Karakas Hedvig: „Nagyon szeretném, ha lenne olimpia”

2020. november 23. 20:22 - szerző: 168 Óra - forrás: Pesti Hírlap

Karakas Hedvig, a Budapesti Honvéd cselgáncsozója a koronavírus-helyzet közepette szerzett aranyérmet a sportág Prágában rendezett Európa-bajnokságán. Sok embernek fogalma sincs arról, mennyi munka kell egy ilyen eredményhez.

Szerencsés helyzetben vagyok. A járvány kezdetéig, azaz 2020 elejéig nap mint nap láttam, hogyan edzenek a Bp. Honvéd judósai. A szerencsének köszönhetően ugyanis én is minden nap abban a teremben edzettem, ahol a versenyzők készülnek.

Ami szembetűnő: nem lehet olyan korán megérkezni a Honvéd Tüzér utcai csarnokába, hogy ne legyen ott egy judoka. Van, aki már reggel hatkor, hétkor pluszmunkát végez, a Toncs Péter – egyébként női szövetségi kapitány – által vezetett edzés pedig reggel nyolckor kezdődik. Mármint az első edzés, amit napközben még legalább egy, de van, hogy kettő követ. Amit pedig egy edzésen csinálnak az erőfejlesztés során, abba még akkor is elfárad az ember, ha csak nézi. És akkor még nem beszéltünk a technikáról, a küzdelemről. Nem mellesleg a judósoknál nincs hétvége, nincs ünnepnap. Náluk például hagyomány, hogy december 24-én reggel is együtt edzenek még egyet.

Több mint két évig láttam nap mint nap azt a leírhatatlan mennyiségű munkát, amit Karakas Hedvig elvégzett. Láttam, ahogy a 2018-as budapesti világbajnokságot követően – ahol egy térd- és egy bokaműtét után, alig egy hónapos felkészüléssel a háta mögött állt tatamira, és bár sokan legalább a legjobb nyolc közé várták, már az első fordulóban vereséget szenvedett – újult erővel, mindent a sportágnak és a sikernek alárendelve dolgozott. Aztán egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy Hédi eltűnt a teremből, ám kiderült, Japánba utazott. Nem pihenni, edzeni.

Mindez annak volt köszönhető, hogy a magyar és a japán judószövetség között született egy megállapodás, ami szerint a japánok segítik a magyar válogatott felkészülését a tokiói olimpiára. Hedvig pedig élt ezzel az alkalommal. Elmondta, hogy a legnagyobb különbség a kinti és a hazai lehetőségek között a küzdelmi edzésben van. Itthon ehhez ugyanis nincs elég partner, ezért ezt a részt köredzéssel próbálják helyettesíteni. Ám mint sok minden másnak, a japán edzéslehetőségnek is véget vetett a koronavírus-járvány. Karakas utoljára 2019 decemberében volt a távol-keleti országban, de ez sem vetette vissza teljesítményét. Sőt mint mondta, a járványhelyzet még jobban összekovácsolta az egyébként is összetartó judóstársadalmat.

„Nem könnyű megoldani a mostani helyzetben az edzéseket, épp ezért több klub is összefogott, és amolyan partneri kapcsolatban közösen edzünk, így próbáljuk meg pótolni a külföldi edzőtáborozást” – mondta a Pesti Hírlapnak az újdonsült Európa-bajnok.

A nagyszerű sportoló néhány héttel ezelőtt, a Budapesten rendezett Grand Slam versenyen bronzérmet szerzett, ami már mutatta, hogy nagyszerű formában van. Ezt érezte az Európa-bajnokságon is.

„Rengeteg erő-állóképességi munkát végeztünk el az elmúlt időszakban, és ez meglátszott az Eb-n. Semmilyen problémát nem éreztem a versenyen, ahol amellett, hogy jól bírtam erővel a meccseket, mentálisan is a topon voltam, végig koncentrálni tudtam. Nem azt mondanám, hogy kirobbanó formában vagyok, inkább úgy érzem, ez a forma most állandósult és stabil, ez pedig magabiztosságot ad a szőnyegen, a verseny alatt.”

Azt is elmondta, hogy természetesen a járványhelyzet őket sem kíméli, de sokkal többet ő sem tud tenni annál, minthogy betartja az előírásokat.

„Kerülöm a zsúfolt helyeket, vigyázok a bevásárlásnál, de ne felejtsük el, hogy a judo kontaktsport, így nagy a veszély. Az Európa-bajnokságra például két negatív teszttel utazhattam ki, és Prágában is csináltak két tesztet. Egyébként is folyamatosan tesztelnek minket – eddig még nem kaptam el a vírust, remélem ez így is marad.

Karakas Hedvig azt is elárulta, hogy az Eb-győzelem után legfeljebb csak egy rövid pihenő jöhet szóba, hiszen a nagy álom, az olimpia még előtte áll.

„Nagyon szeretném, ha lenne olimpia, és szeretném ott Magyarországot képviselni. Tokióba is olyan fizikai és mentális állapotban szeretnék elutazni, amilyenben Prágában versenyeztem.”

Fehér György