A mártír Dohnányi – A szenvedésekben megerősödött ember

A szászországi várgrófi famíliát a 12. századtól jegyzik a krónikák. A családnak Dohna várából a Felvidékre került leszármazottai a régi hazát idéző nevet viselték, és 1697-ben kaptak magyar nemességet. Dohnányi Ernő pozsonyi magyarként született 1877-ben, apja matematikatanár és remek műkedvelő csellista volt. Fiából kiváló pianista lett, aki már zsenge korában hangversenyezett világszerte, tanított a berlini, majd évtizedekig a budapesti Zeneakadémián. Az 1930-ban Corvin-lánccal is kitüntetett művész 1941-ben, a zsidótörvények elleni tiltakozásul mondott le rektori tisztéről, miközben a Budapesti Filharmonikusok vezetőjeként az 1944-es német megszállásig tartani tudta együttesének zsidó tagjait. A nyilas hatalomátvétel után hagyta el hazáját, immár harmadik feleségével, a jóval fiatalabb Zachár Ilonával. Élete utolsó, göröngyös szakaszának helyszíne egy rövid argentinai kitérő után az Egyesült Államok volt, ott hunyt el 1960-ban. Rágalmazói még Amerikában is akadályozni tudták abban, hogy képességeinek megfelelő pályát futhasson be, méltó szereplési lehetőségeket kapjon.

Akkor még kevesen ismerték elsőszülött fiának történetét. Hans 1902-ben, Bécsben jött a világra, anyja Kunwald Elza zongoraművésznő volt, a zeneszerző akadémiai diáktársa. A különböző források szerint részben vagy egészen zsidó származású volt. Dohnányi 1915 végén Berlinben hagyta családját (lánya, Grete egy évvel Hans után született), és új élettársával, Elza Galafrésszel, az ismert színésznővel Budapestre költözött. Ott nevelték az asszony Bronislaw Hubermantól, a nagy hegedűstől származó fiát, Huberman Jánost, és közös fiukat, Mátyást is.

Hans von Dohnányi

Hans az anyjánál, Berlinben nőtt fel. Kitűnően végzett az egyetem jogi karán, és kiemelkedő képességeivel már igen fiatalon igazságügyi miniszterek mellett dolgozhatott a weimari köztársaságban, sőt még Hitlerék alatt is. A mélyen vallásos köztisztviselőt azután megdöbbentette az 1934-es Röhm-puccs, amikor Hitler legalább száz náci ellenlábasát szó szerint lemészároltatta. A miniszteri kabinetirodában rengeteg bizalmas akta ment át a kezén, és növekvő rémülettel látta, mit tesz és mire készül az új rendszer. Úgy érezte, mint német polgárnak és hívő embernek kötelessége rögzítenie mindezt az utókor számára, hogy majd felelősségre vonhassák a tetteseket. Folyamatosan vezetett feljegyzéseit egy laktanyában rejtette el. A papírokat később fellelték, s ez siettette végzetét.

Hans von Dohnányi a krónikaírás mellett tenni is akart. Kapcsolatba került az érlelődő katonai ellenállás vezetőivel. Átkerült a Wilhelm Canaris tengernagy vezette katonai elhárításhoz, az összeeskövők egyik irányítója és Canaris helyettese, Hans Oster ezredes alá. Azt is elérte, hogy legjobb barátját és sógorát, Dietrich Bonhoeffer evangélikus lelkészt szintén ott foglalkoztassák, mondván, nemzetközi kapcsolataival segítheti a birodalmat. Elképesztő, de tény, hogy Dohnányinak új posztján sikerült tizennégy zsidót a nácik „ügynökeként” Svájcba juttatnia.

Azután majdnem óriási sikert arattak az ellenállók. 1943 márciusában a jogász „kémelhárító” hivatalos ügyben Szmolenszkbe repült, táskájában Cointreau-palacknak álcázott bombát vitt. Ott összeesküvő társuknak sikerült a Hitlert Berlinbe szállító repülőgépre csempésznie, de a pokolgép nem robbant fel.

