújthatunk kommunikációs szolgáltatásokat, illetve földmérési és megfigyelő feladatokat is elláthat a jövendőbeli magyar állami műhold. Mindkettőben van üzleti potenciál is, és ha Magyarország küld elsőként műholdat a fejünk fölé, egész Közép- és Kelet-Európára kiterjedő szolgáltatást nyújthat.

Ez az elképzelés akár racionális is lehet, de vajon kell-e magyar űrhajós, ami a kormány másik kitűzött célja? Pacher Tibor szerint a PR-értéken túl egyéb haszna is lenne egy magyar űrmissziósnak. Ahogy Farkas Bertalan sem csak lebegni állt Föld körüli pályára, úgy a jövőbeli magyar küldetésnek is lesz tudományos haszna. Hogy mi lesz az, azt ma még nem tudni, de az első magyar űrhajós különböző vizsgálatokat végzett, valamit kipróbálta az azóta majdhogynem változatlan formában, több küldetésben is rendszeresített sugárzásmérő készüléket a Pillét.

Fotó: pulispace.com

 

Kié a Hold földje? 

Ahogy terebélyesedik az űripar, ahogy egyre több szereplő jelenik meg, köztük országok és hatalmas tőkével rendelkező űrvállalkozások, úgy válik egyre fontosabbá az “űrjog”. Pacher Tibor elképzelhetőnek tartja, hogy egyfajta “vadnyugati” állapotok lesznek kezdetben a Holdon, hiszen - ahogy az lenni szokott - a jogalkotás sok tekintetben jóval lemaradt az élet mögött.

Jelenleg is vannak ugyan nemzetközi egyezmények - például az 1967-es Világűr egyezmény -, amelyek elvileg egyenlő esélyeket biztosítanak a versenyzőknek és kizárják a gyarmatosítás lehetőségét. Az úgy nevezett Hold Szerződés pedig előírja, hogy az égitesten található javakból mindenki egyenlően részesülhet. Az Artemis megállapodás pedig elvileg nem engedi a vállaltok részére sem terület tulajdonlást, azt viszont igen, hogy az onnan kitermelt javakat a kitermelő megtarthassa - ez praktikusan azt jelenti, hogy például bányászni lehet, de a bánya területe nem kerülhet senkinek a tulajdonába. Ám ezeket a - Pacher szerint naiv -, szankciókat sem tartalmazó megállapodásokat nem véletlenül nem írta alá sem az Egyesült Államok, se Oroszország, se Kína.

A legnagyobb feladat most azoknak a jogi kereteknek a megteremtése, amelyek között a Holdra vonuló vállaltok termelhetnek. Olyan, a Földön egyszerűnek tűnő kérdéseket kell tisztázni például, hogy milyen távolságba települhet majd egyik bánya a másik mellé, meddig tart az egyik, meddig a másik “határa”, ki állapítja azt meg és ki ismeri el.

A Puli-alapító szerint az a szép az űriparban, hogy a szereplőknek, főleg a kicsiknek, egyszerre kell konkurálniuk egymással, ugyanakkor szorosan együttműködni is. és bár Pacher Tibor élete nagy részét az űrnek, azon belül is a Holdnak szentelte, a Puli mindkét “terméke” is holdi bevetésre készül, ugyanakkor maguk az alkotók jó eséllyel soha nem láthatják a saját szemükkel működés közben a készülékeiket. Kopogtató űrturizmus ide vagy oda, Pacher Tibor azt mondja, ő a kora miatt már biztos nem jut el a Holdra, de ha eljutna, első dolga lenne körülnézve megkeresni az otthonát, a Földet.

 

A cikk a 168 Óra hetilap 2020. december 9-i számában jelent meg.