A Gestapo azonban már nyomon volt. Áprilisban letartóztatták Dohnányit és Bonhoeffert is. A katonai ügyész vádja árulás volt. Berlini fogságban vártak sorsukra, Hans agyvérzést kapott a bombatalálat után, amely a börtönt érte. 1944 júliusában következett azután a Hitlertől szabadulni akaró tisztek Claus von Stauffenberg vezette merénylete, amelynél robbant ugyan a pokolgép, de a Führer sértetlen maradt. Canarist, Ostert és rengeteg társukat letartóztatták. Ráadásul a nyomozók az említett Abwehr-laktanya széfjében megtalálták Dohnányinak a nácik bűntetteiről sok éve vezetett feljegyzéseit. Abból minden kiderült, az is, hogyan vett részt a jogász és barátja, a lelkész az ellenállás akcióinak tervezésében és végrehajtásában. A papírokat látva Hitler tombolva adta ki a parancsot elpusztításukra.

Dohnányi a kérésére cellájába csempészett kórokozóval diftériában betegedett meg, kórházba vitték, így remélt menekvést. Humánus orvosra talált, aki feljegyezte szavait. „A gazdag, befolyásos emberek tunyasága, gyávasága, a legtöbb tiszt butasága gáncsolta el minden erőfeszítésünket. Csak a lágerekben, a szenvedésekben megerősödött emberek tudtak ellenállni, ők voltak a jövő ígérete.”

A súlyosan beteg embert a sachsenhauseni koncentrációs táborba hurcolták. Skarlátot is kapott, részben bénán vegetált, hetekig feküdt börtönében a szennyben. 1945. április 9-én, néhány héttel a háború befejezte előtt így vitték hordágyán „a tárgyalásra”, majd a bitó alá. Így végezte Bonhoeffer, Canaris és Oster is.

A történethez tartozik, hogy a háború után egyetlen bírát, ügyészt sem vontak felelősségre, akik ezekben a vérbírósági eljárásokban részt vettek, és ötvenezer embert érdemi tárgyalás, bizonyítás, védelem lehetősége nélkül hóhérkézre adtak. Nem kevesen tovább is működtek az igazságszolgáltatásban. A tiltakozásokra a Legfelsőbb Bíróság 1956-ban arra az álláspontra helyezkedett, hogy az SS különbíróságai „az akkor érvényes törvények alapján”, megalapozottan döntöttek. Hans von Dohnányi 100. születésnapját, 2002. március 8-át használta fel Günter Hirsch, a Szövetségi Legfelsőbb Bíróság elnöke arra, hogy elítélje a döntést. Bírák előtt mondott beszédében mondott köszönetet a mártírnak, hogy ügye alkalmat adott a német igazságszolgáltatás számára szembenézni azzal, ami a háború után történt.

Dohnányit 1997-ben rehabilitálták hivatalosan. Kapott emlékbélyeget és nevét viseli egy lipcsei utca, de a magyar név a németek többsége számára inkább gyermekeiről ismerős. Az idén 90 éves Klaus von Dohnányi népszerű vezető szociáldemokrata politikus volt, Willy Brandt kormányában oktatási miniszter, majd Hamburg főpolgármestere. Egy évvel fiatalabb öccse, Christoph von Dohnányi világhírű karmester. 2011-ben vezényelni készült Budapestre, majd egy riasztó hírre lemondta a meghívást. „Nem akarok olyan városban fellépni, ahol szélsőjobboldali antiszemiták vezetnek színházat.” Dörner György kapott akkor máig tartó bizalmat Budapest főpolgármesterétől.

Dohnányi Ernő nevét viseli a Zeneakadémia melletti utcácska és egy jeles zenekar, műveit újra felfedezik, mind gyakrabban játsszák. Nagyszerű fiára, Hans von Dohnányira mi is büszkék lehetünk.